Bella Hadid testszínű alsóneműben sétált fel a Coperni kifutójára a cég 2023-as tavaszi-nyári kollekciójának bemutatója végén. A cég híres formabontó megoldásairól; mutattak már be üveg vagy 24 karátos táskát, hologramos virágokat, így a Musée des Arts et Métiers Salle de Textile termében összesereglett közönség lélegzet-visszafojtva várta, mi fog történni. Hadid negyedóráig állt a színpadon, amíg a Fabrican technikusai speciális anyagot fújtak testére. A megszilárduló folyadékot aztán Charlotte Raymond vezető tervező vágta és sliccelte megfelelő hosszúságúra, illetve igazított a nyakkivágáson.
Hadid a ruha elkészülte után úgy üzent a közösségi médiában, nagyon örül, hogy részese lehetett a divattörténelemnek.
Szakértők több oldalról teszik kérdésessé a Coperni show-ját. Egyrészt nem újdonság, hogy egy ruhát a színpadon raknak össze vagy szednek szét. Alexander McQueen 1999-ben Shalom Harlow modellt állította a színpad közepére, akinek fehér pamutruhájára két robot fújt zöld és fekete mintákat. Martin Margiela 2006-ban jeges fülbevalókat használt, amelyek olvadás közben festették meg a kreációkat, Hussein Chalayan 2016-ban pedig vízzel oldotta fel a fedőruházatot, hogy bemutassa valódi kollekcióját. A művészi kritikákon túl a másik probléma, hogy Hadid ruhája nem eladó, csupán a show kedvéért kötött a Coperni együttműködést a spanyol tervezővel és feltalálóval, Manel Torresszel. A Fabrican alapítója 2003-ban jegyezte be cégét, amelynek terméke a Hadid ruháját is alkotó speciális folyadék. Torres találmánya természetes és szintetikus szálak keveréke, van benne gyapjú, moher, pamut, nejlon, cellulóz, amely keverék levegővel találkozva megszilárdul, vízben viszont ismét folyékonnyá válik. Raymond szerint azért különleges, mert az így készült ruha többször hordható, vállfán a szekrényben tárolható, majd mikor az ember megunja, csak be kell áztatnia, és máris használhatja egy másik dizájnhoz.
– Az ötlet fantasztikus – mondja Pásztor Anni divattervező –, de mire forgalomba kerül, addig a divatipar még nagyon sokat fog szennyezni, ha továbbra is a jelenlegi gyakorlatot folytatjuk. Szemléletváltásra lenne szükség, hogy kevesebb ruhánk és cipőnk legyen, ne akarjuk negyedévente lecserélni a teljes ruhatárunkat, hanem legyen olyan kapszulakollekciónk, amelyhez elég egy-egy darabot hozzátenni. Ehhez azonban megfontolt vásárlásra van szükség. A probléma, hogy sokszor nem is a vásárlási szükséglet, hanem pszichológiai okok állnak a háttérben, így a vásárlás egyfajta kompenzáció.
Sheng Lu, a Delaware-i Egyetem tanársegédje szerint „a divatipar legnagyobb problémája a túl sok ruha. A divatcégek úgy próbálnak fenntarthatóságra ösztönözni, hogy fenntartható termékek vásárlását kérik vevőiktől, azonban ez a valóságban csak még nagyobb fogyasztáshoz vezet.”
A gondot egyrészt a ruhák mennyisége, másrészt a fenntarthatóság, az újrahasznosítás minősége okozza. Utóbbi jelenleg igencsak gyerekcipőben jár. Bár számos külföldi divatmárka tűzte zászlójára ezeket a célokat, valójában még az olyan fenntarthatósági posztercégek, mint Stella McCartney, a Patagonia vagy az Everlane termékeinek is mindössze egy százaléka készül újrahasznosított ruhákból, inkább PET-palackok újrahasznosított alapanyagát építik be az új kreációkba.