A legmocskosabb év

Miközben a Szlovákiából érkező Sajó élővilága kipusztulóban, hulladékgyűjtő gátakat építenek több romániai folyón. Ám a víz minőségének javítására tett intézkedéseket világviszonylatban a pandémia is visszavetette: csak a Duna 1,7 ezer tonna egészségügyi hulladékot szállított a Fekete-­tengerbe. A környezetvédelemnek a gazdasági válság sem tett jót, hiszen az fellendítette a műanyaggyártást.

Vásárosnamény, 2020. február 28. Kommunális hulladék a Tiszán Vásárosnaménynál 2020. február 28-án. Kisebb árhullám vonul le a Tisza magyarországi szakaszán, és az árral egyre több kommunális hulladék érkezik Ukrajnából. A hulladékot a Felső-tiszai hulladék-mentesítési projektben résztvevő úszóműről emelik ki a folyóból. MTI/Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI

A műanyag nélküli világ már csak álmainkban létezik. Ez a gondolat fogalmazódhat meg mindazokban, akik áradáskor kisétálnak a Tisza, a Szamos, a Maros vagy a Körösök egyikének partjára. Az ország keleti határvidékén a horgászok a koronatanúi annak, mi mindent hoz a víz: a kínálat a PET-palacktól kezdve a zoknin és a mosógépen át az állattetemig terjed. A helyzet a Tiszán a legkritikusabb, hiszen a legtöbb szemét Ukrajna felől érkezik Magyarországra. Ez részben azzal magyarázható, hogy sok településen a lakosságnak nincs mibe dobnia a háztartási hulladékot, nincs kommunális szemétszállítás, másfelől sokaknak máig nincs különösebb igényük arra, hogy tiszta környezetben éljenek.

A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Fetivizig) mérései szerint a Tiszán átlagban harminc-negyven, a Szamoson negyven-ötvenöt műanyag palack sodródik át percenként Ukrajnából magyar területre. Nagyobb vízhozam esetén a percenkénti százötven darabot is eléri az érkező flakonok száma, ami napi 720 ezer palackot jelent – tájékoztatja lapunkat az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője, Siklós Gabriella.

A hulladékot már az országhatár közelében kimerik a folyóból magyar fejlesztésű géppel, majd megkezdik a válogatást fajta és veszélyesség szerint. Ennek megfelelően a szemetet részben ártalmatlanítják, részben újrahasznosítják. A feldolgozásra megfelelőnek talált uszadékot tovább szelektálják. A szervetlen eredetűt, a műanyag-, üveg-, fém- és háztartási hulladékot csoportosítják, és a válogatott palackok gépi tömörítését is elvégzik, csökkentve a szállítási költséget.

A Fetivizig szakemberei 2019-ben fejlesztették ki azt az előrejelző és távjelző rendszert, amely időben észleli a magyar vizekhez közeledő, vízfelszínen úszó szennyezéseket, így elő tudják készíteni a szükséges beavatkozást. Három ukrajnai és egy magyar helyszínen infratartomány-észlelő kamerákat telepítettek, a felvételeket elemző szoftver éjszaka is képes riasztani a védelmi szervezeteket, tudjuk meg Teszári Nóra szóvivőhelyettestől. A Fetivizignek 2020-tól napjainkig 11 védekezési időszaka volt, amelyek kárelhárítási költsége eléri a 219 millió forintot. Tavaly csaknem hetvenmillió forintot fordítottak védekezésre.

Romániából több folyón, de összességében kevesebb szemét érkezik Magyarországra, mint Ukrajnából. A helyzet javult azóta, hogy bevezették a szelektív hulladékgyűjtést. A román Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium oktatófilmeket is készített, hogy minél többeket elérjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy hirtelen minden megváltozott, és Románia egyes részeit nem önti el rendszeresen a kommunális szemét. Ez mind a folyópartokon, mind az erdőkben, mind a tengerparton és a Duna-deltában előfordul, munkát adva a hivatásos környezetvédőknek, erdészeknek, hegyimentőknek és a fenntarthatóságért küzdő civil szervezeteknek.

A közelmúltban a gyakorlatban is tett azért az illetékes hatóság, hogy valamivel nagyobb látszatjuk legyen az intézkedéseknek: az országban elsőként újrahasznosított szemétből előállított szemétgyűjtő gátat, azaz hulladékcsapdát állítottak fel a Sebes-Körös nagyváradi szakaszán, a megyeszékhely vízügyi hatósága üzemének közelében. A létesítményt, amely a vízszinttel együtt emelkedik, és akár harminc kiló hozadékot is képes labirintusszerű szerkezetében egy időben tárolni, Hollandiában fejlesztették ki.

Normális vízhozam esetén elég kétnaponta üríteni. A befogott hulladékból PET-granulátumot állítanak elő, majd ebből csomagolóanyagot. A tervek szerint a Szamosra is kihelyeznek egyet Szatmár megyében, ami szintén csökkenteni fogja a folyón Magyarországra sodródó műanyagmennyiséget.
Nem ez az első ilyen jellegű beruházás a romániai Körös-vidéken. Tavaly az EU finanszírozásával, 1,3 millió euróból a Bihar megyei Tulka községben található zsilipnél helyeztek üzembe öntisztító berendezést magyar–román együttműködésben. Románia környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztere, Tánczos Barna kabinetirodájának tájékoztatása szerint a közeljövőben további három hasonló berendezést telepítenek a Körösök és a Szamos–Tisza vízgyűjtő medencéibe: Bihardiószeg jankafalvai részén, az Ér folyón, Tenkénél a Fekete-Körösön és a berettyószéplaki gátnál, ahol a Szilágyságból érkező hulladék szokta eltorlaszolni a medréből egyébként is gyakran kilépő Berettyó folyót, amely Magyarország területén, Szeghalom és Körösladány között torkollik a Sebes-Körösbe. Az idehaza bevált megoldásokat követve az Országos Román Vízügyi Hatóság összesen 12 helyen szeretne elhelyezni hulladékcsapdákat.

Fotó: picture alliance / Getty Images

Porszívó az Adrián

A romániai környezetvédők figyelmét mégsem a Magyarországra áramló vízi szemét foglalkoztatja leginkább. A Kolozsvári Műszaki Egyetem diákjai tavaly kezdték tesztelni az Adriai-tengeren azt az új generációs robotot, amely a porszívókhoz hasonlóan működik, így gyűjti össze a hulladékot a vízfenékről. A külföldi partnerintézményekkel és cserediákokkal együttműködésben kifejlesztett találmánynak a Fekete-tenger is hasznát vehetné, ugyanis az rendkívül súlyos szennyezésnek van kitéve. A Mare Nostrum szervezet szerint a kontinens egyik legszennyezettebb tengeréről van szó: 652 darab hulladék jut száz méter hosszú partszakaszra, ezek többsége műanyag. Mivel tavaly a tengerfenékről húszezer tonna szemetet emeltek ki, ami rekordmennyiségnek számít, a szakemberek a legmocskosabb évek egyikének nevezték el a 2021-est.

Ehhez a pandémia is hozzájárult, hiszen új helyzetet teremtett: Európának új típusú, cseppet sem környezetbarát hulladék megjelenésével kellett szembenéznie: a lakosság által felelőtlenül szétdobált arcmaszkokkal és az egészségügyi védőfelszerelések egyéb típusaival. Mostanáig a maszkokat kézzel szedték össze a tengerpartról, ahová kivetették a hullámok, számos madár és egyéb állat halálát okozva. A kolozsvári újításnak köszönhetően a folyamat lényegesen leegyszerűsödik a jövőben.

A műanyag újrahasznosítása korábban is gondot okozott. Laura Sullivan oknyomozó újságíró kimutatta, hogy a műanyag újrahasznosításának lehetősége jobbára csak mítosz. Alapos kutatások alapján az újságíró arra a következtetésre jutott, hogy a nagy kőolajcégek már a plasztik szélesebb körű elterjedésének kezdetétől félrevezették, becsapták a közvéleményt. Tanulmányok egész sora igazolta, hogy a műanyag-szelektálás egyáltalán nem olcsó és egyszerű eljárás, és az újrahasznosítás szinte lehetetlen bizonyos műanyagtípusok esetében. A bizonyítékokat viszont az egykori megrendelők igyekeztek eltüntetni az archívumokból.

Sullivan arra is rámutatott, hogy miután egyre több lett a műanyaghulladék, a gyártók erőteljes reklámkampányt indítottak az igazság eltussolásra és annak a csúsztatásnak a népszerűsítésére, hogy a műanyag életet menthet, hiszen csontot és egyéb testrészeket is helyettesíthet, de legfőképpen: újrahasznosítható. Ezzel próbálták elhallgatni, hogy a műanyag teljes életciklusán át szennyez, a legelső használatától kezdve.

Tudósokból álló munkacsoport, élükön Roland Geyer professzorral 2017-ben a Science ­Advances című lapban tette közé, hogy 1950 és 2017 között a világ 8,3 milliárd tonna műanyagot termelt. A publikálás idején a közölt plasztikmennyiség harminc százaléka még használatban volt, a többi kilenc százalékát újrahasznosították, 12 százalékát elégették, 79 százaléka szemétdombra került. Kimutatták, hogy amennyiben a műanyaggyártás üteme nem csökken, 2050-ben már 12 milliárd tonna hulladék borítja be a földet. Adataik szerint 2014-ben a műanyagszemétnek Európa a harminc százalékát, Kína a 25 százalékát, míg az USA a kilenc százalékát hasznosította újra.

Ám a műanyagtermelés trendje nem alkalmazkodott az említett 2017-es figyelmeztető előrejelzéshez: nemhogy csökkent volna, inkább vészjóslóan nőtt. A Szilárd Hulladékok Nemzetközi Szövetsége arra figyelmeztet, hogy a világjárvány idején az egyszer használatos műanyag felhasználása csaknem háromszáz százalékkal nőtt. Ha csak a pandémia első hat hónapját nézzük, az EU kétszer annyi maszkot importált, mint az előző időszakban, de a tagállamokban is megugrott a védőfelszerelés előállítása.

Az ENSZ egyik jelentésében arra világít rá, hogy a műanyaghulladék 2030-ig megduplázódik, ami nemcsak ökológiai problémákat vet majd fel, hanem a klímára is hatással lesz. A romániai Viitor Plus egyesület újrahasznosítást vizsgáló projektje eleve arra építkezik, hogy a műanyagféléknek csak egy része hasznosítható újra. Ám ez is csak akkor lehetséges, ha a háztartási hulladékot a lakosság tisztán dobja be a szemétbe. Amennyiben étel- vagy italszármazék marad rajta, kizárt az újrahasznosítás lehetősége. Nem mellékesen Romániában is csak akkor dolgozzák fel a műanyagszemetet, ha van rá vevő. Leggyakrabban a PET-palackokra és a műanyag üvegekre van kereslet, legkevésbé a vékonyabb anyagokra, mint például a szatyrokra, zacskókra. A házhoz vitt ételek, a csipszek, ropik, instant kávék, állateledelek csomagolóanyaga például nem hasznosítható újra, így ezeket senkinek nem érdeke összeszedni a természeti környezetből, ahová a lakosság elhajítja őket.

Tiltott pálcika

A műanyag elleni harcot legutóbb a világjárvány fékezte meg. A pandémia és a visszaszorítását célzó plasztikfelszerelések sokasága épp abban a pillanatban vált nélkülözhetetlenné, amikor a világ rászánta magát a műanyag-felhasználás csökkentésére. Az EU 2019-ben határozott arról, hogy beszüntet bizonyos egyszer használatos plasztiktípusokat, vagy inkább lecseréli ezeket viszonylag olcsó alternatív anyagokra. Ekkor került tiltólistára a fültisztító pálcika, a szívószál, a műanyag evőeszközök, plasztikpoharak és tányérok egész sora. Más műanyag termékek, köztük bizonyos horgászfelszerelések, a cigarettaszűrő, a műanyag fólia és a nedves zsebkendő használatát, forgalmazását illetően szabályozásokat és korlátozásokat vezettek be, nem beszélve a kilátásba helyezett büntetésekről. Erre persze a legtöbben elmosolyodtak, főként Romániában, ahol máig dívik a mondás, miszerint a törvények azért vannak, hogy áthágják őket.

Az Amerikai Kémiai Társaság folyóirata 2020. júniusi számában írt arról, hogy a pandémia kezdete óta világviszonylatban havonta 129 milliárd arcmaszk és 65 milliárd gumikesztyű használódott el. Egy másik kutatás szerint, amelynek eredményét 2021 februárjában közölte a Science­ Direct című periodika, a járvánnyal összefüggésbe hozható műanyaghulladék 1,6 milliárd tonnát tett ki naponta. Becslések szerint Kínában naponta több mint hétszázmillió maszk és 108 millió tonna műanyaghulladék termelődött 2020 végéig.

Romboló maszkok

A feltételezést egy évvel később, 2021 novemberében a kínai tudományos akadémia kutatói az Amerikai Egyesült Államok tudományos akadémiájának hivatalos lapjában, a Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (PNAS) című folyóiratban közölt dolgozatukban erősítették meg. Tanulmányukból kiderül, hogy 2021 augusztusának végéig több mint nyolcmillió tonna olyan hulladék keletkezett a világ 193 országában, amely összefügg a pandémiával. Ebből 26 ezer tonna már bekerült az óceánokba. Java részük három-négy év alatt lemerül a tengerfenékig, vagy partra vetődik. A több millió tonna kidobott maszk, kesztyű és teszt majdnem háromszázhetven folyóval érintkezett. Első helyen az iraki Shatt al-Arab áll, amelybe 5,2 ezer tonna egészségügyi hulladék került, második az Indus, amelybe négyezer tonna, harmadik a Jangce, amelynek vize 3,7 ezer tonna egészségügyi szemetet hordozott egyik helyről a másikra. Európában a Duna szállította a Fekete-tengerbe a legnagyobb mennyiségű egészségügyi műanyagot, 1,7 ezer tonnát, megtizedelve az állatpopulációt. Az áldozattá váló egyedek vagy lenyelték az útjukba került hulladékot, így múltak ki, vagy belegabalyodtak, és megfulladtak.

Az Environmental Advances folyóirat másik szemszögből is megközelítette a vízügyi helyzetet azzal, hogy közzétette: egyetlen arcmaszk naponta akár 173 ezer mikroszállal is szennyezheti a vizet, a Journal of Molecular Liquids lapban pedig arról jelent meg tanulmány, hogy az egyszer használatos maszkok vegyi színezőanyagokkal rontják a vízminőséget. A környezetrombolás megfékezésébe a Covidon kívül egyéb váratlan körülmények is beleszóltak.

A megváltozott gazdasági helyzet és a kőolaj árának ingadozása miatt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelen pillanatban nem lát esélyt arra, hogy csökkenjen a fosszilis alapanyagokra épülő plasztikgyártás, sőt számításai szerint az ismét fellendül. Egyelőre tehát minden jel arra mutat, hogy műanyagok nélkül élni csak utópia.

Kihaló Folyók

A rozsnyói lakosok februárban észlelték, hogy narancssárgára színeződött a Sajó vize, ezért feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen – adta hírül a Felvidek.ma portál. Kiderült, hogy a méreg az alsósajói volt bányavállalat területén lévő használaton kívüli vasércbánya Gabriella tárójából származik. A szivattyút itt 11 éve leállították, ezért a bánya megtelt vízzel, majd a felgyülemlett szennyvíz kezdett beleömleni a Sajóba. Az első laboratóriumi elemzések szerint a víz vastartalma több mint ezerszerese volt a megengedettnek, vagyis egy nap alatt 2,5 tonna vas ömlött a folyóba, de az arzén, a cink, a kén és a mangán is meghaladta a normál értéket. A helyzet napról napra romlott. Ma már 17 liter szennyezett bányavíz ömlik percenként a Sajóba, több, mint februárban, aminek folytán a folyó húsz kilométeres szakaszán kipusztult az élővilág. Az arzénkoncentráció is négyszázszorosa az európai határértéknek.

A szakemberek tehetetlenek, mivel technikailag nem tudják megoldani ennek a mennyiségnek a szűrését. Az ökológiai katasztrófa megfékezése évekbe telhet, olvasható a portálon.

Nagy István magyar agrárminiszter hivatalos Facebook-oldalán közölte, hogy beiktatása utáni első hivatalos nemzetközi útja Szlovákia környezetvédelmi miniszteréhez vezet majd.

A találkozót azért kezdeményezte, mert a folyón kialakult szennyezést haladéktalanul orvosolniuk kell. „Ne feledjük, teremtett világunk megóvása és a biológiai sokféleségének fenntartása közös kötelességünk!” – fogalmaz közösségi oldalán a tárcavezető.

Az eset miatt Magyarországon másodfokú készültséget rendeltek el, a vízminőséget folyamatosan figyelik, ellenőrzik, a mintavétel három helyen zajlik. A folyó magyarországi szakaszán halpusztulást nem tapasztaltak, csak kisebb elváltozásokat. Erről Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára beszélt az Országgyűlésben.

A Nagybánya melletti ciános zagytározók egyikéből 2000. január 30-án hozzávetőleg százezer köbméter méreg szabadult ki és jutott a Zazár-, majd a Lápos-patakon keresztül a Szamosba. A cián azt követően indult pusztító útjára, hogy a térségben évezredek óta működő arany- és ezüstbányák melléktermékeként felgyűlt meddőhányókból elkezdték kivonni a még bennük található aranyat és ezüstöt. A romániai értesítés után, amely január 31-én érkezett a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségre, versenyt kellett futni az idővel, hiszen a ciánkoncentráció Csengernél mért legnagyobb értéke háromszázhúszszorosa volt az érvényben lévő határértéknek.

„Az események megértéséhez tudni kell, hogy Szolnok város ivóvízellátását csak és kizárólag a Tiszából nyert nyers víz tisztításával lehet pillanatnyilag megoldani” – írta a katasztrófa kapcsán Lovas Attila és Fejes Lőrinc a Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlésének kiadványába. A végrehajtott vízügyi intézkedések, köztük a Kiskörei Duzzasztómű rendkívüli üzemének elrendelése, az öblítőcsatornák elzárása és az ártéri fokok lezárása lehetővé tették, hogy a Közép-Tisza vidékén a mérgező anyagot a folyó medrében lehessen levezetni. Ennek köszönhetően a gátakon belüli hullámtér, a gazdag élővilággal rendelkező holtágak, a Tisza-tó öbleinek, medencéinek vízminősége és élővilága – a Tisza-tó teljes vízfelületének 93 százalékán – gyakorlatilag nem károsodott. Ezeken a helyeken egyes halfajok ívása már 2000. március elején megkezdődött.

A csernobili robbanás óta mégis ez a szennyezés számított a legsúlyosabb környezeti katasztrófának Európában. Nem sokkal később Románia belső részében, a Tisza vízgyűjtőjében, Verespatakon újabb veszélyforrás keletkezett. A település alatt ugyanis több arany rejlik, mint Nagybánya környékén, ezt szintén ciántechnológiával kívánta kibányászni egy kanadai bányavállalat.

A cég 225 millió köbméter kőzet kitermelésével, évi 13 ezer tonna cián felhasználásával szerette volna megkaparintani az Erdélyi-érchegységben található háromszáz tonna aranyat és ezerhatszáz tonna ezüstöt. Ennek eléréséhez Szarvaspatak völgyében hatszáz hektáros, ciános zagy tárolására alkalmas derítőt szándékoztak építeni. A tervezett program megsemmisített volna öt hegyet, tíz templomot, tizenkét temetőt, 958 gazdaságot, kilencszáz lakóépületet, a római és középkori bányászat régészeti maradványait, és kitelepítésre ítélt volna 2150 lakót. A terv közvetetten Torda, Aranyosgyéres, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, Arad, Makó, Szeged, Magyarkanizsa, Zenta, Óbecse és Titel lakosságát is veszélybe sodorta. Nagy küzdelmeket lezárva, 2021 júniusában az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a települést.

Attól sem szabad eltekinteni, hogy a szennyvízzel együtt az ember által fogyasztott patikaszerek és drogok, fogamzásgátlók, de még a mosószer, a vízkőoldó, a fogkrém, a tusfürdő és a sampon is a folyóvizeinkbe kerül.

Borítókép: Hulladékszőnyeg Vásárosnaménynál 2020 februárjában. A helyzet a Tiszán a legkritikusabb, Ukrajnából percenként átlagosan harminc-negyven PET-palack érkezik (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)