A műanyag nélküli világ már csak álmainkban létezik. Ez a gondolat fogalmazódhat meg mindazokban, akik áradáskor kisétálnak a Tisza, a Szamos, a Maros vagy a Körösök egyikének partjára. Az ország keleti határvidékén a horgászok a koronatanúi annak, mi mindent hoz a víz: a kínálat a PET-palacktól kezdve a zoknin és a mosógépen át az állattetemig terjed. A helyzet a Tiszán a legkritikusabb, hiszen a legtöbb szemét Ukrajna felől érkezik Magyarországra. Ez részben azzal magyarázható, hogy sok településen a lakosságnak nincs mibe dobnia a háztartási hulladékot, nincs kommunális szemétszállítás, másfelől sokaknak máig nincs különösebb igényük arra, hogy tiszta környezetben éljenek.
A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Fetivizig) mérései szerint a Tiszán átlagban harminc-negyven, a Szamoson negyven-ötvenöt műanyag palack sodródik át percenként Ukrajnából magyar területre. Nagyobb vízhozam esetén a percenkénti százötven darabot is eléri az érkező flakonok száma, ami napi 720 ezer palackot jelent – tájékoztatja lapunkat az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője, Siklós Gabriella.
A hulladékot már az országhatár közelében kimerik a folyóból magyar fejlesztésű géppel, majd megkezdik a válogatást fajta és veszélyesség szerint. Ennek megfelelően a szemetet részben ártalmatlanítják, részben újrahasznosítják. A feldolgozásra megfelelőnek talált uszadékot tovább szelektálják. A szervetlen eredetűt, a műanyag-, üveg-, fém- és háztartási hulladékot csoportosítják, és a válogatott palackok gépi tömörítését is elvégzik, csökkentve a szállítási költséget.
A Fetivizig szakemberei 2019-ben fejlesztették ki azt az előrejelző és távjelző rendszert, amely időben észleli a magyar vizekhez közeledő, vízfelszínen úszó szennyezéseket, így elő tudják készíteni a szükséges beavatkozást. Három ukrajnai és egy magyar helyszínen infratartomány-észlelő kamerákat telepítettek, a felvételeket elemző szoftver éjszaka is képes riasztani a védelmi szervezeteket, tudjuk meg Teszári Nóra szóvivőhelyettestől. A Fetivizignek 2020-tól napjainkig 11 védekezési időszaka volt, amelyek kárelhárítási költsége eléri a 219 millió forintot. Tavaly csaknem hetvenmillió forintot fordítottak védekezésre.
Romániából több folyón, de összességében kevesebb szemét érkezik Magyarországra, mint Ukrajnából. A helyzet javult azóta, hogy bevezették a szelektív hulladékgyűjtést. A román Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium oktatófilmeket is készített, hogy minél többeket elérjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy hirtelen minden megváltozott, és Románia egyes részeit nem önti el rendszeresen a kommunális szemét. Ez mind a folyópartokon, mind az erdőkben, mind a tengerparton és a Duna-deltában előfordul, munkát adva a hivatásos környezetvédőknek, erdészeknek, hegyimentőknek és a fenntarthatóságért küzdő civil szervezeteknek.
A közelmúltban a gyakorlatban is tett azért az illetékes hatóság, hogy valamivel nagyobb látszatjuk legyen az intézkedéseknek: az országban elsőként újrahasznosított szemétből előállított szemétgyűjtő gátat, azaz hulladékcsapdát állítottak fel a Sebes-Körös nagyváradi szakaszán, a megyeszékhely vízügyi hatósága üzemének közelében. A létesítményt, amely a vízszinttel együtt emelkedik, és akár harminc kiló hozadékot is képes labirintusszerű szerkezetében egy időben tárolni, Hollandiában fejlesztették ki.
Normális vízhozam esetén elég kétnaponta üríteni. A befogott hulladékból PET-granulátumot állítanak elő, majd ebből csomagolóanyagot. A tervek szerint a Szamosra is kihelyeznek egyet Szatmár megyében, ami szintén csökkenteni fogja a folyón Magyarországra sodródó műanyagmennyiséget.
Nem ez az első ilyen jellegű beruházás a romániai Körös-vidéken. Tavaly az EU finanszírozásával, 1,3 millió euróból a Bihar megyei Tulka községben található zsilipnél helyeztek üzembe öntisztító berendezést magyar–román együttműködésben. Románia környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztere, Tánczos Barna kabinetirodájának tájékoztatása szerint a közeljövőben további három hasonló berendezést telepítenek a Körösök és a Szamos–Tisza vízgyűjtő medencéibe: Bihardiószeg jankafalvai részén, az Ér folyón, Tenkénél a Fekete-Körösön és a berettyószéplaki gátnál, ahol a Szilágyságból érkező hulladék szokta eltorlaszolni a medréből egyébként is gyakran kilépő Berettyó folyót, amely Magyarország területén, Szeghalom és Körösladány között torkollik a Sebes-Körösbe. Az idehaza bevált megoldásokat követve az Országos Román Vízügyi Hatóság összesen 12 helyen szeretne elhelyezni hulladékcsapdákat.
Porszívó az Adrián
A romániai környezetvédők figyelmét mégsem a Magyarországra áramló vízi szemét foglalkoztatja leginkább. A Kolozsvári Műszaki Egyetem diákjai tavaly kezdték tesztelni az Adriai-tengeren azt az új generációs robotot, amely a porszívókhoz hasonlóan működik, így gyűjti össze a hulladékot a vízfenékről. A külföldi partnerintézményekkel és cserediákokkal együttműködésben kifejlesztett találmánynak a Fekete-tenger is hasznát vehetné, ugyanis az rendkívül súlyos szennyezésnek van kitéve. A Mare Nostrum szervezet szerint a kontinens egyik legszennyezettebb tengeréről van szó: 652 darab hulladék jut száz méter hosszú partszakaszra, ezek többsége műanyag. Mivel tavaly a tengerfenékről húszezer tonna szemetet emeltek ki, ami rekordmennyiségnek számít, a szakemberek a legmocskosabb évek egyikének nevezték el a 2021-est.
Ehhez a pandémia is hozzájárult, hiszen új helyzetet teremtett: Európának új típusú, cseppet sem környezetbarát hulladék megjelenésével kellett szembenéznie: a lakosság által felelőtlenül szétdobált arcmaszkokkal és az egészségügyi védőfelszerelések egyéb típusaival. Mostanáig a maszkokat kézzel szedték össze a tengerpartról, ahová kivetették a hullámok, számos madár és egyéb állat halálát okozva. A kolozsvári újításnak köszönhetően a folyamat lényegesen leegyszerűsödik a jövőben.
A műanyag újrahasznosítása korábban is gondot okozott. Laura Sullivan oknyomozó újságíró kimutatta, hogy a műanyag újrahasznosításának lehetősége jobbára csak mítosz. Alapos kutatások alapján az újságíró arra a következtetésre jutott, hogy a nagy kőolajcégek már a plasztik szélesebb körű elterjedésének kezdetétől félrevezették, becsapták a közvéleményt. Tanulmányok egész sora igazolta, hogy a műanyag-szelektálás egyáltalán nem olcsó és egyszerű eljárás, és az újrahasznosítás szinte lehetetlen bizonyos műanyagtípusok esetében. A bizonyítékokat viszont az egykori megrendelők igyekeztek eltüntetni az archívumokból.
Sullivan arra is rámutatott, hogy miután egyre több lett a műanyaghulladék, a gyártók erőteljes reklámkampányt indítottak az igazság eltussolásra és annak a csúsztatásnak a népszerűsítésére, hogy a műanyag életet menthet, hiszen csontot és egyéb testrészeket is helyettesíthet, de legfőképpen: újrahasznosítható. Ezzel próbálták elhallgatni, hogy a műanyag teljes életciklusán át szennyez, a legelső használatától kezdve.
Tudósokból álló munkacsoport, élükön Roland Geyer professzorral 2017-ben a Science Advances című lapban tette közé, hogy 1950 és 2017 között a világ 8,3 milliárd tonna műanyagot termelt. A publikálás idején a közölt plasztikmennyiség harminc százaléka még használatban volt, a többi kilenc százalékát újrahasznosították, 12 százalékát elégették, 79 százaléka szemétdombra került. Kimutatták, hogy amennyiben a műanyaggyártás üteme nem csökken, 2050-ben már 12 milliárd tonna hulladék borítja be a földet. Adataik szerint 2014-ben a műanyagszemétnek Európa a harminc százalékát, Kína a 25 százalékát, míg az USA a kilenc százalékát hasznosította újra.
Ám a műanyagtermelés trendje nem alkalmazkodott az említett 2017-es figyelmeztető előrejelzéshez: nemhogy csökkent volna, inkább vészjóslóan nőtt. A Szilárd Hulladékok Nemzetközi Szövetsége arra figyelmeztet, hogy a világjárvány idején az egyszer használatos műanyag felhasználása csaknem háromszáz százalékkal nőtt. Ha csak a pandémia első hat hónapját nézzük, az EU kétszer annyi maszkot importált, mint az előző időszakban, de a tagállamokban is megugrott a védőfelszerelés előállítása.
Az ENSZ egyik jelentésében arra világít rá, hogy a műanyaghulladék 2030-ig megduplázódik, ami nemcsak ökológiai problémákat vet majd fel, hanem a klímára is hatással lesz. A romániai Viitor Plus egyesület újrahasznosítást vizsgáló projektje eleve arra építkezik, hogy a műanyagféléknek csak egy része hasznosítható újra. Ám ez is csak akkor lehetséges, ha a háztartási hulladékot a lakosság tisztán dobja be a szemétbe. Amennyiben étel- vagy italszármazék marad rajta, kizárt az újrahasznosítás lehetősége. Nem mellékesen Romániában is csak akkor dolgozzák fel a műanyagszemetet, ha van rá vevő. Leggyakrabban a PET-palackokra és a műanyag üvegekre van kereslet, legkevésbé a vékonyabb anyagokra, mint például a szatyrokra, zacskókra. A házhoz vitt ételek, a csipszek, ropik, instant kávék, állateledelek csomagolóanyaga például nem hasznosítható újra, így ezeket senkinek nem érdeke összeszedni a természeti környezetből, ahová a lakosság elhajítja őket.
Tiltott pálcika
A műanyag elleni harcot legutóbb a világjárvány fékezte meg. A pandémia és a visszaszorítását célzó plasztikfelszerelések sokasága épp abban a pillanatban vált nélkülözhetetlenné, amikor a világ rászánta magát a műanyag-felhasználás csökkentésére. Az EU 2019-ben határozott arról, hogy beszüntet bizonyos egyszer használatos plasztiktípusokat, vagy inkább lecseréli ezeket viszonylag olcsó alternatív anyagokra. Ekkor került tiltólistára a fültisztító pálcika, a szívószál, a műanyag evőeszközök, plasztikpoharak és tányérok egész sora. Más műanyag termékek, köztük bizonyos horgászfelszerelések, a cigarettaszűrő, a műanyag fólia és a nedves zsebkendő használatát, forgalmazását illetően szabályozásokat és korlátozásokat vezettek be, nem beszélve a kilátásba helyezett büntetésekről. Erre persze a legtöbben elmosolyodtak, főként Romániában, ahol máig dívik a mondás, miszerint a törvények azért vannak, hogy áthágják őket.
Az Amerikai Kémiai Társaság folyóirata 2020. júniusi számában írt arról, hogy a pandémia kezdete óta világviszonylatban havonta 129 milliárd arcmaszk és 65 milliárd gumikesztyű használódott el. Egy másik kutatás szerint, amelynek eredményét 2021 februárjában közölte a Science Direct című periodika, a járvánnyal összefüggésbe hozható műanyaghulladék 1,6 milliárd tonnát tett ki naponta. Becslések szerint Kínában naponta több mint hétszázmillió maszk és 108 millió tonna műanyaghulladék termelődött 2020 végéig.
