Tűzhalál Rómában

Kilencven éve, 1932. május 21-én érte halálos baleset Endresz György pilótát.

a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület első érdi repülőtábora. Balra Bánhidi-Lampich BL-6 típusú repülőgép, az első magyarországi kétüléses iskolagép, jobbra Lampich L-4/60 Bohóc típusú repülőgép. Előtte balra Dobos István pilóta, oktató és a táborparancsnok Endresz György pilóta, főoktató. Leltári jelzet: 1125 Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / özv Batta Ábrahámné gyűjteménye Forrás: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / özv Batta Ábrahámné gyűjteménye

Robogunk a legnagyobb sebességgel. Valósággal népvándorlás jön velünk szemben. Biciklin és gyalog. Torbágyiak, akik a „Justice for Hungary”-t mentek megnézni. Sötét este van. Az úton három hatósági autó áll, és bentről, a mezőről apró fény villan felénk. Itt vagyunk. Jóval túl Bicskén, Alcsút és Felcsút tájékán. Az Aero Szövetség és a hatóságok autói előztek meg bennünket. Tarlón, hepehupás kukoricáson, puha burgonyaföldön kellett keresztülgázolni, amíg végre kétszáz méternyire az úttól, egy újabb kukoricásban meglátjuk a Justice for Hungary sötét kontúrjait.

Csendőrök állanak körülöttünk. Mindenkit vissza akarnak tartani a géptől. Aprófényű villanyzseblámpa gyenge sugaránál tapogatjuk végig szemünkkel a hatalmas gépmadarat. Bíborszínű. Bálnaszerű, hatalmas teste sötétpiros és csak fehér világos­színű vékony sáv szakítja meg és baloldalán az átlátszó lemezzel befedett pilótaülés előtt ragyog a felirás: „Justice for Hungary!” A hátsó kormányszárnyon ott a gép jelzése A. R. 115 W, és farkán fénylik a szinte új furniron a gyár márkája: Detroit Air­craft Lockheed-Sirius. Eltört a gép légcsavarja, balszárnyának vége összeroncsolva, jobb kerekéről a gumi tovagördült.
[…] Endresz György, ahogy rendbehozta kissé a gépet, nyomban ennivaló után nézett. Margalit Miklós környékbeli földbirtokos rohant el tejért és vajaskenyérért, amiből Endresz jóízűen falatozott. Magyar Sándort Szontagh Ernő orvos vitte be Bicskére. A pilóta onnan felhívta a mátyásföldi repülőteret és közölte a kényszerleszállás részleteit. Közben megérkezett a Ma­l­ért hatalmas gépe. Egy darabig keringett a Justice for Hungary felett, majd bravúros merészséggel siklórepüléssel leszállt.
Ekkorra már majdnem teljesen beállt az alkony és félni lehetett, hogy a hétmotoros Focker­ a Justice for Hungary sorsára jut. Pilótái azonban nagyszerűen dolgoztak és szerencsésebbek voltak, mint az oceánrepülők, mert gépük a keménytalajú tarló szélén megállt. Nagy örömmel üdvözölték a két oceánrepülőt, akiket az ujjongó falusiak vállukon vittek a Focker-gép utaskabinjába.
Nyolc óra után sötétben startolt a Focker, szerencsésen felszállt és elvitte a pilótákat Mátyásföldre.
(Uj nemzedék, 1931. július 18.)

*

A kiölhetetlen magyar életerő szimbóluma, az óceánt átívelő büszke turul, a Justice for Hungary római útja végén lezuhant s elégett. A géppel együtt meghalt, ronccsá zúzódott a hős magyar óceánrepülő, Endresz György, a levegő huszárja is. A magyar nemzet elszédült a sors ökölcsapása alatt. Endresz György tragédiája félelmetes erővel mart bele minden magyar szívbe. Hát minden magyar hős a vértanu­ság kelyhét tartja kezében? A siker tetőpontján lábunk alatt látjuk örvényleni a megsemmisülést? A magyar fiúk összeszorított ajakkal, könnyes szemmel helyeznek koszorút a Justice for Hungary roncsaira s megcsókolják Endresz György megszenesedett kezét, amely országok fölött, világrészek és tengerek fölött vezette az igazságot rikoltó magyar turult.
[…] A Littorio-repülőtéren nagy tömeg várta a Justice for Hungary-t. Három óra tájban megjelent az égbolt kék hátterében a magyar gépmadár. Alacsonyan repült, készült a leszállásra. E pillanatban éles kanyarulatot vett, légörvény nyílt meg alatta, hátára fordult s lezuhant. Néhány másodperccel később hatalmas szürke füstoszlop csapott föl a magasba. A tömeg odafutott s megdermedt a szörnyű látványtól. A tüzet félórán belül meg se lehetett közelíteni, mert az izzó gép elviselhetetlen hőséget árasztott ki magából.

A tűzoltók parázsló fémtömkeleg között két megcsonkított, megszenesedett emberroncsot találtak: Endresz Györgyöt és navigátorát, Bittay Gyulát. Egy szemtanú mondja: – Közvetlenül a gabonával sűrűn benőtt domb alján kerek kiégett folt látszik, a folt közepén pedig fölismerhetetlen romhalmaz, amelyből helyenkint még szürke füst tör elő. Semmi sem maradt meg a gépből, csak a farknak egy darabja, amelyet a zuhanás lendülete odébb dobott. A zuhanás szörnyű erejét mutatja, hogy a faburkolat vörös lakkozású szilánkjai nagy távolságban szanaszét hevernek. A két pilóta nem szenvedte át a tűzhalál kínjait, maga a zuhanás széttörte koponyájukat. A végzet hideg markát érezzük torkunkon, amint megállunk a Justice for Hungary összekuszált, fekete romhalmaza mellett. Nem tudunk parancsolni a hangos fájdalomnak, amely szívünkből előtör. Idegeinket megfeszíti a félelem: mit jelent ez a tragédia? A babonás rémület összefüggést keres a „magyar igazság” s a magyar igazság szimbólumának a sorsa között. Mit akar velünk a nemzetek Ura? Mi a mondanivalója számunkra? Mert nyilvánvaló, hogy szólni akar hozzánk!
(Zászlónk, 1932. június 15. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Kilencven éve, 1932. május 21-én érte halálos baleset Endresz György pilótát, aki Magyar Sándorral egyszerre több világrekordot is beállítva repülte át az Atlanti-óceánt Justice for Hungary nevű gépükkel, felhíva a nemzetközi közvélemény figyelmét a trianoni diktátum igaz­ságtalanságára.

Borítókép: A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület első érdi repülőtábora (Fotó: Fortepan/Özvegy Batta Ábrahámné gyűjteménye)