Furcsa elegy

Bármilyen meghökkentő, a szentföldi kora keresztény sírok elemzése új információkkal szolgálhat a honfoglaló magyarokról, mint ahogy a Pannónia területén előkerült leletek a Szentföld történetét egészítik ki. Bollók Ádám régész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa ma indul egy hónapos kutatóútra Izraelbe.

2022.05.13. Budapest régész-történész Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

– Melyek a legkorábbi Kárpát-medencei keresztény emlékek?

– Római kori, negyedik századi keresztény templomokat ismerünk Pannóniából, amint a kor sírjaiból és településeiről származó leletek is hordoznak keresztény ikonográfiát.

– Korábban arról beszélt, hogy a korai kereszténység kutatási eredményei összefüggésbe hozhatók a honfoglalás előtti kora középkori (V–IX. századi) és a honfoglalás utáni, a korai magyar hagyatékban is megjelenő keresztény vonatkozású tárgyakkal. Mégis hogyan?

– A temetkezésekben lelt tárgyak kérdéseket vetnek fel. Ha egy sírban mellkeresztet vagy keresztény ikonográfiát hordozó fülbevalót találnak, de más nem utal az elhunyt vallási hovatartozására, érdemes az előbbieket óvatosan kezelni. Ugyanakkor ha egy sírban lócsontok is előkerülnek, az egyértelműen a pogányságra utal, ha a leletek között mondjuk egy kereszt is előbukkan? A 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa például egyik levelében arra figyelmezteti az Angliában térítőket, hogy nem szabad azonnal eltörölni az állatáldozatot. A keresztény tanítást oly módon kell terjeszteni a pogányok körében, hogy érezzék a hagyományaikkal a kapcsolatot. Az állatáldozat húsából közös lakoma legyen egy szent tiszteletére. Apró, finom lépésekkel kell rávinni a pogányokat a kereszténység útjára. Jól dokumentált egyiptomi esetekből tudjuk, hogy az általunk pogány típusúnak tartott amuletteket időnként keresztény szerzetesek gyártották. Használd az amulettet, mert hatásos – mondták –, de ne a korábbi, hanem a keresztény Istenhez imádkozz. Az a furcsa elegy tehát, amelyet mi kereszténynek és pogánynak is látunk, az akkor élők közül sokaknak nem jelentett két külön világot. Jórészt a mi mai modern elvárásainkból ered, hogy megpróbálunk mindent egyértelmű kategóriákba osztani.

– Mikor járt először Galileában?

– Konferencián találkoztam 2018-ban egy izraeli kollégával, akivel beszélgetve felmerült a közös kutatás lehetősége a Szentföldön. Első, 2019-es utam során olyan leleteket tekinthettem meg, amelyek ismertek a szakirodalomban, de nincsenek részletesen feldolgozva. Ezután előkészültem egy hosszabb útra, megkaptam a kutatási engedélyt az Izraeli Régészeti Hatóságtól, de a terveket keresztülhúzta a koronavírus-járvány. Közel két év kimaradt. 2021 novemberé­ben nyílt meg az izraeli határ, szinte az elsők között érkeztem, és másfél hónapig maradtam. A már feltárt, de közöletlen síranyagok feldolgozásával foglalkoztam. A korai kereszténység régészeti nyomainak kutatása, az előkerült leletanyag vizsgálata egyébként komoly kihívás. A korai keresztény családok egyetlen közös sírkamrába temetkeztek, gyakran egymás mellé és egymásra. Van, ahol öt-nyolc embert helyeztek végső nyugalomra, máshol akár nyolcvan maradvány található. Az elhunytak mellé tett, különböző évszázadokból származó tárgyak ezért összekeveredtek. A Római Birodalom nyugati részén ellenben a sírokba rendszerint egy-egy embert temettek el. Az ottani emlékek alapján jól dokumentálhatók a temetkezések időpontjai. Pannónia külön is szerencsés terület, hiszen itt kifejezetten sok római temetőt, temetőrészletet ismerünk, amelyekből sok érme is előkerült. Azaz a pannóniai leletek alapján meghatározhatjuk a szentföldi leletek korát, míg a szentföldi leletek a hazai kereszténység első jeleinek értelmezését segítik.

– Mit tekint az előző expedíció legfontosabb szakmai eredményének?

– Olyan tárgyakat találtam, amelyeknek jó nyugati kapcsolatai vannak. Ezekkel eddig ott nem foglalkoztak – részben, mert egyes tárgyakat a ritkaságuk miatt nem ismertek fel, nálunk ellenben gyakoriak. Számomra az egyik legérdekesebb felismerés, hogy a kora keresztény korszakban milyen gyakran temetik el a halottakat amulettekkel. Azt várnánk, hogy ez a rítus a kereszténység elterjedésével csökken. Ellenkezőleg, azt látjuk, hogy nő az amulettek száma a sírokban. Ha minden jól alakul, és a kutatás folytatódhat, a munkánk nyomán a vizsgált kis térség keresztény temetkezései a régióban a legjobban ismertté válhatnak.

Borítókép: Bollók Ádám (Fotó: Kurucz Árpád)