A munkahelyi kiégés a huszonegyedik század legnagyobb foglalkozási ártalma
Amikor Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök az év elején bejelentette lemondását, döntését a következővel indokolta: „Tudom, mit jelent ez a munka, és tudom, hogy már nincs annyi a tankban, hogy igazságot tegyek.” Szavait világszerte a kiégésre való utalásként értelmezték.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A burnout szindrómát, azaz a kiégés jelenségét közel félszáz éve ismerjük. Herbert Freudenberger 1974-ben írta le először azt a folyamatot, amelynek során megváltozik a munkavállalók munkához való hozzáállása: motivációjuk, lelkesedésük fokozatosan eltűnik.
2019-ben az Egészségügyi Világszervezet, a WHO hivatalosan is betegségnek nyilvánította a kiégést mint a „munkahelyi kezeletlen krónikus stressz következtében kialakult állapotot”.
A kiégés hátterében tartós túlterhelés, érzelmi megterhelés, folyamatos munkahelyi stressz áll, amely sokféle tünettel jelentkezhet, és egy idő után testi, érzelmi és mentális kimerülést okoz. A kiégés tünetei közé sorolják a krónikus fáradtságot, különböző fájdalmakat (fejfájás, hátfájás), betegségeket, negatív beállítódást önmagunkkal, a munkával, az élettel szemben. Reménytelenség, kiúttalanság, csökkent produktivitás, depresszió érzését.
Mit tekintenek kiégésnek?
Számos tanulmány arra utal, hogy a kiégés, amely már a koronavírus-járvány előtt gyakori volt, azóta világszerte az egekbe szökött, különösen bizonyos szakmákban, például az egészségügyben, az oktatásban és a szolgáltatásban dolgozók körében. Christina Maslach pszichológus, a Kalifornia Egyetem munkatársa szerint a világjárvány világossá tette, hogy a munkahelyek kiégetik az embereket. Ám a kiégés meghatározásával és mérésével kapcsolatos nézeteltérések olyannyira elterjedtek, hogy egyes kutatók azt is megkérdőjelezik, hogy pontosan mit kell érteni ezen a jelenségen.
Az egyik legújabb idetartozó hazai kutatás a Covid–19 után készült a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezete együttműködésével, amelynek részeként a megye orvosainak kiégését elemezték. A kutatás egyik irányítója, Ádám Szilvia, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ docense szerint az érzelmi kimerültségüket súlyosnak, illetve közepesen súlyosnak értékelte a válaszadók 70,1 százaléka. Ugyanez a személyes teljesítményérzés hiánya esetén 76,5 százalék volt. A deperszonalizáció – súlyos, illetve közepesen súlyos mértékben – 62,6 százalékban jellemezte a vármegye orvosait. (Deperszonalizáció esetén az érintett kívülről látja magát, kívülről észleli a vele történő eseményeket, érzéseket és gondolatokat.)
Egyes kutatók azzal érvelnek, hogy szigorúan modern kori jelenségről van szó, amelyet a túlterheltség és a nyüzsgő kultúra idéz elő. Mások azonban azt állítják, hogy csupán a kimerültségi rendellenességek hosszú sorának legújabb formája ez. A kiégés korszerű fogalma az 1970-es években született. Herbert Freudenberger, a New York-i St. Mark’s Free Clinic drogfüggőkkel foglalkozó önkéntesek pszichológusa ezt a kifejezést az önkéntesek motivációjának fokozatos elvesztésére, érzelmi kimerülésére és az ügy iránti csökkent elkötelezettségre használta. Definíciója szerint a kiégés szindróma a krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, mentális, emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével jár, és amelyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. Christina Maslach szerint „a kiégés a huszonegyedik század legnagyobb foglalkozási ártalma. Ez a mind nagyobb teret hódító jelenség vírusként lopódzik be a modern munkahelyek minden sarkába, mérgezve azt az egyre inkább elidegenedett, kiábrándult, sőt dühös kapcsolatot, melyet az emberek a munka világával tartanak fenn”.
Christina Maslach elképzelése szerint a kiégés mentális és emocionális kimerüléssel jellemezhető, számos fizikai tünettel övezett jelenség, mely a munkához kapcsolódva olyanoknál jelenik meg, akiket előzetesen semmilyen pszichopatológiával nem diagnosztizáltak. Az állapot által okozott negatív attitűdök csökkentik a munkahelyi teljesítményt és a személyes hatékonyságot.
A munkahelyi kiégés magánéletünkre is hat
– Az elmúlt két évtizedben végzett kutatások egybehangzanak azzal az elképzeléssel is, hogy a kiégés memória- és koncentrációs problémákat okoz. Az emberek feledékenyekké válnak – például kihagynak egy találkozót, vagy küzdenek a rutinfeladatok elvégzésével – idézte a sciencenews.org Charlie Renaud-t, a francia Rennes-i Egyetem foglalkozás-egészségügyi pszichológusát. Az ilyen küzdelmek átterjedhetnek az emberek magánéletére, és a szabadidős tevékenységeket, például az olvasást és a filmnézést is fáradságossá tehetik.
A kiégés a depresszió egyik formája? A depressziót általában az egyénen belülről fakadónak tekintik, a kiégést pedig társadalmi eredetűnek. A kutatások szerint a fogalmak nem zárják ki egymást. A krónikus stressz depressziót válthat ki, bizonyos személyeket pedig hajlamosabbá tehet a kiégésre. – A kiégést sohasem tekintették klinikai diagnózisnak – mondta a portálnak Christina Maslach. A depresszió kezelési módjai, például a terápia és súlyos esetekben a gyógyszeres kezelés már bevált gyakorlat
Többen azt mondják, hogy a depressziós emberek számára létező kezelések, támogatási formák ezután alkalmazhatók a foglalkozási depresszióra is.
– Az egyén kezelése, bár gyakran ez az első lépés, nem enyhíti a válságot kiváltó munkahelyi stresszt – mondja Kirsi Ahola foglalkozás-egészségügyi pszichológus, a Finn Foglalkozás-egészségügyi Intézet munkatársa. Képzeljük el, hogy egy érintett betegszabadságon van néhány hétig, felépül… és pontosan ugyanabba a helyzetbe tér vissza, ahonnan átmenetileg kiszakadt. Újrakezdődik a folyamat. Ezt a kört nehéz megszakítani. Christina Maslach szerint nagyon sok munkahelyre az jellemző, hogy „mindenki hozzátesz valamit az emberek munkájához, de soha nem vesznek el abból”.
Mi jelenthet segítséget a munkájukkal küszködő embereknek?
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a beavatkozásoknak a munkával összefüggő stresszre kell koncentrálniuk. Az egyéni szintű beavatkozások közé tartozik a terápia, a testmozgás, a munkán kívüli hobbik fejlesztése, hogy jobban érezze magát az ember a bőrében. Ezenkívül a memória, a figyelem és más kognitív hiányosságok helyreállítását segítő tréningprogramok szintén ígéretesek a kiégéssel kapcsolatos kognitív problémák enyhítésében – erről Agnes Lacroix, a Rennes-i Egyetem fejlődéspszichológusa írt az International Journal of Stress Management folyóiratban.
– A kiégés megelőzésére és kezelésére irányuló stratégiák lehetnek szervezeti vagy egyéni szintűek is. Az egyéni szintű stratégiák közé sorolhatók a relaxációs technikák tanulása, az önfejlesztés szorgalmazása, az önismeret növelése, valamint a testmozgás. Ezek elsajátításával többet tehetünk a stressz és a kiégés megelőzéséért, mint gondolnánk. Több vizsgálat kiemeli a problémafókuszú megoldási módok hatékonyságát a kiégés megelőzésében. Kifejezetten hatékony stratégiának tekinthető a „kognitív átstrukturálás”, mely a kiégés különböző tüneteinek csökkentését célozza – tájékoztat Ádám Szilvia.
Egyre több tanulmány jelenik meg az úgynevezett D típusú személyiség és a stressz, valamint a kiégés közötti szoros kapcsolatról. A D típusú személyiséggel (Distressed personality – stresszes személyiség) rendelkező egyén sokkal gyakrabban és súlyosabban éli át a negatív eseményeket, de érzelmeit társas környezetben nem mutatja ki. Ezek az egyének nagyobb valószínűséggel szenvednek stressztől, kiégéstől és depressziótól.
A személyiségtípus kialakulása genetikai és környezeti tényezők összetett hatásának a következménye.
A Semmelweis Egyetem munkatársa szerint a kiégés csökkenthető például a jobb munkakörnyezet megteremtésével, a munkakör változatosságának növelésével, a munkavállalói visszajelzés hatékonyságának a növelésével, rugalmas időbeosztással, rotációs munkabeosztással, az akadálytalan információáramlással, a család és munkahely összeegyeztetésének támogatásával, a munkatársi közösségek tudatos alakításával és fejlesztésével vagy önsegítő csoportok szervezésével.
Munkáltatói programok
A munkáltatók már számos országban vezettek be stresszcsökkentő programokat, amelyek a flexibilis vagy részmunkaidő népszerűsítésétől a munkahelyi ingyenes masszázs, jóga és szépségápolás hozzáférésén át a munkanap szüneteiben tartott közösségi táncig számos kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak az elgyötört munkavállalóknak. Ádám Szilvia szerint a társas támogatás szerepe is döntő, itt a főnök és a munkatársak támogató szerepe csökkenti a kiégést.
A szakember tapasztalatai szerint a multinacionális munkáltatók általában nagyobb hangsúlyt fektetnek a megfelelő munkahelyi légkör kialakítására, mivel ezt a gyakran fejlettebb anyaország törvényileg szabályozza, vagy a cég kultúrájához hozzátartozik, amelyet más országokban is bevezetnek. Amerikában, Indiában, Japánban és Kínában sok helyi cég a munkavállalói számára ingyen biztosítja például, hogy befizetik a számlákat, elintézik a bevásárlást, és elmennek a gyerekekért az iskolába.
Egyre több nyugat-európai cég kínál dolgozói számára a céges intraneten társasjátékokat, amelyekkel enyhíthetik munkahelyi stresszüket.
Végső soron rendszerszintű változtatásokra, például szigorúbb munkaügyi törvényekre lehet szükség a kiégés elleni küzdelemhez az olyan országokban, ahol ritkán garantálják a betegszabadságot, és kevés szabály védi az alkalmazottakat a túlterheltségtől és a munkahelyi bizonytalanságtól. Pedig érdemes a gyakorlaton változtatni, mert versenyelőnyben vannak az egészséges munkahelyeket teremtő vállalatok. Ha az emberek jól érzik magukat, akkor jobban teljesítenek.
Borítókép: Humanoid robot építése egy kiállításra. A tökéletes munkaerő. (Fotó: Getty Images/Matt Cardy)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.