– Amire hosszú időn át nem volt példa, bekövetkezett: túl sok a víz a Balatonban, ezért le kell engedni egy keveset. Örül ennek, vagy felötlik az a gondolat, hogy az előrelátó ember aszály idején az árvízre, árvíz idején az aszályra készül?
– A Balaton szabályozott tó, amelynek vízjárása nem természetes. Ökológusként jobban örülnék természetesebb vízjárás-dinamikának a tavon, de a kérdésében levő párhuzam találó: most némiképp megvalósul a jövőbeni kisvizekre (aszályokra) felkészülő víztározás a vízszint 120 centiméteren tartásával, miközben szükségessé vált az e szint fölötti víz leeresztése.
– 2012. január 1-től a tihanyi központ az Ökológiai Kutatóközpont része volt. Kilencévnyi összevonás után 2021-ben lett újra önálló a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. Mi történt azóta?
– 2021-ben az intézetet jogi és gazdálkodási értelemben is szinte a nulláról kellett újjáépítenünk. A leválasztás folyamata rengeteg energiát vont el a kutatástól, mára azonban az intézet működése stabilizálódott. Laborokat újítottunk és újítunk fel, karbantartjuk és amennyire csak lehet, igyekszünk felújítani a szolgálati lakásainkat. A gazdálkodási és bürokratikus feladatokon túl számomra az a legfontosabb, hogy elkezdtük a kutatócsoportok megerősítését. Konzorciális pályázatokban veszünk részt, aminek eredményeként az alaptámogatáson felül is tudtunk kutatókat hozni az intézethez, fiatal és szenior munkatársakat egyaránt. Jelenleg öt kutatócsoportunk van, amivel jobbára le tudjuk fedni a tó környezeti állapotának monitorozását a vízkémiai jellegű terhelésektől az egyes élőlénycsoportok tér- és időbeli változásának nyomon követéséig. Az intézet fő profilja nem változott: továbbra is elsősorban az ökológiai kérdések megválaszolása, ezen belül pedig a tó élővilágára kifejtett emberi hatások feltárása a célunk.
– A klímaváltozás és más globális környezeti hatások a Balaton állapotát is befolyásolják. Mit tart a legnagyobb veszélynek?
– Azt, hogy jelenlegi tudásunk szerint megjósolhatatlan, milyen mértékűek és milyen hatással járnak ezek a változások. Kicsit nagyobb léptékben és távolabbról indulva az emberiségnek még csak halovány sejtése van arról, mire is kell felkészülni hosszú távon, hiszen a klímamodellek megbízhatósága korántsem százszázalékos. Hogyan is tudnánk pontosan megmondani, mi történik a tóval pár évtized múlva, ha egy-két héttel előre sem tudjuk pontosan megmondani, milyen időjárás várható? És itt nem a meteorológusokat hibáztatom, sokkal inkább azt emelem ki, hogy végre felismerjük össztársadalmi szinten, mennyire kevés még az emberiség egyetemes tudása ahhoz, hogy pontosan megjósolja a jövőt. A hangsúly a pontos becslésen van, nem pedig azon, hogy lesz-e változás.
– Mennyire lesz drasztikus ez a változás?
– Ez az, amit nem tudunk. Nemrég jöttünk le a fáról, így is hihetetlen és elismerésre méltó az az ismeretanyag és tudás, amelyet a kőbaltakészítéstől napjainkig felhalmoztunk. Minden klímakutató az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedésével számol, amelynek már most nagyon erős előjelei vannak. A Balatont tekintve az évszázad második felétől várható a vízszint nagymértékű csökkenése, amely akár több éven át is tarthat, és évtizedes léptékben többször ismétlődhet. Az algavirágzások gyakoribbá válásával is számolnunk kell. Nem tudjuk még ugyanakkor pontosan megmondani, hogy az időjárási szélsőségek, a klíma megváltozása milyen mértékű átrendeződést indít be az algaközösségek összetételében, időbeli változékonyságában, és ezek a változások miként éreztetik majd hatásukat a felsőbb táplálkozási szinteken. A hőmérséklet várható emelkedése, a tó töményedése (sósságának fokozódása) várhatóan egyéb szinteket is közvetlenül befolyásolni fog. Természetesen nem szeretnék pánikot kelteni, és különösen nem a Balaton tekintetében, de egy biztos: a környezeti problémák iránt érzékeny kutatóként azok táborát erősítem, akik azt vallják, hogy fel kell készülnünk globális léptékben egy más jellegű világra és a természethez való viszonyunk alapvető átgondolására az előttünk álló évtizedekben.
– Évtizedekkel ezelőtt azzal a céllal épült meg a Kis-Balaton, hogy csökkentse a tó – elsősorban a Keszthelyi-medence – tápanyagterhelését. Ma is hatékony ez a szűrő?
– A Kis-Balaton rendszerének visszaállítása, megépítése rendkívül fontos és hasznos intézkedés volt a Balaton tápanyagterhelésének növekedése elleni harcban. A szűrő természetesen ma is nagyon fontos szerepet tölt be a Zala és egy-egy déli befolyó vízgyűjtőjéről érkező tápanyagok visszatartásában. Azt, hogy a hatékonyságát miképp lehet növelni, az elkövetkező években szeretné célzott kutatások keretében újra átgondolni az Országos Vízügyi Főigazgatóság olyan pályázatban, amelyben intézetünk is konzorciumi partner. A fő funkció mellett ki kell emelni, hogy a Kis-Balaton méretéből fakadóan rendkívül fontos vizes élőhellyé vált, amelynek természetvédelmi és ökoturisztikai jelentősége kiemelkedő.
– Tudják már a választ arra, hogy mi okozta a 2019-es algavirágzást?
– Nem tudjuk pontosan. Ez eddig szerencsére egyszeri esemény volt, amely rendkívül meglepte a szakembereket, így nagyon nehéz megmondani, mi is történt. Mértékadó kutatók leginkább elfogadott elmélete szerint az időjárási körülmények és a viszonylag magasan tartott vízszint együttesen okozták azt a jelenséget, amely miatt a fenékközeli réteg oxigéntartalma drasztikusan csökkent. Az oxigénhiányos állapot miatt az üledék rendkívül rövid idő alatt elengedte a tárolt foszfortartalmat, és ez vezetett gyors algavirágzáshoz a tavon, pontosabban a tó nyugati medencéjében.
– Előfordulhat hasonló jelenség az idei nyáron ilyen vízmagasság mellett?
– Remélem, hogy nem. Ilyen mértékű esemény bekövetkezésének nagyon kicsi az esélye, de bizonytalan jóslásokra nem vállalkoznék.
– Mit tehet a kutatóintézet egy olyan tó érdekében, amelynek a partján minden talpalatnyi helyre építenének valamit?
– A mi alapfeladatunk a tóval és általánosságban a felszíni vizekkel kapcsolatos alapvető ökológiai törvényszerűségek feltárása és nemzetközi szaklapokban történő publikálása. Azonban minden lehetséges fórumon kiemeljük, nagyon fontos, hogy ne építsenek be mindent a tó körül. Ez sem a tónak és élővilágának, sem pedig a társadalom nagy részének nem jó. Mint már többször hangoztattuk, kormányzati szintű döntéshozásra és cselekvésre lenne szükség, mert a vállalkozói érdekek mást diktálnak. A kérdés persze nagyon nehéz, hisz a külföldről és az ország minden sarkából idejövő nyaralók is részesedni szeretnének a Balaton nyújtotta élményekből, azonban a tó és az itt élők érdekeit is figyelembe kell venni. Sokkal szigorúbb területhasználati szabályozásra volna szükség.
