– Amire hosszú időn át nem volt példa, bekövetkezett: túl sok a víz a Balatonban, ezért le kell engedni egy keveset. Örül ennek, vagy felötlik az a gondolat, hogy az előrelátó ember aszály idején az árvízre, árvíz idején az aszályra készül?
– A Balaton szabályozott tó, amelynek vízjárása nem természetes. Ökológusként jobban örülnék természetesebb vízjárás-dinamikának a tavon, de a kérdésében levő párhuzam találó: most némiképp megvalósul a jövőbeni kisvizekre (aszályokra) felkészülő víztározás a vízszint 120 centiméteren tartásával, miközben szükségessé vált az e szint fölötti víz leeresztése.
– 2012. január 1-től a tihanyi központ az Ökológiai Kutatóközpont része volt. Kilencévnyi összevonás után 2021-ben lett újra önálló a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. Mi történt azóta?
– 2021-ben az intézetet jogi és gazdálkodási értelemben is szinte a nulláról kellett újjáépítenünk. A leválasztás folyamata rengeteg energiát vont el a kutatástól, mára azonban az intézet működése stabilizálódott. Laborokat újítottunk és újítunk fel, karbantartjuk és amennyire csak lehet, igyekszünk felújítani a szolgálati lakásainkat. A gazdálkodási és bürokratikus feladatokon túl számomra az a legfontosabb, hogy elkezdtük a kutatócsoportok megerősítését. Konzorciális pályázatokban veszünk részt, aminek eredményeként az alaptámogatáson felül is tudtunk kutatókat hozni az intézethez, fiatal és szenior munkatársakat egyaránt. Jelenleg öt kutatócsoportunk van, amivel jobbára le tudjuk fedni a tó környezeti állapotának monitorozását a vízkémiai jellegű terhelésektől az egyes élőlénycsoportok tér- és időbeli változásának nyomon követéséig. Az intézet fő profilja nem változott: továbbra is elsősorban az ökológiai kérdések megválaszolása, ezen belül pedig a tó élővilágára kifejtett emberi hatások feltárása a célunk.

– A klímaváltozás és más globális környezeti hatások a Balaton állapotát is befolyásolják. Mit tart a legnagyobb veszélynek?
– Azt, hogy jelenlegi tudásunk szerint megjósolhatatlan, milyen mértékűek és milyen hatással járnak ezek a változások. Kicsit nagyobb léptékben és távolabbról indulva az emberiségnek még csak halovány sejtése van arról, mire is kell felkészülni hosszú távon, hiszen a klímamodellek megbízhatósága korántsem százszázalékos. Hogyan is tudnánk pontosan megmondani, mi történik a tóval pár évtized múlva, ha egy-két héttel előre sem tudjuk pontosan megmondani, milyen időjárás várható? És itt nem a meteorológusokat hibáztatom, sokkal inkább azt emelem ki, hogy végre felismerjük össztársadalmi szinten, mennyire kevés még az emberiség egyetemes tudása ahhoz, hogy pontosan megjósolja a jövőt. A hangsúly a pontos becslésen van, nem pedig azon, hogy lesz-e változás.