Dávid Katalin élete nagyobbik része a világtörténelem „leghosszabb századához” kötődik. Édesapja, Dávid Lajos professzor az elcsatolt Erdélyből repatriált kolozsvári egyetemmel települt át Szegedre. Tíz gyerekéből harmadikként már itt született 1923-ban Katalin (ismerősei Katának szólítják). Esztétikából, művészettörténetből és középkori régészetből doktorált és a katolikus teológiát is elvégezte. Mesterének vallotta Sík Sándort, Kerényi Károlyt és Bálint Sándort, lelki nevelői a jezsuiták voltak. Szakterülete az ikonográfia és a szimbolika. A vészkorszak idején szervezte az üldözöttek mentését, bújtatását és ellátását. Férje, a néhai Hidvégi György igazi humanista volt. Fia, Máté biokémikus és tudománytörténész. Kicsoda Dávid Kata? Egyszerre szervezőzseni, elmélyült tudós és integráló „mágnes-ember”.
Embermágnes. Kölcsönveszem ezt a szót Németh Lászlótól, aki hajdan Karácsony Sándort, a XX. század legnagyobb magyar pedagógus-tudósát jellemezte így. Katánál ugyanilyen erőt érezhetünk. Harminc éve, a hetvenedik születésnapjára készült könyvben hetven író, tudós, művész köszöntötte. Különbözhetettek egymástól szemléletmódban, világnézetben, egyvalami mégis összekapcsolta őket: a Dávid Kata iránti szeretet.
Hazai Jeanne d’Arc
Dávid Kata száz évének értékei egyetemesek. Korábban csibész módon Jeanne d’Arc hazai rokonának neveztem. Kata is felszabadító jelenség, mint az orléans-i bátor nő, akinek kisugárzását úgy tudta elviselni hazája és egyháza, hogy szentté avatta. (Csak előtte még megégette.)
Amiben hasonló Jeanne és Kata: mindketten az igazság tanúi. Dávid Kata korunk tanúságtevője. Bátor, szókimondó, kockázatot vállaló, azt megszenvedő, egységteremtő, szent.
Ne botránkozzunk ez utóbbi szón. A szent jelentése: aki, ami az Istené. S hálát is adhatunk, hogy küzdelmei után nem égették meg. Pedig a népnyelv szerint – „égetnivalóan” eleven és vagány.
Dávid Katával a 80-as évek elején találkoztam. Fekete Györggyel közös művészetpedagógiai, tehetséggondozó munkánk során Fekete sokszor idézte Katát, a hite és magatartása miatt példaértékű „mintát”. Kötelezővé tette megismerkedésünket. Amit továbbadtam. A hazai értékelvű értelmiségiek egyik rendezvényén összeismertettem Dávid Katát a néprajzos Erdélyi Zsuzsával, s mindkettőt a festő-szövő Csókos Varga Györgyivel. A három „nagyasszony” szinte azonos korosztály. (Kata 1923-ban, Erdélyi Zsuzsa 1921-ben, Csókos Varga Györgyi 1926-ban született). Vonzó erők voltak Kata közelében. Ilyen volt Levendel László is, a csodálatos tüdőgyógyász és társadalomszervező. Lakásán szervezett házibeszélgetésein a 80-as évek végén különleges találkozások adódtak. Körében néha élesen különböző egyéniségek ültek. Dávid Kata mellett Nyíri Tamás, Csoóri Sándor és Konrád György, Pozsgay Imre és Eörsi István, Vekerdi László és Buda Béla kiselőadásai szikráztak. Nemzetiek és urbánusok, reformátusok, katolikusok, zsidók, ateisták, vidékiek és pestiek képesek voltak együtt elmélkedni a jövőről. Reménnyel teli kegyelmi időszak volt ez.
Dávid Katát három erőforrás táplálta – örmény eredete, magyar identitása, és mélyen megélt hite. Az előbbiekből eredt igazságkeresése és szókimondása, utóbbiból következett jézusi elkötelezettsége, az irgalom hirdetése, gyakorlása, szolidaritása üldözöttekkel, menekültekkel. A szegedi fiatalokkal, embermentő jezsuitákkal náciellenes akciókat szervezett. A zsidóüldözéskor társaival sok száz ember életét mentették meg. A közelmúlt diktatúrájában a kommunista embervadászok elől bújtatta az üldözött papokat, munkahelyét óvóhellyé alakította. Erős életszövetséget kötött fiatalkori szerelmével, Hidvégi Györggyel, aki megtartva Mózes-hitét, járt Katával a katolikus szentmisére, miközben megtartotta szombatjait. Dávid Kata a szó eredeti jelentésében katolikus – azaz egyetemes. Vallja, éli az ökumenét (ut omnes unum sint – legyenek mindnyájan egy).
Dávid Kata munkája művészettudományos érték
Szimbólumfejtő – így is nevezhetném Dávid Katát, mert élete nagy részét az egyházművészeti jelképek megfejtésének szentelte.
Munkája művészettudományos érték. Karácsony Sándor társas-lélektanában evidens, hogy ami a tudományban jel, az a művészeti viszonyban jelképpé alakul. Ennek jelentése egyetemes. Akár a teológia felől nézzük Kata munkásságát, akár a művészet felől – a kör bezárul. Kata sorsa a szimbólumkutatás. Ez nézhető jelképpé lett képzetek felől, de nézhető fogalmak felől is, melyek asszociációkat „dobnak össze”. (A szimbólum a görög syn = össze, és ballein = dobni szavakból ered.) Dávid Kata szimbólumköteteiből számomra legkedvesebb A teremtett világ misztériuma. Ebben finom elemzéssel mutatja fel a nap, az oroszlán, a víz, a tenger, a csillag, a liliom, a fa, a gránátalma, a szegletkő, a szikla, a hegy, a lámpás, s ezer más jelkép jelentését. Egyúttal cselekvő ember, nem áll meg az elméleteknél, tudását az életre alkalmazza. Egy előadásában rámutatott: „A mögöttünk hagyott század drasztikus bizonyítékát adta annak, hogy a meg nem értett szimbólumok hogyan válhatnak ideológiai pusztítás eszközévé.” Elemzéseiben nem hallgatta el a „nagy francia forradalom” bűnét és felelősségét, amiért „a szabadgondolkodás nevében a gondolkodás szabadságától fosztották meg az embereket, elhitetve velük azt az abszurditást, hogy szellemi rabság az istenhit”. Dávid Katalin egyfajta magyar Jeanne d’Arcként a szellemi felszabadításunk egyik ikonja. Jelkép. Százéves. Mit mondhatunk? Elsőként azt, hogy Isten éltesse, hálát adunk ajándékaiért. Aztán elkezdhetjük újraolvasni tizenöt legjobb könyvét.
Borítókép: Dávid Kata portréja (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)
