Dávid Katát három erőforrás táplálta – örmény eredete, magyar identitása, és mélyen megélt hite. Az előbbiekből eredt igazságkeresése és szókimondása, utóbbiból következett jézusi elkötelezettsége, az irgalom hirdetése, gyakorlása, szolidaritása üldözöttekkel, menekültekkel. A szegedi fiatalokkal, embermentő jezsuitákkal náciellenes akciókat szervezett. A zsidóüldözéskor társaival sok száz ember életét mentették meg. A közelmúlt diktatúrájában a kommunista embervadászok elől bújtatta az üldözött papokat, munkahelyét óvóhellyé alakította. Erős életszövetséget kötött fiatalkori szerelmével, Hidvégi Györggyel, aki megtartva Mózes-hitét, járt Katával a katolikus szentmisére, miközben megtartotta szombatjait. Dávid Kata a szó eredeti jelentésében katolikus – azaz egyetemes. Vallja, éli az ökumenét (ut omnes unum sint – legyenek mindnyájan egy).
Dávid Kata munkája művészettudományos érték
Szimbólumfejtő – így is nevezhetném Dávid Katát, mert élete nagy részét az egyházművészeti jelképek megfejtésének szentelte.
Munkája művészettudományos érték. Karácsony Sándor társas-lélektanában evidens, hogy ami a tudományban jel, az a művészeti viszonyban jelképpé alakul. Ennek jelentése egyetemes. Akár a teológia felől nézzük Kata munkásságát, akár a művészet felől – a kör bezárul. Kata sorsa a szimbólumkutatás. Ez nézhető jelképpé lett képzetek felől, de nézhető fogalmak felől is, melyek asszociációkat „dobnak össze”. (A szimbólum a görög syn = össze, és ballein = dobni szavakból ered.) Dávid Kata szimbólumköteteiből számomra legkedvesebb A teremtett világ misztériuma. Ebben finom elemzéssel mutatja fel a nap, az oroszlán, a víz, a tenger, a csillag, a liliom, a fa, a gránátalma, a szegletkő, a szikla, a hegy, a lámpás, s ezer más jelkép jelentését. Egyúttal cselekvő ember, nem áll meg az elméleteknél, tudását az életre alkalmazza. Egy előadásában rámutatott: „A mögöttünk hagyott század drasztikus bizonyítékát adta annak, hogy a meg nem értett szimbólumok hogyan válhatnak ideológiai pusztítás eszközévé.” Elemzéseiben nem hallgatta el a „nagy francia forradalom” bűnét és felelősségét, amiért „a szabadgondolkodás nevében a gondolkodás szabadságától fosztották meg az embereket, elhitetve velük azt az abszurditást, hogy szellemi rabság az istenhit”. Dávid Katalin egyfajta magyar Jeanne d’Arcként a szellemi felszabadításunk egyik ikonja. Jelkép. Százéves. Mit mondhatunk? Elsőként azt, hogy Isten éltesse, hálát adunk ajándékaiért. Aztán elkezdhetjük újraolvasni tizenöt legjobb könyvét.
Borítókép: Dávid Kata portréja (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)
