Felnőttes tinik, nemtörődöm szülők: A serdülőkor nehézségei + videó

Bár biológiai értelemben korábban érnek manapság a kamaszok, mint évtizedekkel ezelőtt, ám ez szellemi, lelki fejlődésükkel nincs szinkronban. A szakemberek szerint a felnőttek feladata lenne, hogy segítsék a fiatalokat identitásuk megtalálásában ebben az érzékeny, változásokkal teli időszakban.

PARIS, FRANCE - OCTOBER 2: Nuttapong "G4" Menkasikan of Bangkok Titans receive hair and makeup backstage at the League of Legends World Championship on October 2, 2015 at the Le Dock Pullman in Paris, France. (Photo by Riot Games via Getty Images) Fotó: Getty Images/Riot Games

Sok szülő már a csecsemőket csokornyakkendőbe és estélyi ruhába öltözteti, felnőttes játékokkal foglalja le a kicsiket. 

Az idősebbek felelőssége lenne vigyázni a gyermekkorra, arra, hogy milyen tartalmakkal találkozik a kisgyermek, később pedig a kamasz.

A középkorban ugyan megszokott volt felnőttként kezelni az egészen kicsiket is, később azonban a társadalmi és gazdasági fejlődéssel ez megváltozott. A XX. század átalakulásai a modern társadalmakban elfogadottá tették az igazi gyerekkort és többek között betiltották a gyerekmunkát. Ma a számos elvárás nyomán ismét közeledünk a több száz évvel ezelőtti állapotokhoz.

– A felnőttes világba mi kényszerítjük bele őket, hiszen már óvodában felkészítőre, „dolgozni” járnak, a szabad játék a kisiskolás korban is szakköri keretbe szorul, s ez csak fokozódik serdülőkorban – világít rá a neveléskutató. Emellett a mai fiatalok élettere átkerült a virtuális világba, ahol a nap huszonnégy órájában rengeteg káros inger éri őket. A gondviselőknek és az intézményeknek ellenőriznie kellene a tartalmakat. A valós beszélgetéseket sem lehet megspórolni, ha ki akarjuk alakítani a szülő és a kamasz közti bizalmi kapcsolatot.

Érdekes kettősség, hogy a modern társadalom felnőttes világba préseli a serdülőket, miközben minden felelősség alól mentesíti őket. Szakadékot eredményez, hogy a fiatalok nem csak az életkoruknak megfelelő eszményeket követhetik. Amíg nem találják meg saját énjüket, addig külső identitáspótlékokat akasztanak magukra. 

A szülő feladata lenne fogódzókat adni az érdeklődési kör és az öltözködési stílust illetően is.

Ennek hiányában – hiszen ebben az életkorban számos tinédzser elfordul a családjától – komoly támaszt kellene adni például az iskolában. Ám a teljesítményprésben vergődő intézményeknek erre nem feltétlen van kapacitásuk.

Uzsalyné Pécsi Rita szerint a filmek, sorozatok, internetes oldalak megválasztása is a szülőkön múlik. Be kell vonni a tiniket olyan tevékenységekbe, amelyek felé érdeklődéssel fordulhatnak, ezek hiányában kevés valóságos kapcsolatuk alakul ki, hiszen nem a realitásban élnek. Csík Veronika azt teszi hozzá, hogy az online tér bár ki tud elégíteni virtuális szocializációs felületeket, de nagyon mesterséges és szűk világ.

Néhány vélemény szerint nincs szükség a jelenlegi helyzet megváltoztatására, hiszen az már évtizedekkel ezelőtt is megfigyelhető volt a tévés műsorokban.

A kamaszok huszon-harmincéves kinézetét, viselkedését a kilencvenes években a Beverly Hills 90210, a Dawson és a haverok című tinisorozatok vagy korábban a Grease szereplői is megtestesítették. 

A színészek többsége sokkal idősebb volt a megformált karakternél. Ma is gyakran előfordul, hogy felnőttek játszanak gyerekeket. Egy tizennyolc éven alulival körülményesebb és költségesebb dolgozni, hiszen nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a foglalkoztatásukra, például sokkal több pihenőidő jár nekik, így kevesebb felvétel rögzíthető egy nap alatt, ami a költséghatékonyság hiánya miatt nem éri meg. Kérdés, hogy a Hollywood, a közösségi média vagy a kortársak által közvetített mintákat mennyire tudja ma egy sokszor ellenségnek tekintett szülő mederben tartani.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Getty Images/Riot Games)