Felgyorsult világunkban egyre hamarabb lépnek a gyermekek a serdülőkorba. Az ok összetett: az életmóddal, a táplálkozással, a környezeti változásokkal, valamint a társadalom működésével függ össze. Kutatások igazolják, hogy ma a tinik akár három-négy évvel korábban is érhetnek, mint száz-kétszáz évvel ezelőtt. Csík Veronika klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus is felhívja a figyelmet, hogy
felgyorsult a fiatalok fejlődésének üteme az utóbbi évtizedekben, ami magával hozta a szexualitás kérdéseinek hamarabbi előkerültét.
Nagymamáink, anyáink generációja sokkal később lett kamasz. Manapság már tízéves korban megtörténik az első menstruáció, mivel a tinilányok a táplálkozásnak, a vitaminoknak köszönhetően hozzájutnak minden fontos tápanyaghoz, régebben ez nem volt a jellemző.
Bár biológiai értelemben felnőttként működik a tinédzserek teste, de a lelkük nem tud ezzel lépést tartani, így hosszabb időre van szükség ahhoz, mire az egyik beéri a másikat
– magyarázza Csík Veronika, aki szerint a nagyszüleinknek, dédszüleinknek azért is volt könnyebb dolga, mert kevesebb lehetőségük volt életpályájuk megválasztásában, illetve a kijelölt út alakításában. Sokkal kiszámíthatóbb volt az életük, kevesebb szereplehetőséggel. Manapság elképesztő gyorsasággal rendeződik át a társadalmi közeg, nincs kiszámítható referenciakeret, így a kiskamaszok elveszítik az igazodási pontjukat a labirintusban.
– Már a szüleik sem tudnak lépést tartani a változásokkal, mert más környezetben szocalizálódtak. Emellett generációk óta hiányzik a belső, érzelmi iránytű. A szülő az elsődleges minta, ám már a negyvenes korosztálynak sincs arról saját élménye, hogyan lehet rugalmasan alkalmazkodni a gyökeresen megváltozott külső körülményekhez – mondja a szakpszichológus, hozzátéve: a normatív fejlődés szerint az elsődleges szocializációs terep a kortársak, de a jelenlegi kaotikus, pszichés térben vak vezet világtalant jelenség kezd elterjedni.
Míg húsz-harminc évvel ezelőtt garbót, bő farmert hordtak a fiatalok, addig manapság sokkal feltűnőbb, hivalkodóbb ruhadarabokban látjuk őket az utcán, a tömegközlekedésen vagy egy-egy rendezvényen. Csík Veronika szerint a kamaszok mindig is ki akartak tűnni a külsejükkel, ám ez nem egyenlő a felnőttséggel, sokkal inkább azt jelenti, hogy önmagukat keresik, kísérleteznek.
Nem új keletű jelenség, hogy a tinédzserek hajmeresztően festenek, csak azért tűnik látványosabbnak, mert sokkal több lehetőség közül tudnak válogatni.
A szakember általában azt tanácsolja a szülőknek, hogy ameddig visszafordíthatatlan testmódosításba nem kezd a fiatal, addig hagyják. A tinédzserek ugyanis próbálják a felnőtteket letaszítani „trónjukról”, az idősebbek feladata viszont, hogy ne hagyják, hanem küzdjenek addig, amíg gyerekük elég erőssé nem válik, tehát valóban felnő. A felnőttes kinézetű tinik azonban káros folyamatot mutatnak, érettségük hamis, mivel cserben hagyták őket a felnövés feladataival, amelyeket egyedül kell megoldaniuk. A felnőtt világba harcok árán érkeznek a fiatalok, amelyeket nem magukkal és a kortársaikkal vívnak, hanem az idősebb generációval. Utóbbinak elég erősnek és stabilnak kell lennie a harchoz, hogy a kamasz megfelelő felkészüléssel nyerhesse el a „trónt”.
A szülőknek fontos emlékezniük, hogy hiába tűnik érettnek egy tinédzser, nem az. Tiszteletben kell tartani azt az időszakot, amikor gyermeki és felnőtt tulajdonságok, viselkedésformák egyaránt jelen vannak.
A felelősségteljes nagykorúvá válás hosszú folyamat, amely identitásunk megtalálásáról szól. A legnagyobb kérdés ekkor a „ki leszek én?”. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató a Serdül a kölök című előadásában kifejti, hogy kilenc-tíz éves kortól húsz-huszonhárom éves korig tart a szellemi és fizikai újjászületés, ekkor átrendeződik a kamaszok teste-lelke-szelleme, megváltozik az agy szerkezete is. Ugyanakkor vezetésre, terelésre van szüksége még a személyiségnek. Orsolics Zénó családrendszer-terapeuta egyik írása szerint a tinédzserek agya folyamatosan fejlődik, ezért az információkat, ingereket másként dolgozzák fel, mint a felnőtt agy. A frontális kéreg (homloklebeny) pubertáskorban átalakul, hihetetlen sebességgel képez új szinapszisokat, így az agy csak a húszas évek közepén éri el teljes érettségét, addigra születik meg az új személyiség.
A tinik felnőttes kinézete és viselkedése már gyermekkorban elkezdődik, ezáltal a gyerekkor nagyon megrövidül
– mondja Uzsalyné Pécsi Rita.
Sok szülő már a csecsemőket csokornyakkendőbe és estélyi ruhába öltözteti, felnőttes játékokkal foglalja le a kicsiket.
Az idősebbek felelőssége lenne vigyázni a gyermekkorra, arra, hogy milyen tartalmakkal találkozik a kisgyermek, később pedig a kamasz.
A középkorban ugyan megszokott volt felnőttként kezelni az egészen kicsiket is, később azonban a társadalmi és gazdasági fejlődéssel ez megváltozott. A XX. század átalakulásai a modern társadalmakban elfogadottá tették az igazi gyerekkort és többek között betiltották a gyerekmunkát. Ma a számos elvárás nyomán ismét közeledünk a több száz évvel ezelőtti állapotokhoz.
– A felnőttes világba mi kényszerítjük bele őket, hiszen már óvodában felkészítőre, „dolgozni” járnak, a szabad játék a kisiskolás korban is szakköri keretbe szorul, s ez csak fokozódik serdülőkorban – világít rá a neveléskutató. Emellett a mai fiatalok élettere átkerült a virtuális világba, ahol a nap huszonnégy órájában rengeteg káros inger éri őket. A gondviselőknek és az intézményeknek ellenőriznie kellene a tartalmakat. A valós beszélgetéseket sem lehet megspórolni, ha ki akarjuk alakítani a szülő és a kamasz közti bizalmi kapcsolatot.
Érdekes kettősség, hogy a modern társadalom felnőttes világba préseli a serdülőket, miközben minden felelősség alól mentesíti őket. Szakadékot eredményez, hogy a fiatalok nem csak az életkoruknak megfelelő eszményeket követhetik. Amíg nem találják meg saját énjüket, addig külső identitáspótlékokat akasztanak magukra.
A szülő feladata lenne fogódzókat adni az érdeklődési kör és az öltözködési stílust illetően is.
Ennek hiányában – hiszen ebben az életkorban számos tinédzser elfordul a családjától – komoly támaszt kellene adni például az iskolában. Ám a teljesítményprésben vergődő intézményeknek erre nem feltétlen van kapacitásuk.
Uzsalyné Pécsi Rita szerint a filmek, sorozatok, internetes oldalak megválasztása is a szülőkön múlik. Be kell vonni a tiniket olyan tevékenységekbe, amelyek felé érdeklődéssel fordulhatnak, ezek hiányában kevés valóságos kapcsolatuk alakul ki, hiszen nem a realitásban élnek. Csík Veronika azt teszi hozzá, hogy az online tér bár ki tud elégíteni virtuális szocializációs felületeket, de nagyon mesterséges és szűk világ.
Néhány vélemény szerint nincs szükség a jelenlegi helyzet megváltoztatására, hiszen az már évtizedekkel ezelőtt is megfigyelhető volt a tévés műsorokban.
A kamaszok huszon-harmincéves kinézetét, viselkedését a kilencvenes években a Beverly Hills 90210, a Dawson és a haverok című tinisorozatok vagy korábban a Grease szereplői is megtestesítették.
A színészek többsége sokkal idősebb volt a megformált karakternél. Ma is gyakran előfordul, hogy felnőttek játszanak gyerekeket. Egy tizennyolc éven alulival körülményesebb és költségesebb dolgozni, hiszen nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a foglalkoztatásukra, például sokkal több pihenőidő jár nekik, így kevesebb felvétel rögzíthető egy nap alatt, ami a költséghatékonyság hiánya miatt nem éri meg. Kérdés, hogy a Hollywood, a közösségi média vagy a kortársak által közvetített mintákat mennyire tudja ma egy sokszor ellenségnek tekintett szülő mederben tartani.
