Becsengettek az iskolákban világszerte – egyben a kultúrharcnak is. Richard Bilkszto torontói iskolaigazgató ezt már nem érte meg. A nyáron öngyilkosságba menekült a vele szembeni hisztériahullám elől. A pedagógust fajgyűlölőnek, a fehér felsőbbrendűség hívének állították be, amiért egy szakmai fórumon hangot mert adni a véleményének: Kanadában nem olyan elterjedt a rasszizmus, mint az Egyesült Államokban. Az oktatási hivatal ezután nem kelt a védelmére. Mire bebizonyosodott, hogy zaklatás áldozata, már késő volt. „Bilkszto halála példa a woke-ideológia romboló hatásaira az iskolákban. Ez történik, amikor helytelenül helyeznek hangsúlyt a faji és a nemi identitásra” – vonja le a tanulságot Michael Zwaagstra, a konzervatív Fraser Intézet főmunkatársa, aki maga is tanít a kanadai közoktatásban. Maga Bilkszto negyedszázadon át oktatott, a kanadai–amerikai határ mindkét oldalán.

A woke képviselői napjaink felvilágosultjainak tartják magukat
A woke-osok, azaz az „ébredtek” napjaink újbaloldali kultúrharcosai, akik minden katedra alatt rasszistákat, nőgyűlölőket és homofóbokat szimatolva estek neki az oktatás átalakításának. Elvégre az élet olyan területéről van szó, amely az irodalomhoz vagy a médiához hasonlóan a tudatot, a szellemet alakítja, sőt a jellemet is formálja, mégpedig sokmilliós nagyságrendben. A tömegek gondolkodásának átalakítását márpedig nem lehet elég korán kezdeni – ezt a baloldal mindig is tudta. El tudja valaki képzelni Lukács György marxista filozófust, a kommunista kultúrpolitika fáradhatatlan ötletgyárosát, amint felnőtt fejjel gyerekmeséket olvas az emigrációban? Pedig nincs ebben semmi furcsa, igen lényeges kérdésről lévén szó.
A munkásgyerek képzeletvilágában nem találnak helyet az idegen osztálytartalmú mesék alakjai és cselekményei. Hamupipőke csak hamis passzivitásra készteti. Osztályának érdekeivel ellentétes, ellenséges tartalom
– szögezte le 1932-ben Lukács elvtárs.
Az Észak-Amerikából most már az egész fejlett világban elterjedő woke-ot – legalábbis a felszínen – nem az osztályszemlélet vezérli, de újmarxista módon szintén elnyomókra és elnyomottakra osztja a társadalmat, előbbieket a fehérekkel és a „nemi uralkodó osztállyal” (férfiak, heteroszexuálisok) azonosítva. Célja azok felszabadítása, akiket a kortárs amerikai irodalomban archetipikus karakterként jelenít meg Alice Walker Kedves Jóistenének hősnője. Az ő fejéhez ezt vágja a férje, aki aligha hallott még a politikai korrektségről:
Csak nézd meg magad! Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.
A woke eszközei e csoportok felszabadításban a kritikai fajelmélet és a genderideológia.