Amikor egyetemi hallgatóimat kérdeztem arról, hogy szerintük mivel fog vagy kellene foglalkoznia a budapesti kormányzatnak az EU Tanácsának magyar elnöksége idején, a jelentős részük a nemzeti kisebbségek védelmét is említette. Tették ezt azért, mert a nemzeti kisebbségek helyzetét és különösen a határon túli magyarokat ért jogsérelmeket igazságtalannak ítélték, és ennek orvoslására is az EU-tól várták a megoldást.
A gondolatmenet nem alaptalan: a nemzeti kisebbségek védelme a mindenkori magyar külpolitika egyik sarokköve. Az elmúlt évtizedekben a magyar kormányoktól többször érkezett a nemzeti kisebbségek uniós szintű védelmének kiterjesztését sürgető javaslat, illetve az elmúlt években több olyan kezdeményezés is napvilágot látott, amelyek egy uniós garanciarendszer létrehozását szorgalmazták. A nemzeti kisebbségek védelme a 2021-es magyar soros elnökség első számú prioritása volt, azonban több okból kifolyólag ez nem várható az EU Tanácsának következő elnöki ciklusa alatt.
Amíg az Európa Tanács fő feladata a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok – ideértve a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogainak – védelme, az EU cselekvési képessége a kisebbségvédelemben sokkal korlátozottabb. Bár a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelme az EU egyik alapértéke, az uniónak nincs kifejezett hatásköre e kérdésben.
Az átfogó megoldást az EU alapszerződéseinek módosítása, a nemzeti kisebbségek védelmének uniós hatáskörök közé emelése jelentené, ez azonban politikai okokból jelenleg nem életszerű. Bár az alapszerződések ma sem zárják ki a nemzeti kisebbségeknek védelmére irányuló, az EU hatásköreit tiszteletben tartó uniós jogszabályok elfogadását, az Európai Bizottság elzárkózik ettől, ahogy ez látszódott a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomag elutasításánál is. Ráadásul több tagállam is elutasítja az uniós szintű kisebbségvédelmet, ideértve például Franciaországot, Görögországot, a balti államokat, de Romániát és Szlovákiát is. Utóbbiak azzal érvelnek, hogy
ez az uniós hatáskörök jogellenes kiterjesztését eredményezné.
Magyarország az elmúlt években aktívan fellépett a tagállami hatáskörök elvonása ellen. Így ha a magyar kormány túlságosan előremutató javaslatokat fogalmazna meg a kisebbségvédelem területén, szuverenista szövetségesei ellenszenvét is kivívhatná. Az európai szuverenista pártok többsége ugyanis elutasítja a nemzeti kisebbségek uniós szintű védelmét, ahogy ez látszott a Minorirty SafePackről szóló 2020-as európai parlamenti állásfoglalás elfogadása során is: míg a baloldali és liberális pártok, valamint az Európai Néppárt többsége is támogatta a javaslatot (néhány román, spanyol, francia, szlovák és cseh képviselő kivételével), addig a konzervatív és jobboldali pártcsaládok (ECR, ID) elutasították azt (a Fidesz és az olasz Liga kivételével).
A szuverenista magyar külpolitika és az európai szövetségek kiépítését megkövetelő, uniós szintű kisebbségvédelmet szorgalmazó nemzetpolitika ellentmondását tehát még nem sikerült feloldani, és ez nem a magyar EU-elnökség alatt fog megtörténni.
Az EU Tanácsának soros elnöksége ráadásul természetéből fakadóan nem az adott tagállam érdekeinek érvényesítésének eszköze. A soros elnöknek semleges és pártatlan közvetítőként kell eljárnia, és bár ez nem azt jelenti, hogy nincs mozgástere a neki fontos kérdések kidomborításában, ez kevésbé igaz az olyan megosztó témákra, mint a nemzeti kisebbségek védelme. További nehézség, hogy a magyar EU-elnökség alatt fog végbemenni az Európai Unió intézményeinek EP-választásokat követő személyi megújulása. Az Európai Parlament és a további uniós intézmények nagyobb része is ezzel a folyamattal lesz elfoglalva a magyar elnökség fél évének nagyobb része alatt.
Mindezek fényében elenyésző az esély arra, hogy a magyar elnökség átütő sikert érjen el az uniós szintű kisebbségvédelemmel kapcsolatban. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a nemzeti kisebbségek védelmének szószólójaként ismert magyar kormány valamilyen formában ne jeleníthetné meg a kérdést az elnökségi félév során. Az elnökség alatt az európai nyilvánosság és politika kiemelt figyelmet fordít a soros elnök tagállamra, számos külföldi delegáció érkezik az országba, hogy különböző egyeztetéseken és eseményeken vegyenek részt, ez pedig lehetőséget jelent a fontos kérdések megjelenítésére, nem csupán a hagyományos politikai és szakpolitikai fórumokon, de az elnökség apropóján megrendezett kulturális, tudományos és közösségi eseményeken is.
Az elmúlt évek során az EU tagállamai az ukrajnai kisebbségi jogi helyzet bírálata kapcsán értesülhettek arról, hogy Magyarországnak fontos a nemzeti kisebbségek és a határon túli magyarok jogainak védelme. Az elnökség apropóján fontos lenne olyan háttérbeszélgetéseket, tudományos igényű eseményeket szervezni, amelyek elősegítik a magyar nemzetpolitikai célok jobb megértését, és mélyebb betekintést nyújtanak abba az érvrendszerbe, hogy miért kellene az uniós szintű elvárásokat fokozni ezen a területen.
A nemzeti kisebbségek uniós védelmével kapcsolatos politikai diskurzus nem a magyar EU-elnökség ideje alatt fogja elérni a fordulópontját.
Fontos lenne azonban, hogy a tisztességes és pártatlan közvetítő szerepét betöltő magyar kormány – a civil szféra és a tudományos élet szereplőinek közreműködésével – elő tudja segíteni a kérdésben érdekelt politikai szereplők közti párbeszéd és szakpolitikai együttműködés élénkítését, ezáltal hozzájárulva a magyar nemzetpolitikai célok érvényre juttatásához.
