Utazott még Burger-Szende Norettino Mio, a Dagi, aki miután negyven dekával elhagyta a negyven kilót, összeomlott, és önmagát dagiként jellemezte, s aki a látszat ellenére nem volt olasz származék, belső-szegedi volt ő is, mint a többiek, csak ily dallamos névre hallgatott. S ott volt még férje, Belső-Szegedi Megfeddő Ladiszlaw, ki rendkívül szigorúnak tűnő férfiú vala, s ezzel a névvel uralkodónak készült, de annak idején nem indítottak királyképző szakot egyik magyarországi egyetemen sem, így maradt neki az orvosi pálya. S nem is volt olyan szigorú ám, csak első látásra. S persze Rezeda Kázmér szépséges neje, Belső-Szegedi Matula Andrea, továbbá Rezeda Kázmér, ki egyetlen felső-budaiként egyedül maradt manírjaival.

Ráadásul ő volt az egyetlen, aki nem orvos a társaságban, na most képzelhetik… Forza d’Agró volt az úti cél, mely falucskát úgy nyolcszáz derék szicíliai lakja, s nagyjából hatvan kilométerre esik Cataniától. De – miképpen még néhány környező települést – A Keresztapa című film tette híressé ezt a hegytetőn álló, bájos kis falucskát, ugyanis, miután Michael Corleone (Al Pacino) megöli Virgil Sollozót, és menekülni kényszerül, ide jön, ebbe a faluba, mert hát hová is menekülhetne egy Corleone, ha nem Szicíliába? S Michael itt keresi ősei szülőházát, amit meg is talál aztán.
Nos, Rezeda Kázmér és kompániája pont abban a házban lakott, ami a filmben mint a Corleonék szülőháza szerepel.
Ami azért is érdekes, mert reggel, ahogy kiléptek a kapun, vidám, amerikai turistacsoport állt a ház előtt, mosolyogtak, udvariasan és bugyután, ahogy csak egy amerikai tud, az idegenvezető pedig magyarázta nekik a magyaráznivalót.
– Io sono Corleone, buongiorno!
– köszönt nekik Rezeda Kázmér, ők pedig kacagtak, de látszott a kacaj mögött, hogy lelkük mélyén hiszik, mert hinni akarják. Mégis csak nagy dolog odahaza, Alsó-Texasban elmesélni Joe bácsinak, hogy „képzeld, összefutottam egy Corleonéval!”
Hát így. Mi soha nem fogjuk megtudni, mit tesz az emberrel, ha egy akkora és olyan befolyásos nagyhatalom polgára, mint Amerika, bár Nyikita Mihalkovnak A szibériai borbély című alkotása nyújt erre nézvést némi támpontot.