A világ legnagyobb kifutóján alig látszottak az országok olimpiai felvonulóruhái

Párizs egyértelműen a világ legfontosabb divatfővárosa, azonban 2024 nyarán nem a divathetek lázában figyelnek a kritikusok a fények városára, hanem az olimpiai megnyitóünnepség okán. A rendezési újításoknak és a szakadó esőnek köszönhetően azonban alig látszott valami a jövő sporttendjeit meghatározó innovatív anyagokból, a kényelmet és a fenntarthatóságot egyaránt ígérő szabásvonalakból és az országok kultúráját is közvetítő darabokból.

A magyar csapat a párizsi megnyitón. Fotó: Anadolu via AFP

Issey Miyake sok tekintetben reformálta meg a divatot tech-alapú ruháival. 1992-ben sporttörténelmet is írt, amikor a barcelonai olimpia megnyitóján ingyen tervezett a litván csapatnak felvonulóruhát. Litvánia abban az évben versenyzett először független nemzetként. A ruhák innovatív anyagból készültek, és kulturális elemekkel mutatták be, hogy a sportruházat is lehet a művészi kifejezés egyik formája, hovatovább egy ország divatdiplomáciájának eszköze. Ez változást hozott az olimpiai divattörténelemben. Azóta a nagy divatházak és a sportruházati márkák egyre többet fektetnek az olimpiai felvonuló- és egyenruhák tervezésébe, amely a márkáknak láthatóságot biztosít (a párizsi megnyitót sok millióan nézték), az országok számára pedig lehetőséget saját kultúrájuk bemutatására a nemzeti szimbólumok újraértelmezésén keresztül.

Esőkabátok takarták a legtöbb csapat olimpiai felvonulóruháit (Fotó: Csudai Sándor)

A hagyomány egyébként már az első újkori olimpián megjelent, amikor a görög maratoni futó, Spyridon Louis 1896-ban Athénban tradicionális, hímzett szoknyában vette át aranyérmét. Ekkor még nem kötelezték a résztvevőket, hogy egyenruhában jelenjenek meg, azonban hamarosan terjedni kezdett, hogy a sportolók saját egyesületi viseletüket hozták az olimpiá­ra, és néha híres tervezők is kipróbálták magukat egy-egy versenyző öltöztetésében. 1920-ban Antwerpenben például a francia teniszbajnok Suzanne Lenglen kavart óriási botrányt a Jean Patou tervezte rövid versenyruhájában. André Courrèges 1972-ben, Münchenben az olimpiai szervezők egyenruháját kreálta, Halston és Valentino Garavani pedig a hetvenes-nyolcvanas években tervezett felvonulóruhákat.

1998-ban, Naganóban a kanadai csapat által viselt Roots simléderes sapka volt üzleti szempontból fordulópont, mivel akkora divatőrületet teremtett, hogy Vilmos hercegtől Robin Williamsig mindenki hordta, és így a márkák számára is egyértelművé vált az olimpiai divat üzleti hasznosíthatósága. Ralph Lauren 2008 óta öltözteti az amerikai olimpiai csapatot, a bevételéből pedig tíz százalékot utal a termékek után a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Ugyanakkor a  cég nemegyszer kapott kritikát a minden sportolón látható hatalmas Polo Ralph Lauren-logóért.

Ralph Lauren idei felvonulóruháit a szokásosnál is többen szidják a közösségi médiában, mivel szerintük a cég a szokásos magániskolai egyenruhát idéző, kék alapon piros-fehér csíkos dizájnja túl elcsépelt, azzal együtt is, hogy idén farmert társít a zakóhoz, mondván, mi lehetne annál amerikaibb. Egyesek ezért a lépésért is megszólják a tervezőket, tekintve, hogy a franciák amúgy sincsenek jó véleménnyel az átlag amerikai divatról, miért kell éppen a cowboyokhoz köthető anyagot vinni az olimpiára. 

Ráadásul a csapat a záróünnepségre még inkább középnyugati stílusba öltözik: Ivy League helyett tetőtől talpig fehér farmerban fog felvonulni. Mindez a cég közleménye szerint olyan értékeket mutat, amelyek felülmúlják a sportot és a divatot, de közvetítik a minőséget, az integritást és az optimizmust.

A közösségi médiában a házigazdák is szorulnak. Bár néhány szakértő dicséri a francia Berluti innovációját, hogy szmokingszerű felvonulóruhát kreált a hazai csapatnak (annak ellenére, hogy az estélyi viseletet ritkán párosítják a sportegyenruhákkal), számos komment arról szól, hogy a sötétkék összeállítás túl egyszínű, és a fényes gallér piros színátmenete szinte nem is látszik. A francia Vogue korábbi szerkesztőjével, Carine Roitfelddel való együttműködésben készül felvonulóruhák ugyanakkor a cég szerint igazi innovációt jelentenek, mivel ujjatlan kialakításuk miatt az úszók, a kosárlabdázók vagy éppen a tornászok is ugyanolyan kényelmesnek találják. 

Számos dizájner elismeri, hogy rendkívül nehéz az olimpiai felvonulóruhák tervezése, mert a kifutók egyenmodelljei helyett itt különféle testalkatokon kell az adott darabnak jól állnia. 

A férfiaknál ezt viszonylag egyszerű áthidalni, mivel az öltöny mindenkit öltöztet, azonban a hölgyek esetében nagyon nem mindegy a szabásvonal. Sok esetben ezért választanak bővülő szoknyát vagy ruhát, esetleg bő szárú nadrágot a tervezők, ám ezek a kisebb termeteken nem biztos, hogy előnyösek. A minta sokat segíthet, a hazai Use Unused riói kreációja például azért is hozott ismertséget a magyar csapatnak, mert az ország színeiben játszó pliszírozott szoknya valóban mindenkinek jól állt, mivel a nagy divatblogok által csak vonalkódmintásnak emlegetett dizájn elég izgalmas volt ahhoz, hogy elterelje a figyelmet az apróbb tökéletlenségekről.

A kényelem és a testre szabhatóság volt a kanadai csapatot öltöztető Lululemon jelszava is. A ragyogó piros egyenruhák nemcsak vizuálisan megkapók, de négy irányban tágulnak is, emellett cipzárjai mágnesesen záródnak, és különféle szenzorok érzékelik a sportolók mozgását. A csomaghoz egy adaptív esőkabát is tartozik, amelyet szándékosan ülő helyzetre is terveztek, hogy mindig funkcionalitást és kényelmet biztosítsanak. Minderre szükségük volt a kanadaiaknak (és minden más ország sportolójának), mivel Párizsban az egész megnyitó alatt szakadt az eső, így az előre gondosan megtervezett ruhákból a közönség keveset látott, hiszen a legtöbb nemzet képviselői műanyag ponchót húztak hivatalos ruháik fölé. Ráadásul bár a helyieknek látványos volt a hat kilométeres bevonulás, a tévé képernyői előtt ülők kevéssé látták, hogy a hajókon összesereglett, egy helyben álló sportolók miben vannak. A közösségi médiában megjelenő kritikák szerint a világ legnagyobb kifutója nem véletlenül nem állókép, ahogy egy divatbemutatókon sem próbababákat állítanak egymás mellé.

Ugyanakkor Mongólia, Haiti és Csehország minden nehézség ellenére elnyerte a divatrajongók szívét. Mindannyian régi hagyományaikat, a csapat nemzeti örökségét jelenítették meg a bevonulóruhákon. A csehek ráadásul ballonkabátot adtak a sportolókra, amely darab ugyanúgy része a francia, mint a cseh kultúrának, ezáltal is hangsúlyozva a két ország közti barátságot. 

A magyar csapat ruháira nem figyelt fel a közvélemény, pedig Herwerth Mónika tervezőt a párizsi kifinomultság és a sportos dinamika ihlette. Újításként jelent meg, hogy a zászló színeit nem mindenki hordta, hanem a teljes csapat mutatta meg. A nők zöld, a férfiak fehér ruhákat kaptak, a pirost a kiegészítőkben lehetett fellelni, a Franciaországra utaló kéket pedig főként a zakók színében. Talán az eső és a korlátozott láthatóság miatt az idei olimpia legnagyobb vissz­hangját nem egy ország ruhája, hanem Louis Vuitton váltotta ki, amely a Párizs 2024 egyik legnagyobb szponzora, az érmek alatti tálcát például a cég készíti. A megnyitón látott, három óriásbőröndhöz hasonló kreációra a pletykák szerint július 26. óta várólista van.