Az olimpiai divat normális esetben egyenlő a modern anyagokból még modernebb eljárással készült, légáteresztő, szárazérzetkeltő, alakkiemelő sportruházattal és a szerencsétlen, de hatalmas divatőrületet teremtő formaruhákkal. Tokió azonban a legvitatottabb sportesemény a modern kori olimpiák történetében. A pandémia, a japán szervezőbizottság számos tagjának különféle botrányok miatti lemondása, a legnagyobb szponzor, a Toyota utolsó pillanatban történt visszalépése, a megrendezés történelmileg legalacsonyabb támogatottsága (a japánok mindössze húsz százaléka áll az esemény mögött), a nézők nélkül folyó versenyek, a számos világhírű sportoló távolmaradása és a faluban rendre jelentkező koronavírusos esetek mind a problémákat mutatják. Az olimpia hivatalos Instagram-oldalának, a @Tokyo2020-nak sincs komolyabb követőbázisa, mint egy közepes influencernek. A megnyitó előtt mindössze félmillióan voltak kíváncsiak az oldalra, a versenyek kezdete óta némileg növekedett az érdeklődés, de még mindig nem érte el az egymilliót.
Mivel a nézők kitiltása nyomán a rendezők csak a közvetítés, illetve a brandelt termékek után befolyó összegre számíthatnak, minden korábbinál jobban bíztak a megnyitó divatszempontból fontos részében, az országok felvonulásában és az általuk generált poszt- és tweetcunamiban. Ez egyrészt növeli a játékok nézettségét, másrészt a sportrajongók remélhetőleg nemcsak adott divatmárkák termékeit vásárolják meg, hanem a speciális Tokió 2020 darabokat is.
A divatmárkák a kilencvenes-kétezres években ismerték fel a komoly üzleti lehetőséget az olimpiai csapatok felvonuló- és versenyruhái mögött. Az újkori ötkarikás játékok kezdetén még nem kötelezték a résztvevőket, hogy egyenruhában jelenjenek meg. Igaz, a görög maratoni futó, Spyridon Louis divattörténelmet írt, mikor 1896-ban Athénban tradicionális, hímzett szoknyában vette át az aranyérmét. Később terjedni kezdett, hogy a versenyzők saját egyesületi viseletüket hozzák az olimpiára, néhány esetben pedig híres tervezők is kirándulást tettek a sport világába. 1920-ban Antwerpenben a francia teniszbajnok, Suzanne Lenglen kavart például óriási botrányt a Jean Patou tervezte rövid versenyruhájában. André Courrèges 1972-ben, Münchenben az olimpiai szervezők egyenruháját kreálta, Halston és Valentino Garavani pedig a hetvenes-nyolcvanas években tervezett felvonulóruhákat. 1998-ban a kanadai csapat által viselt Roots simléderes sapka akkora divatőrületet teremtett, hogy a nemzetközi márkák végérvényesen felfedezték az olimpiai divat üzleti lehetőségét. Így kaptak hasonló kiegészítőt az amerikaiak is a Rootstól négy évvel később, Salt Lake Cityben, amikor a cég 25 ezer sapkát adott el naponta. Ralph Lauren 2008 óta öltözteti az amerikai olimpiai csapatot, akkora bevétellel, hogy tíz százalékot fizet a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a brandelt termékek után. A cég nemegyszer kapott kritikát azért, mert hatalmas Polo Ralph Lauren-logó virít minden sportolón. Valószínűleg a kritikák finomítása okán időzíti legnagyobb újdonságait épp az olimpiai évekre. Két évvel ezelőtt a pjongcsangi hideghez igazítva az amerikai sportolók három fokozatban fűthető kabátot kaptak, most pedig Tokió forró és nedves klímája miatt önmagát hűtő dzsekiket. A technológia a számítógépek, monitorok hűtéséhez hasonló.