Nem volt semmiféle reklámkampány 1993 nyarán, vagyis én nem láttam ilyesmit. A Duna partján kóborolva egy fiatal srác mondta, hogy bent koncertezik a Vidámpark. Mivel én ezt a zenekart nem ismertem, és úgyis este tízre haza kellett érnem, nem mozgatott meg különösebben az eset. De a fiatalember olyan kedves volt, hogy meghívott a koncertre, s kifizette a 300 forintot, amennyibe a napijegy került. Aztán eltűnt, én meg soha nem láttam se őt, se a Vidámparkot, csak egy csapat franciát meg sáros utakat. Aztán hazamentem, mert megígértem otthon.
Akkoriban ott mindenki SZDSZ-es volt, mert elvben az volt a nyugat, a jövő ígérete.
A kommunizmusból épphogy kiszabaduló Magyarországon elkezdődött a nyugatos stílus kialakítása, s ennek a liberálisok vállalták az irányítását. Ekkor volt a jövő a BMX-es forgás a Hősök terén, az elektronikus zene, a könnyűdrogok, ebből soha nem tudott kiszakadni az SZDSZ. De ez az időszak még nagyon amatőr volt, tétova lépések az igazi nagyok felé, már ami a bevételt illeti. Az ugyanis soha nem volt igaz, hogy a Sziget a szabadság szigete lett volna, bár a szlogenhez ragaszkodnak ma is. A Sziget addig volt kis közösség játszótere, amíg fel nem fedezték benne a nagyfiúk az üzleti lehetőséget, és nem is kérdés, hogy az egész ezért indult.
Harminc évvel ezelőtt az összes hasonló fesztivál környékén megjelentek a nincstelen punkok, akik bort vettek az összekoldult pénzből. Azok a punkok megöregedtek és levágták a tarajukat, akik maradtak, azok pedig ki tudják fizetni a belépőt.
A mai Sziget ugyanis már a kiváltságos, gazdag fiatalok bulija lett, akik közül vannak olyanok is, akik a VIP-részlegbe húzódnak a tömegek elől, mert ennyire elkülönül egymástól a közönség. Ma félmillióan is összegyűlnek egy hét alatt, a koncertek megjelenése parádés, a hangosítás kiváló, a biztonság pedig tökéletesnek mondható. Még sincs szíve, mert ez nem arról szól. Ez az a fesztivál, amely felnőtt Magyarországgal együtt, és a pénzért mindent feladott. Már nincs tülekedés a sörcsapoknál, mert annyi helyen lehet italt venni, annyira gyorsan dolgoznak a kiszolgálók, hogy pillanatok alatt mindenki megkapja a számára szimpatikus nedűt. A kiszolgálás egyértelműen hatalmasat fejlődött, ahogy Magyarország is. Egyszerűen nincs már hely a bort kolduló punkok számára.
