A Ferencvárosi Torna Clubot köszönti Az Est március 25-én, mivel negyedszázada játszotta első nyilvános futballmérkőzését. Úgy méltatnak:
„FTC ― ha holnap felkel a nap, huszonöt esztendeje annak, hogy ezek a kabalisztikus betűk először felragyogtak a magyar közélet égboltozatán.
Akkor még magyarázni kellett a blazírtaknak, fölényeseknek, tunyáknak és közömböseknek, hogy az FTC annyit tesz, mint Ferencvárosi Torna Club. Ez a klub többi kitűnő klubtársával együtt a sportot akarja megszerettetni, azt akarja, hogy a IV. gimnazista ne kártyáról, kávéházról, s női lábikrákról ábrándozzék, hanem szabad levegőről, küzdelemről, versenyről, férfias tusáról és a »legjobb« cserkoszorújáról. Ezt a célt tökéletesen elérte az FTC. Nem a IV. gimnazistának, de a IV. elemistának és a 85 éves aggastyánnak is az a forró ambíciója, hogy ünnepnapon valamelyik porond szélére odaálljon, s ott megbámulhassa mindazt a szellemi és fizikai erőt, amelyből a sport összetevődik.”
Ebben más egyesületek is érdemeket szereztek,
de népszerűvé, kedvessé, kedveltté, becézgetetté, nélkülözhetetlenné, lelkünk egy darabjává a Franzstadt avatta a sportot, az ő fiai rúgták addig a labdát, míg végül az egész közvélemény lélegzetét visszafojtva leste, mikor repül be a hálóba…
Nemzetközileg is magas szinten teljesít a Ferencváros. „Nemcsak itthon mutatták meg, mit tud a magyar virtus, de meghordozták szívüket Európa minden jobb pályáján. Ezért mondjuk, holnap, Gyümölcsoltó Boldogasszony verőfényes napján: álljon meg a nemzet szempillantásra, néhány virágszálból ― ibolyából, kikeleti hóvirágból – kössön csokrot és nyújtsa oda az FTC-nek.”
A választójogi törvény reformjának kérdésében éles harc bontakozik ki a kormánypártok és az ellenzék között. Míg gróf Bethlen István miniszterelnök a csak részben titkos választás mellett érvel, a baloldali ellenzék titkosságot és teljes kiterjesztést követel. A március 29-i Magyarország szerint a kormányfő a bizottsági ülésen felidézi: Tisza István gróf is az országgyűlést „féltette a túlzott jogkiterjesztéstől és attól tartott, hogy a parlament nívója ezáltal le fog süllyedni.” Közli:
A túlzottan kiterjesztett választójogon alapuló külföldi parlamentek sem a polgári szabadságot, sem a polgári tulajdon szabadságát nem tisztelik kellően. Egyes radikális parlamentek veszélyeztetik a vallásszabadság nagy vívmányát is, amennyiben elősegítik a vallási meggyőződés letiprását.
Rávilágít: azokban a törvényhozásokban, ahol a szocialista pártok jelentős szerepet játszanak, a kollektív tulajdonra igyekeznek áttérni, ami nagy veszélyt jelent. Azok az intézkedések, amelyek a tulajdonjogot korlátozzák, nagymértékben hátráltatják a tőkeképződést. „Ha pedig a tőkeképződés folyamata az egész világon lehetetlenné válnék, akkor megszűnnék annak a lehetősége, hogy az emberiség egyáltalában szaporodjék és új kereseti forrásokhoz jusson.” Úgy véli: „Magyarországon a polgárság kisebbségben van a munkástömegekkel szemben. Ha tehát behoznák az általános titkos választójogot, nem is a polgárság, hanem a munkásság fog uralkodni. Hazafias alapon álló munkásság teljesítheti ezt a feladatot,
Magyarországon azonban a munkásság az évtizedes marxista agitáció következtében teljesen elidegenedett a nemzeti ideáloktól, a mezőgazdasági proletariátus pedig olyan alacsony kultúrfokon áll, hogy képtelen felismerni a nemzeti érdekeket.”
Bethlen utal rá, hogy az emberek ítélőképességét a sajtó egy része nem segíti elő. „A magyar sajtó tekintélyes része az erkölcsi kultúrának nem a meggyökereztetésére, nem annak becsülettel való fejlesztésére, hanem annak elhomályosítására törekszik. Nap nap után tapasztaljuk, hogy jelszavakat egyoldalú módon éleznek ki, gyakran a nemzet érdekeinek rovására is.” Félő, hogy a szélsőséges jelszavak a társadalomban „káros irányokban fognak elsősorban meghallgatásra találni.” Az Est szerint arra is kitér: Európában ugyanazok a jelenségek tűnnek fel, mint a római birodalom bukása előtt.
A Pesti Hírlap március 25-én arról ad hírt, hogy a vallási és nemzeti kisebbségek jogvédelmére alakult Amerikai Liga ― amelynek tagja többek között William Howard Taft volt és Herbert Hoover későbbi amerikai elnök ― felhívással fordult a világ közvéleményéhez a világbéke biztonságát veszélyeztető román kisebbségi politika miatt.
Az Erdélybe kiszálló bizottságuk „memorandum alakjában csatolva bizonyítékaik halmazát, átadta azt a Bratianu-kormánynak.
A bizottság négy szakaszban foglalja össze a kisebbségek sérelmeit. Első helyen az egyházak és egyházi iskolák alapítványi birtokainak erőszakos elvételéről emlékezik meg. A második szakasz a felekezeti iskolák bezáratását, a magyar nyelven való tanítás üldözését és a felekezeti autonómiájának lábbal tiprását ismerteti. A harmadik szakasz a gyülekezési jog elfojtását illusztrálja, míg a negyedik fejezetben 135 pontban foglalva azok az egyéni sérelmek sorakoznak, amelyek jellemzik a jogtiprások végtelen sorát.”
A román kabinet válasza nyomán megállapítják: „még csak meg sem kísérelte a sérelmek orvoslását, az orvoslás pedig szándékában sincs”.
Nagyarányú propagandakampány indul külföldön a hazai idegenforgalom felfuttatásáért ― írja meg a Pesti Hírlap március 24-én. Ripka Ferenc fővárosi kormánybiztos értekezletet hív össze, amelyen Zilahy Dezső, az idegenforgalmi hivatal igazgatója felveti:
„a külföldi nemzetközi árumintavásárokon szerepeltessünk propagandakiállítást.
A külföldi metropoliszokban ugyanis az árumintavásárokon százezerszámra fordulnak meg a legkülönbözőbb országok fiai és nemcsak kereskedők, kiállítók, hanem más érdeklődők és utazgatni szerető emberek is.”
Ennek jegyében a prágai árumintavásárra jelentkezett a hivatal, ahol a főpavilonban kapott helyet. Közlik: a kiállításon részt vesz többek között a Szent Gellért, a Széchenyi, a Rudas fürdő, a fővárosi ásványvízüzem, a Margitsziget, a Lukács és a Hungária fürdő, Parád, Tapolca, Gizella-telep, Balatonfüred, Balatonföldvár, Keszthely és Siófok fürdői, továbbá a Hunyadi János és a Mira forrásvízvállalat különböző nyelvű reklámokkal.
Borítókép: Az FTC 1900-as csapatképe (Forrás: Fradi.hu)
