A Ferencvárosi Torna Clubot köszönti Az Est március 25-én, mivel negyedszázada játszotta első nyilvános futballmérkőzését. Úgy méltatnak:
„FTC ― ha holnap felkel a nap, huszonöt esztendeje annak, hogy ezek a kabalisztikus betűk először felragyogtak a magyar közélet égboltozatán.
Akkor még magyarázni kellett a blazírtaknak, fölényeseknek, tunyáknak és közömböseknek, hogy az FTC annyit tesz, mint Ferencvárosi Torna Club. Ez a klub többi kitűnő klubtársával együtt a sportot akarja megszerettetni, azt akarja, hogy a IV. gimnazista ne kártyáról, kávéházról, s női lábikrákról ábrándozzék, hanem szabad levegőről, küzdelemről, versenyről, férfias tusáról és a »legjobb« cserkoszorújáról. Ezt a célt tökéletesen elérte az FTC. Nem a IV. gimnazistának, de a IV. elemistának és a 85 éves aggastyánnak is az a forró ambíciója, hogy ünnepnapon valamelyik porond szélére odaálljon, s ott megbámulhassa mindazt a szellemi és fizikai erőt, amelyből a sport összetevődik.”
Ebben más egyesületek is érdemeket szereztek,
de népszerűvé, kedvessé, kedveltté, becézgetetté, nélkülözhetetlenné, lelkünk egy darabjává a Franzstadt avatta a sportot, az ő fiai rúgták addig a labdát, míg végül az egész közvélemény lélegzetét visszafojtva leste, mikor repül be a hálóba…
Nemzetközileg is magas szinten teljesít a Ferencváros. „Nemcsak itthon mutatták meg, mit tud a magyar virtus, de meghordozták szívüket Európa minden jobb pályáján. Ezért mondjuk, holnap, Gyümölcsoltó Boldogasszony verőfényes napján: álljon meg a nemzet szempillantásra, néhány virágszálból ― ibolyából, kikeleti hóvirágból – kössön csokrot és nyújtsa oda az FTC-nek.”
A választójogi törvény reformjának kérdésében éles harc bontakozik ki a kormánypártok és az ellenzék között. Míg gróf Bethlen István miniszterelnök a csak részben titkos választás mellett érvel, a baloldali ellenzék titkosságot és teljes kiterjesztést követel. A március 29-i Magyarország szerint a kormányfő a bizottsági ülésen felidézi: Tisza István gróf is az országgyűlést „féltette a túlzott jogkiterjesztéstől és attól tartott, hogy a parlament nívója ezáltal le fog süllyedni.” Közli:
A túlzottan kiterjesztett választójogon alapuló külföldi parlamentek sem a polgári szabadságot, sem a polgári tulajdon szabadságát nem tisztelik kellően. Egyes radikális parlamentek veszélyeztetik a vallásszabadság nagy vívmányát is, amennyiben elősegítik a vallási meggyőződés letiprását.
Rávilágít: azokban a törvényhozásokban, ahol a szocialista pártok jelentős szerepet játszanak, a kollektív tulajdonra igyekeznek áttérni, ami nagy veszélyt jelent. Azok az intézkedések, amelyek a tulajdonjogot korlátozzák, nagymértékben hátráltatják a tőkeképződést. „Ha pedig a tőkeképződés folyamata az egész világon lehetetlenné válnék, akkor megszűnnék annak a lehetősége, hogy az emberiség egyáltalában szaporodjék és új kereseti forrásokhoz jusson.” Úgy véli: „Magyarországon a polgárság kisebbségben van a munkástömegekkel szemben. Ha tehát behoznák az általános titkos választójogot, nem is a polgárság, hanem a munkásság fog uralkodni. Hazafias alapon álló munkásság teljesítheti ezt a feladatot,
Magyarországon azonban a munkásság az évtizedes marxista agitáció következtében teljesen elidegenedett a nemzeti ideáloktól, a mezőgazdasági proletariátus pedig olyan alacsony kultúrfokon áll, hogy képtelen felismerni a nemzeti érdekeket.”
Bethlen utal rá, hogy az emberek ítélőképességét a sajtó egy része nem segíti elő. „A magyar sajtó tekintélyes része az erkölcsi kultúrának nem a meggyökereztetésére, nem annak becsülettel való fejlesztésére, hanem annak elhomályosítására törekszik. Nap nap után tapasztaljuk, hogy jelszavakat egyoldalú módon éleznek ki, gyakran a nemzet érdekeinek rovására is.” Félő, hogy a szélsőséges jelszavak a társadalomban „káros irányokban fognak elsősorban meghallgatásra találni.” Az Est szerint arra is kitér: Európában ugyanazok a jelenségek tűnnek fel, mint a római birodalom bukása előtt.
