Jelzők nélkül: a Legfelsőbb Hadúr szolgálatából amerikai emigrációba

A Magyar Királyság, avagy egyszerűen csak Magyarország második világháborús szereplése kapcsán szinte nincs olyan történészi munka, újságírói, politikusi megnyilvánulás, amely – természetesen korszakoktól, politikai hozzáállástól függően – ne tenne valamiféle jelzőt egy-egy személy nevéhez. Németellenes, nyilas, horthysta, fasiszta, angolbarát… – a sort lehetne folytatni.

A vezérkari testületbe törekedve sikeresen tette le a vezérkari törzstiszti vizsgát 1935-ben a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen 1923. december 1-jén államtudományi doktori címet szerző Hardy Kálmán. 1936. május 1-e és 1940. május 1-e között a Németbirodalomban, a berlini magyar királyi követségen katonai attasé és 1939. február 8-ától egyben légügyi attasé is. Berlin székhellyel 1939. május 23-a és 1940. május 1-je között svédországi és hollandiai magyar katonai attasé.

A Németbirodalomban megismert nemzetiszocializmus „nem fertőzte meg”. A későbbiek során ezen eszme – a kommunistához jóhasonlóan – számára elfogadhatatlan volt.

Hazatérte után, rövid ideig az 1938. november 1-jével vezérkari ezredesi kinevezést nyert Hardy Kálmán vezérkari személyi tartalék, majd 1940. december 1-jével a Honvéd Vezérkar főnökének – Werth Henrik gyalogsági tábornoknak – a szárnysegédje. Beosztásból 1941. augusztus 1-jével menti fel az államfő és nevezi ki a magyar királyi 26. gyalogdandár – 1942. március 1-jéétől könnyű hadosztály – parancsnokává. Hardy ezen időszakban érte el a tábornoki – vezérőrnagyi – rendfokozatot, és amikor 1942. április 15-től a Magyar királyi Folyami Erők parancsnoka lett, a rendfokozat elnevezése vezérkapitányra módosult. Külföldi tapasztalatai, a különböző fegyvernemek megismerése után visszatért egykori haderőnemének, a haditengerészetnek a Magyar Királyságban már csak fegyvernemként létező „formájához”. A Magyar Királyi Folyami Erőknek a világháború éveiben igazán nem voltak hadműveleti feladatai. A Duna ellenőrzése, annak aknátlanítása adta a legtöbb „munkát”. Az alig néhány ezer fős tiszti és legénységi létszám arra azonban elegendő lehetett volna, hogy szükség esetén az államfő védelmét ellátó alakulatokhoz, illetve a Magyar Királyi Testőrséghez csatlakozva biztosítsa a királyi várat, és az ott lévők számára rövid időre biztonságot nyújtson.

Erre 1944. október 15-én nagy szükség lett volna. Azonban Hardy altábornagy – 1944 elejétől lett vezérfőkapitány, amely rendfokozat elnevezés 1944 júliusától módosult altábornagyira – szinte semmit nem tudott a háborúból történő kiválásra tett előkészületekről. 1944. október 8-án este kereste őt Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának főnöke és egyben főhadsegéd, vitéz Vattay Antal altábornagy a kérdéssel, hogy vállalná-e a Magyar Királyi I. Honvéd Hadtest parancsnoki beosztását az „eltűnt” vitéz Bakay Szilárd altábornagy utódaként. Hardy nemet mondott. Emlékezése szerint semmiféle ismerete nem volt a seregtestről, annak tisztikarát nem ismerte, ahogy az esetleges feladatot sem. Amikor 1944. október 15-én vitéz csiktaplóczai Lázár Károly altábornagy, a Magyar Királyi Testőrség parancsnoka jelezte neki vitéz ifjabb nagybányai Horthy Miklós németek általi elrablását, önállóan nem cselekedett, hiszen nem kapott sem feladatot, sem parancsot. Midőn a Magyar Királyi I. Honvéd Hadtest parancsnoki posztjára Bakay Szilárd az „eltűnést” követően visszatért, annak korábbi parancsnoka, vitéz Aggteleky Béla  telefonon feltette neki a kérdést a rádióban elhangzott kormányzói felhívást – amelyről Hardy Kálmán is a rádióból értesült – követően, hogy Bakay erre az esetre mit tervezett, Hardy annyit válaszolt:

Erről én nem tudok semmit, azt sem tudtam, hogy ilyen esetre kell számítani.

 Aggteleky második kérdésére, miszerint „Az adott helyzetben te megerősítenéd a rádió őrségét?”, azt felelte: 

A legnagyobb mértékben. 

Ám mire a rádió őrségét megerősítették volna, azt addigra már német katonák foglalták el, s a rádió hamarosan a Nyilaskeresztes Párt–Hungarista Mozgalom felhívásait sugározta. 1944. október 16-án a kora hajnali órákban Hardy Kálmán német letartóztatásba került, majd átadták őt az új hatalom képviselőinek. A Magyar Királyi Folyami Erők parancsnoki beosztásából 1944. október 16-ával felmentették. 1944. október 20-án a budai Melinda út 24. szám alatt dr. Pethő Tibor, magyar királyi Miniszterelnökséghez berendelt királyi törvényszéki tanácselnök, Kun László csendőrszázados és Esztegár Gyuláné jegyzőkönyvvezető jelenlétében hallgatták ki a Magyar Királyi Belügyminisztérium Államvédelmi Központjának rendelete alapján. 1945. január 18-án „hűtlenség” vádjával lefokozták és internálták.

Német és nyilas alakulatok 1944. október 16-án a budai Szent György téren a kiugrási kísérlet után. Jó lett volna elkerülni. Forrás: Fortepan 

 A Margit körúti honvédfogházból a sopronkőhidai büntetés-végrehajtási intézetbe került, ahol számos politikus és katonai vezető ellen indult büntetőeljárás, köztük Hardy ellen február 15-én. Ellene halálos ítéletet hozott a nemzet totális mozgósításáért felelő miniszter felügyelete alatt működő bíróság, amelynek a végrehajtását azonban felfüggesztették, internált és elítélt társaival együtt a Német Birodalomba szállították, illetve „gyalogoltatták” – többek között vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza vezérezredessel, volt miniszterelnökkel, dr. nagykállói Kállay Miklós volt miniszterelnökkel, vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos nyugállományú vezérezredessel, volt honvédelmi miniszterrel, vitéz Szombathelyi Ferenc nyugállományú vezérezredessel, a Honvéd Vezérkar volt főnökével és primor dálnoki Veress Lajos vezérezredessel, a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg volt parancsnokával együtt. Az amerikai haderő katonái 1945. május 5-én szabadították ki Oberaudorfnál, társaival együtt. 

A négy hatalom által megszállt Németország nyugati zónájából, az akkor már Németországi Szövetségi Köztársaságból 1951-ben az Amerikai Egyesült Államokba távozott, ahol a washingtoni Georgetown Egyetemen, illetve más egyetemeken oktatott magyar és német nyelvet 1972-ig. Magyarországon maradt felesége – Horthy Miklós unokahúga – és három lánya, akik csak 1956 után csatlakoztak hozzá. Hardy Kálmán a tengerentúlon fejezte be az életét. Egykori bajtársai tetteit – akik 1944. október 15-e után tovább szolgáltak – kritikával illette, de nem tagadta meg őket.

1944-ben közös volt az ellenség és közös a halálos veszedelem; halálos ölelésüket jó lett volna elkerülni. Nem sikerült.

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóprofesszora

Borítókép: Hardy Kálmán (Forrás: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály című könyve)