Elkésett kiugrás: őrlődő hadosztály a Horthy-proklamáció idején

Horthy Miklós kormányzó hozzájárulásával már 1944 júniusában megszületett a szándék, hogy föl kell állítani egy hadosztályt a világháborús kiugrás támogatásához. Ennek vezetőjévé vitéz Szügyi Zoltánt tették meg. A kiugrás nem sikerült, október 15-én Szálasi Ferenc hatalomátvételével kezdetét vette a nyilasuralom. Mindennek most van a 80. évfordulója.

Hagyományőrzők megelevenítik a Szent László Hadosztályt. Forrás: Honvéd Hagyományőrző Egyesület

Proklamáció és nyilaspuccs 

Másnap, október 15-én Aggteleky Béla altábornaggyal egyszer csak a szomszédos szobából hallották a rádión, ahogy a kormányzó beolvassa a fegyverszüneti proklamációt, amelyet „meglepődve mindenki halálos csöndben hallgatott”. Szügyi újra a pályaudvarra menet látta, hogy a német csapatok mindenütt felvonulnak, tehát bármi is volt készülőben, már elkéstek. A pályaudvarra közben beérkezett az ejtőernyősök első vonata, de a kirakodását a németek megakadályozták. Csak késő délután engedték meg, hogy az ezred beérkezett részei szoros felügyelet mellett elfoglalják kijelölt szállásukat a Károly király laktanyában (az ÁVH-s időkben ez lesz a dél-budai internálótábor). A nyilaspuccs szinte zökkenőmentesen zajlik le, a kiugrási tervbe beavatott tiszteket, így Aggteleky altábornagyot is rögtön őrizetbe veszik.

Szügyi nem tette le az esküt Szálasira, mivel a „nemzetvezető” hatalomra jutását alkotmányellenesnek tartotta, és azt parancsára megtagadták a Szent László Hadosztályhoz tartozó tisztek is. Mivel a fegyverletételt nem sikerült végrehajtani a Szálasi-puccs miatt, nem adta meg magát az oroszoknak. Szerinte a háborút a németek elveszítik, de 

az eskümben foglalt kötelezettségeim alapján kötelességemnek éreztem, hogy harcoljak mindaddig, amíg az országnak van vezetése.

Végjáték 

De miért maradt fegyverben a magyar honvédség 1944. október 15-e után? Határozottan állítható, hogy ezt nem a nyilasokkal együttérezve tette, nem lett párthadsereg. A legegyszerűbb válasz: a tisztikart a haza védelmére nevelték, erre esküdtek föl, ami nagyon erős kötőerő volt akkoriban, másrészt a katonaszökevényekre különítmények vadásztak. Ezen kívül pedig ezzel ellentétes értelmű konkrét utasítást Horthytól nem kaptak. A proklamáció csak a fegyverszünet kéréséről szólt. Horthy lefogásával a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság (MNFFB) árnyékszervezet lépett előtérbe, amely Szálasiék háta mögött próbált tenni az ország érdekében. Az MNFFB képviselője, báró Aczél Ede a kormányzó lefogása után Budapesten keresi föl Szügyit, hogy együttműködésre kérje. Ekkor állapodnak meg: a Szent László Hadosztályt megpróbálják nyugatra juttatni, hogy ott majd a menekült magyarság védelmében használhassák. A hadosztály súlyos elhárító harcokat folytat Pest környékén, majd a Dunántúlon folytatott harcai után egyetlen jól szervezett magyar katonai alakulatként érkezik Ausztriába. Két további hadosztály maradványaival (összesen: 13 ezer fő) 1945. május 12-én adja meg magát az angol 46. hadosztálynak. Az angoloknak imponált fegyelmezettségük, ezért megkülönböztetett módon bánnak velük. 

A magyar kiugrásra csak akkor lehetett volna esély, ha teljesen váratlanul éri a németeket. Viszont lehetetlenné tette, hogy a németek már három-négy ilyen eseményt éltek át, és az adott helyzetben a fél Gestapo jelen volt Budapesten. Ráadásul a Szent László Hadosztály magját jelentő ejtőernyősök még a fővárosba tartó vonaton ültek a proklamáció elhangzásakor.

Vöröst pedig a németek a Várban elszigetelték, nehogy rendelkezni tudjon. Feltételezhető, hogy Horthy – ismerve a németeket – maga sem hitt a kiugrásban. A proklamáció így segélykiáltás lehetett a szovjetek és a szövetségesek felé. Szügyit koncepciós perben a Népbíróság 1949-ben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, de semmit nem tudtak rábizonyítani, egyszerűen féltek a nagy tekintélyű tábornoktól. Büntetését 1956 júliusában feltételesen félbeszakították, november 1-jén szabadult. Hátralevő életében csak kétkezi munkát végezhetett, miközben tüdőbeteg volt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957-ben kegyelmet adott neki. 1967-ben Budapesten halt meg. A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben felmentette a háborús bűnök vádja alól.

Borítókép: Hagyományőrzők megelevenítik a Szent László Hadosztályt. (Forrás: Honvéd Hagyományőrző Egyesület)