Az alapvető kérdés a Taco Bell kelet-közép-európai terjeszkedése kapcsán az, hogy miért nem Magyarország, Csehország, Szlovákia vagy Lengyelország lett az elsődleges célpont. A gyorsétkeztetést tekintve mind a négy ország erősen amerikanizált, ráadásul a volt jugoszláv tagköztársaságoknak van önálló, kulturálisan erős gyorsétele, ez a pljeskavica és a csevap. A Taco Bell pedig mexikói, ami némileg idegen a horvát konyhától.
A horvát terjeszkedéshez azonban semmi közük a nemzeti ízeknek vagy az amerikanizáltságnak.
Az EBRD racionális üzleti megfontolással indokolta a terjeszkedés támogatását. A bank szerint a kelet-közép-európai régióban a volt jugoszláv tagköztársaságok a legkevésbé ellátottak gyorséttermekkel, ami pénzügyi lehetőséget kínál a terjeszkedésre, illetve az elvárt profit megszerzésére. Sokkal könnyebb egy kiforratlan piacon üzleti rendszert állítani, logisztikát szervezni és beszállítókat találni, mint egy olyan területen, ahol hatalmas a verseny, így például a visegrádi országokban. Ezt az állítást támasztja alá, hogy a gyorséttermi és nemzetközi ízek területén legendásan erős németeknél nincs Taco Bell. 2024-re tervezték, de a nyitás átcsúszott 2025-re. Cserébe a cég 150 egységet szeretne nyitni Németországban.
De mi is az a Yum! Brands? A céget a PepsiCo hozta létre, miután leválasztotta éttermi üzletágát (KFC, Pizza Hut, Taco Bell) a konszern fő tevékenységéről. A Yum! 2020 óta önállóan kezeli a láncokat a Habit Burger márkával kiegészülve. Sok tekintetben ezt a céget tarják a világ legnagyobb gyorsétterem-hálózatának, bár márkái egyenként darabra nem számítanak (még az amerikai piacon sem) a legnagyobbnak. Ráadásul sok európai országban egyelőre nagyon nem aktívak, pedig hatalmas tőkéjük (több milliárd dollár árbevételük és bőven egymilliárd dollár feletti profitjuk) van.
Franchise-szabályok
Ám hiába a hatalmas tőkeerő, ha egy-egy piacon nem mutatkozik a lánc magas elvárásainak megfelelő üzleti lehetőség. Általában ezek a láncok franchise-rendszerben dolgoznak, aminek a lényege, hogy az üzletszervezés, a beszerzés, a fejlesztés, a receptúra, vagyis minden, ami az étterem kül- és beltartalmára vonatkozik, uniformizált. Az üzemeltetőnek nagyon szűk önálló terep marad a döntésekre, nemes egyszerűséggel hoznia kell a franchise-szabályokban megjelölt számokat. Ez a magyarázat arra, hogy a telített európai piacokon miért csak egy-egy amerikai lánc képes jó eredményeket felmutatni. Az sem véletlen, hogy a tradicionális gasztronómiájú Olaszországban vagy Franciaországban, sőt Görögországban nem hasítanak az amerikai gyorséttermek. Egyszerűen nem passzolnak bele a gasztrokultúrába.