Izrael egész történelme során azon dolgozott, hogy az ország képes legyen fennmaradni az ellenséges környezetben, s 1948-tól napjainkig egy tökéletesen működő hadigépezetté változtatta a sivatagot. Egyáltalán nem szorul rá Uganda segítségére, amelyet ugyanakkor nem érdemes lenézni, hiszen a közép-afrikai állam cseppet sem gyenge és nem is tapasztalatlan. Uganda lakói jórészt keresztények, akik folyamatos harcban állnak az iszlamista terroristákkal, így hadserege igencsak harcedzett és elkötelezett Izrael oldalán. A közös ellenség, a terjedő, erőszakos iszlamizmus egy oldalra sodorta a zsidó államot és a keresztény közép-afrikaiakat, ám ez a kapcsolat ennél sokkal mélyebb és régebbi. Egykor a britek alaposan feltérképezték, hová lehetne letelepíteni a saját államról álmodó zsidókat, s mivel a brit gyarmatbirodalom az egész Földre kiterjedt, választási lehetőségek bőven akadtak. Ezen tervek egyike volt Uganda. Az országban akkoriban építették ki a vasútvonalat, a cionista mozgalomnak pedig felajánlották a letelepedést 1903-ban.
A zsidó hazára vágyó cionisták azonban ragaszkodtak őseik földjéhez, Palesztinához, így hosszas vita és egy helyszínre küldött expedíció után visszautasították a tervet.
Ez azonban nem jelentette a teljes szakítást Ugandával. A hetvenes évek elején Izrael Afrika több országában is aktív kapcsolatokat épített, Uganda is köztük volt, ahol a hadsereg jó részét az izraeliek képezték ki. Csakhogy akkoriban a teljesen megbízhatatlan Idi Amin volt Uganda ura, aki Líbiába utazott, és onnantól Izrael ellen fordult, s kiutasította az izraelieket az országból 1972-ben. Négy évvel később egy Párizsból Tel-Avivba tartó gépet palesztin terroristák eltérítettek, előbb Líbiába, majd az ugandai Entebbébe irányították száz utassal a fedélzeten. A legendássá emelt túszmentő akciót Izrael különleges egységei és az ugandai hadsereg együtt hajtotta végre, amely során 45 ugandai katona veszítette életét, de csak egyetlen izraeli. Ő Jonatán Netanjahu volt, a jelenlegi izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu édesbátyja.
Mivel Izraelben nagyon becsülik a katonai erényeket, Benjamin Netanjahu politikai felemelkedésében és sikereiben is sokat jelentett, hogy a legendás Joni Netanjahu öccse, aki életét áldozta népéért Entebbénél.
A szóban forgó időszakban Izrael teljesen kiszorult Afrikából, hiszen az 1973-as jóm kippuri háború miatt az afrikai országok többsége megszakította vele a diplomáciai kapcsolatokat. A személyes kapcsolatok azonban megmaradtak, hiszen a gazdaságfejlesztésben is részt vettek az izraeli üzletemberek, meg hát Idi Amin csúfos véget ért. A hadseregben is jó szívvel gondoltak a kiképzőkre, köztük maga Muhoozi Kainerugaba is, aki nem csupán vezérkari főnök, de az elnök, Yoweri Museveni fia és várható örököse. Izraelnek pedig kincset ér egy ilyen elkötelezett, a hatalomhoz közel álló szövetséges, még ha nem is azért, mert szüksége van az ugandai haderő beavatkozására. Az viszont feltétlenül kedvező Izraelnek, hogy Uganda szemmel tarthatja Kelet-Afrikát, amely stratégiai fontosságú az irániaknak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!