Szép példája a hagyományőrzésnek, a kutatói szorgalomnak és a történelmi részletek iránti elkötelezettségnek a Bittermann Béla, a Magyar Királyi Pénzügyőrségi Múzeum alapítója című kötet, amely Komáromban látott napvilágot.
A könyv szerzője, Turi Zsolt maga is pénzügyőr őrnagyi rendfokozatban, napjainkban a NAV Kulturális, Képzési és Egészségügyi Intézet Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeumának kulturális főreferense. A szerző Komárommal kapcsolatban komoly helytörténeti munkássággal is rendelkezik. Kevés szabadideje mellett önkéntesként segíti a komáromi Klapka György Múzeum munkáját, ahol kiállításokon nyújt szakmai segítséget, helyi kiadványok társszerkesztésében működik közre, emellett Komárom város első helytörténeti tankönyvének is egyik szerzője és szerkesztője.
Turi őrnagy új munkája bemutatja a múzeum és egy országos intézmény alapítását, valamint az utána következő évtizedek eseményeit. Ezzel együtt betekintést kapunk a szerzőtől az egykori polgári középosztály életébe is. Bittermann Béla életéről olvasva megérthetjük a múzeumalapítás mellett végzett számos egyéb tevékenységének szellemi és emberi hátterét. Felelősségteljes beosztásokban tevékenykedő ember képe rajzolódik ki a könyvből, aki igen hasznos munkát végzett nemcsak a pénzügyőrség, hanem az egész nemzet javára is.
A fényképekben és dokumentumokban is gazdag kötet Bittermann születésének 140. évfordulójára jelent meg. Az előszóban olvashatjuk a szerző munkásságának koordinátáit, amelyeket önmaga határozott meg: „fő célom a testületi múlt minél nagyobb körben való megismertetése, cikkeimmel, írásaimmal megemlékezés az elődökre, évfordulókra, fontosabb eseményekre”.
Bittermann Béla kiemelkedő személyisége volt a XX. század első felében formálódó pénzügyigazgatásnak. Zomborban, 1879-ben született; édesapja nyomdatulajdonos volt. Felsőkereskedelmi érettségi után katonai pályára állt, s mint főhadnagy 1908-ban lépett a pénzügyőrség kötelékébe, majd 1909. március 20-án tett hivatali esküt. Turi Zsolt érzékletesen és gazdagon mutatja be Bittermann tevékeny szakmai pályafutását. Könyvében kiemelten foglalkozik az általa létrehozott Pénzügyőrségi Múzeummal, amely 1930. október 4-én nyitotta meg kapuit.
A monográfia ajánlását Andrásfalvy Bertalan akadémikus, egykori művelődési és oktatási miniszter írta, aki felesége révén rokonságban áll Bittermann Bélával. A kötethez Varga Mihály pénzügyminiszter írt előszót. Turi Zsolt megemlékezik és fényképet közöl ükapámról, Arday Ignáczról (1834–1919) is, aki szintén pénzügyőri felügyelő volt, de Bittermann-nál egy nemzedékkel korábban.
Megállapíthatjuk, hogy nemcsak hasznos, hanem élvezetes olvasmány is ez a történeti összefoglalás; a szerző pontosan, részletekre odafigyelve írta meg munkáját. Még hitelesebbé teszi a könyvet, hogy olvasás közben érezni: Turi tiszteli és szereti témáját. Külön érdeme a kötetnek, hogy szerzője gazdag képanyaggal teszi érdekessé a feldolgozást. Ez a könyv nemcsak a pénzügyőrök és a történeti kutatásokkal foglalkozó szakemberek számára kuriózum, hanem a kultúrtörténetünk iránt fogékony, érdeklődő olvasóknak is. Arany János szavai jutnak eszünkbe, amelyeket 1860-ban Széchenyi tiszteletére írt: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl; / […] fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, /
Amint időben, térben távozik; / Melyhez tekint fel az utód erénye: / Óhajt, remél, hisz és imádkozik.” A leírtakhoz hasonlóan vagyunk Bittermann Béla munkásságával, de Turi Zsolt feldolgozásával is, ugyanis az időben és térben már messze lévő egykori pénzügyőrt sikerült számunkra emberközelbe hoznia.
(Turi Zsolt: Bittermann Béla, a Magyar Királyi Pénzügyőrségi Múzeum alapítója. Magánkiadás, Komárom, 2020, 188 oldal. Ára: 2500 forint)
