Mindennek megvan a maga életciklusgörbéje, a fél százados évfordulókat pedig többnyire vízválasztónak tekintjük. Az ember ötven körül ezt kétségbeesve kezdi átérezni, pedig nem minden esetben van így. Főleg nem egy filmkészítő manufaktúra életében, amely generációváltás révén képes a folyamatos megújulásra. Minden jel szerint e megújulás kellős közepén született meg Varga Zoltánnak A kecskeméti animációs film című „monográfiája”, amelynek megjelenését az idei könyvhétre, illetve a 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra időzítette a kiadó.
Az anima latin szó, amely lelket, életet, életerőt jelent. Ha tehát lélekkel és élettel töltünk meg valamit – mondjuk például rajzolt, festett képeket –, azt hívjuk animálásnak, a végeredményt pedig animációnak. A Mikulás Ferenc producer által egykor kijárt, majd a Pannónia filmgyártó vállalat szétbomlása óta önállóan vezetett kecskeméti filmes műhelyre tökéletesen igaz ez a „lélektöltés”. De ne csupán a történetekbe ágyazott figurák „lelkesítéséről” beszéljünk, hanem magáról a néplélekről is! A nemzet kollektív tudatáról, történelemképéről: a pátosztól az önismereten át az öniróniáig. Merthogy a kecskeméti filmstúdió arculatának mindmáig éppen e vonulat a leghangsúlyosabb oldala. Az 1971-es alapítása óta innen kikerülő alkotások jelentős része több nemzedék számára vált kultuszfilmmé. Bennünket nemcsak megszólítottak, átkaroltak, majd felemeltek, de szórakoztatva tanítottak is ezek az alkotások. A lelkünkhöz szóltak, a nemzeti büszkeséget erősítették bennünk akkor is, amikor még rendőrségi vegzálás volt napirenden március 15-e környékén. Nemzedékeknek cseng a fülébe mindmáig a Magyar népmesék (1977–2011), a Mesék Mátyás királyról (1981–83), a Mondák a magyar történelemből (1986–88) sorozatok főcímzenéje. És ugyan kinek ne csalna mosolyt az arcára az igaz barátság mibenlétét észrevétlenül boncolgató mesesorozat, a Vízipók-csodapók (1976–82), amely amellett, hogy a kecskeméti stúdió védjegyévé vált, állítólag Akihito japán császár kedvence is volt. És a Lúdas Matyi, a Vuk, a János vitéz, a Rege a csodaszarvasról, netán az Oscar-díjra jelölt A vörös teknős? Ugye, egy nyelvet beszélünk!
