– Mennyi az esélye annak, hogy egy São Paulóban élő brazil nő, akinek képe az Opera plakátján látható, véletlenül megpillantja magát a budapesti metróban?
– Lehet, hogy egy turista tényleg felismerte a barátnőjét… vagy valaki azt hiszi, így pénzhez jut.
– Valóban engedély nélkül használják a fotóját?
– Részünkről minden rosszhiszeműség kizárt, miként az is, hogy a képet az általunk megbízott kreatív cég a Facebookról töltötte volna le. Ott nincsenek ilyen minőségű fotók. A pexels.com viszont, ahonnan a kép származik, ingyenesen hozzáférhető közösségi alapú stockfotóoldal, sőt kimondottan kérik, hogy a felhasználók nyúljanak bele. Feszület került a fülbevalóra, mivel ez a szeptembertől induló tematikus évadunk egyik plakátja, és mindegyik kreatívon elrejtettünk egy-egy keresztény motívumot. Nem hibáztunk, megkeresést se kaptunk, valakik mégis lufit fújtak ebből is.
– A plakátügy említésre méltó sem lenne, de mostanában a szokásosnál mintha erősebb lenne a sajtója, és az nem a szakmai munkájáról szól.
– Talán túl sikeresek vagyunk?! Persze lehet, hogy ez már elhullás előtti állapot, az utolsó ütéseké…
– Jól bírja?
– Akár szakmai bóknak is vehetnénk, hogy nem az előadásainkkal foglalkozik a bulvárüzemmódra váltott sajtó, hanem csak hibát és botrányt keres, és eközben – nehéz helyzetünk, a lassan két éve bezárt Operaház, a 24 budapesti bérelt ingatlanba szétköltözés dacára – a közönség jön az Erkelbe és most már az Eiffelbe is. Vásárol, tapsol, és a társulat is még egyben van. Amikor egy új magyar abszurd Örkény-opera, a Tóték ősbemutatójáról, Tóth Péter darabjáról egyetlen kritika sem születik, az kimondatja az Operával: ha én nem érdekellek, te se érdekelsz engem – bár fura ezt épp egy lapinterjúban közölni. Önálló dimenzióvá vált a sajtó, a valósággal csak helyenként van kapcsolata, de ez még mindig jobb, mint ha a közönség érdeklődése tűnne el. Amúgy meg az a bajom, hogy a legócskább álhír vagy féligazság is azonnal végigszáguld a világhálón, és nemigen merül fel, hogy meg kellene kérdezni a másik felet. Ha válaszolunk, azt vagy le sem hozzák, vagy aránytalan hírecske lesz belőle. Hőbörögni az egyoldalú, torz infókkal a legkönnyebb.