És a hajó megy

Száz évvel ezelőtt egy nagy, komor hajó elindult. Tájakat vitt magával.

Végh Attila
2021. 11. 12. 7:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Igaza volt. Székelykeresztúr, Udvarhely, Zetelaka, Oroszhegy, Szentkirály, Varság: a városból az őstermészetig vivő út megállói. Szóba elegyedve a helyiekkel rádöbbentem: itt lelke van minden szónak. Itt a mondatok nemcsak önmagukat jelentik, de azt a háttérörömöt is beszélgetőikre árasztják, hogy magyarul szólalnak meg. Legalábbis én így éreztem. És így érzem azóta is, valahányszor arra visz az utam. 

Azóta jártam mindenhol: a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján. (Burgenlandban is jártam, de az más ügy.) És mindig ugyanaz az ambivalencia ejt rabul: otthonosságérzés és bánat. Félreértés ne essék: rég kinőttem abból, ami a kezdő Erdély-járók gyakori hibája: hogy az itteni magyarokkal beszélgetve csak a jajongásra kíváncsiak, a „porlik, mint a szikla” sirámaira, párhuzamosan persze előadva a nagy szittyát, és megígérve, hogy egyszer majd úgyis visszajövünk ide diadalmas hadoszlopainkkal. Én nem egy irredenta színmű szereplőivel szeretek beszélgetni, hanem emberekkel. De ezeket a találkozásokat mégis mindig valami óarany nosztalgia permetezi; az „egy vérből valók vagyunk” örömét folyton valami finom hajszálrepedés-háló futja be, amitől persze csak még közelebb érzem magam ezekhez a sorsokhoz. 

Néhány éve Fiumébe is ellátogattam. Persze ez is más ügy, mint a Székelyföld, a szittya fájdalom itt nem annyira organikus, de ez nem jelenti azt, hogy ez a táj ne lett volna kiváló táptalaja reménytelenül melankolikus lelkem bánatvágyának, még ha ez a bánat jóval oldottabb, elemeltebb, metaforikusabb is, mint teszem azt Erdélyben. A támpontok azért erősek. „Skoll Mátyás vasöntödéje, Fimue 1914” – olvasom egy kikötői vascölöp tetején a feliratot. Ezt vagy nem sikerült szétverni, vagy nem is akarták. Járom a várost, mediterrán hangulat, történelmi emlékek, egy ódon ház falán anarchista felirat: Bomb The System, halpiacok, párás fény, tengeri derű. Visszaérek a kikötőbe; úgy látszik, minden út ide vezet. Egy hajó épp indulni készül, gyorsan lefotózom.

A borítókép a szerző felvétele

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.