Az igazság szülőotthonai – ha bölcseletileg nézzük – a görög filozófiai iskolák voltak. (Nem véletlen, hogy Szókratész egyik állandó jelzője „a bábáskodó” volt.) Itt szóban folyt az oktatás, amelynek során minden résztvevő elmondta véleményét a dologról. Végül persze a mester közölte, hogy mi az igazság az ügyben, de nem önmagától jutott el idáig, hanem a dialektikus dialógus révén. Közös munka eredménye volt minden igazság, amelyet a társaság a dialógus során kiküzdött az elrejtettségből. A kiindulópont az általános vélemény volt a szóban forgó dologról, és innen lépésről-lépésre haladva, a rossz utakat lezárva, a helyes gondolatokat kiválogatva és lépcsőként használva jutottak el az igazság magaslatára. (Vagy nem jutottak el oda, csak jól összezavarodtak, ahogy időnként megtörtént.)
Jó, szép, igaz. Hármas tükör. Nemcsak belenézni érdemes néha, hanem elgondolkodni is olykor, mit látott volna benne egy ókori bölcs. Ezt soha nem fogjuk megtudni, ezért – Narkisszosz-tükörképünket elmélyítendő – mi is csak annyit tehetünk, hogy mítoszokat mesélünk arról a korról, amelyben még nem volt individualizmus, és amely végleg letűnt. De tudják: a cél az úton levés.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)
Merítő
