Nos, ennek szellemében most hadd idézzek föl egy Gandhi-aforizmát, mely méltó ellenpárja a fentieknek. Egyszer egy nő a fiával együtt megjelent Gandhinál, és arra kérte a mestert, hogy beszéljen lelkére a gyereknek, mert őrá nem hallgat, de a bölcs Gandhira valószínűleg igen. A baj az volt, hogy a fiú édességfüggő: túl sok csokoládét eszik. Senki nem tudta még lebeszélni róla, pedig bevetettek már mindent: szép szavakat, fenyegetést, jutalmazást. „Rendben van, de jöjjenek vissza egy hónap múlva” – felelte Gandhi. Letelt a kimért idő, az asszony a gyerekkel ismét megjelent a bölcsnél. Gandhi odalépett a fiúhoz, és azt mondta neki: „Kisfiam, ne egyél ennyi csokoládét, mert nem tesz jót neked.” Majd jelezte, hogy a beszélgetésnek vége. „De mester, ezért vártunk egy hónapot? Ezt már a múltkor is elmondhatta volna a fiamnak!” – képedt el az anya. „Igen, ez igaz, csakhogy egy hónappal ezelőtt még én is túl sok csokoládét ettem” – felelte Gandhi.
Íme, a két életkép. Sapienti sat.
Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)
Merítő
