Teszem azt, kimegy az erdőbe, és ráérez arra, amiről fentebb beszéltünk. Hogy nincs két világ, csak egy van, és hogy az egy több, mint a kettő. Vagy mondjuk elmegy színházba, moziba, koncertre, kiállításra. A katarzis ugyanis pontosan ugyanerről szól: hogy nincs evilág és túlvilág, nincs objektív és szubjektív, nincs jó és rossz, csak ez van, a létezés ambivalens élménye, öröme és fájdalma, amely nap mint nap megtörténik bennünk, és amit még ambivalensnek sem mondhatunk, mert az is csak utólagos szalámiragasztgatás volna.
Megérkeztünk Nietzschéhez. Ki volna, aki így, ennyire egyben volna képes átélni a világot, az életet, annak minden pillanatát? Megmondom (azaz megmondta Nietzsche): az emberfölötti ember. Nem tudom, lát-e így bárki manapság. Nietzsche (legalább ebben) optimista volt. Ő úgy érezte, ez a jövő, mert egyre többen lesznek ilyen isteni pillantású übermensch-ek. Óvatosan körülnézek. Keresek egy embert.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)
Merítő
