A Hongkongi Politechnikai Egyetem környezetvédelmi mérnöke, Peng Vang és munkatársai egy centiméter vastag gélt nyomtak a napelemek hátoldalára. Elképzelésük szerint napközben a gélből az előző éjszaka befogott víz elpárolog, ami hőt von el a napelemből. (A párolgó víz lehűti a napelemet, ahogy a bőrünkből párolgó verejték hűt bennünket.) A gél mennyisége elsősorban a környezet páratartalmától függ. Harmincöt százalékos páratartalmú sivatagi környezetben egy négyzetméter napelemet egy kilogramm gél hűtött le a kívánt hőmérsékletre, míg a nyolcvanszázalékos páratartalmú, ködös területen csupán 0,3 kilogramm gélre volt szükség négyzetméterenként. – Mindkét megoldással tíz fokkal csökkent a napelem hőmérséklete, miközben a hűtött panelek villamosenergia-termelése átlagosan 15 és 19 százalékkal nőtt – idézte Vang szavait a Nature Sustainability folyóirat.
A javulás tehát igen jelentős, ugyanakkor megoldást kell találni az eső ellen, ami feloldhatja a kalcium-klorid sót a gélben, csökkentve ezzel annak vízvonzó képességét. Vang és kollégái már a második generációs gélen dolgoznak, amelynek hatékonyságát a csapadék sem csökkenti. A gélből elpárolgó víz csapdába ejtésén is munkálkodnak a szakemberek. A csapdába ejtett víz egyébként nemcsak hűtésre használható, hanem a napelemeken felhalmozódó por letakarítására is – a felület elkoszolódása szintén jelentősen csökkenti a napelemek teljesítményét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!