A legrózsaszínebb flamingók a legagresszívabbak is egyben

A tollazat színe fontos szerepet játszik a flamingók bonyolult társadalmi struktúrájában.

Mumbai, 2020. május 18. Flamingók százai gyülekeznek egy sáros földterületen az indiai Mumbai város közelében 2020. május 17-én. A vándorló madarak a téli szezonban India különbözõ részeirõl és a szomszédos országokból érkeznek ide, majd általában a tavaszi hónapokban indulnak el újra a régióból. MTI/EPA/Divjakant Szolanki Fotó: Divjakant Szolanki

A tollazat színe fontos szerepet játszik a flamingók bonyolult társadalmi struktúrájában, a legrózsaszínebb egyedek küzdenek a legagresszívebben a táplálékért – állapították meg a brit Exeteri Egyetem tudósai.

A kutatók szerint az élénk rózsaszín tollazat a jó egészségi állapotot is jelzi a flamingófélék közé tartozó kis flamingóknál (Phoeniconaias minor) – idézte a tanulmányt a The Guardian online cikke.

Paul Rose, az Exeteri Egyetem zoológusa, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy a flamingók nagy csoportokban, összetett társadalmi struktúrában élnek. Ebben a tollazat színe fontos szerephez jut. A tollak színe a táplálékban található karotinoidból származik, amihez a kis flamingók főleg a vízből kiszűrt algákból jutnak.

„Egy egészséges flamingónak – ezt a színes tollazat is jelzi – több ideje és energiája van rá, hogy agresszív és domináns legyen a táplálékszerzéskor” – fogalmazott a kutató.

A kutatócsoport a gloucestershire-i WWT Slimbridge Wetland Centerben tanulmányozta a kis flamingókat. Háromféle etetési módszert vizsgáltak meg: a beltéri etetőtálast, a nagyobb fedett etetőmedencést és a tágas kültéri etetőmedencést. Megfigyelésük szerint a flamingók ellökdösték egymást az etetéskor, és a rózsaszínebb tollúak agresszívebbnek bizonyultak a társaiknál.

A kültéri medencében való etetéskor viszont gyakorlatilag csak feleannyi időt töltöttek agresszív tolakodással az élénk tollazatú példányok. A nőstények és hímek agresszivitásában azonban nem volt különbség.

A kutatók az Ethology folyóiratban publikált tanulmányban azt javasolták, hogy a fogságban tartott madarakat lehetőség szerint minél nagyobb térben etessék.

Amikor a madaraknak össze kell zsúfolódniuk, hogy megszerezzék élelmüket, a kavarodás miatt kevesebb idő jut a táplálékszerzésre. Ugyanakkor ezeket a madarakat nem mindig lehet szabadban táplálni, mivel a kis flamingók csak körülbelül 2 kilogramm súlyúak, Afrikában őshonosak, és a fogságban tartott példányok számára például az Egyesült Királyság éghajlata túl hideg a téli időszakban – magyarázta Rose.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a párzási időszakra készülve a flamingók még élénkebb színűek lesznek, majd a tojásrakás után ismét visszatér tolluk eredeti, halványabb tónusa.

A kutatócsoport korábban a flamingók hosszú távú baráti kapcsolatait tárta fel, és megállapították, hogy a közeli barátaikkal több időt töltenek, mint más flamingókkal a csapatukból.