Látóvá tenni a retinát

A kígyók hőlátó képessége segíthet a retina gyógyításában, a mechanizmus felhasználásával akár a látás is visszanyerhető – derül ki a június 5-i Science-ben publikált, magyarok által is jegyzett tanulmányból.

A humán retina nehezen kutatható, kevésbé ismert szerv. Az elmúlt évtizedben egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az állatokon elért eredményekből levont következtetéseket nem lehet közvetlen módon az emberi retinára alkalmazni. A kísérletek emberi szöveten történő elvégzése épp ezért alapvető fontosságú, ennek azonban gátat szab a megfelelő minőségű humán szövethez való hozzáférés. Ezt felismerve a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének Retinalaborató­riumában Szabó Arnold vezetésével kifejlesztettek egy világviszonylatban is egyedülálló szövettenyésztési eljárást, mellyel a szervdonációból visszamaradó retinaszövet – rendkívül jó szövettani állapotban – akár tizennégy héten át is életben tartható.

Roska Botond, a Bázeli Egyetem professzora, a Semmelweis Budapest Award tavalyi díjazottja és munkatársai felfedezték, hogy vírusok segítségével be lehet juttatni a degenerált retinába olyan csatornákat, amelyek érzékelik a fényt, ezzel pedig a vak retina ismét látóvá tehető. Eredményeiket azonban nem tudták megfelelő módon tesztelni a humán retinán – ebben nyújtott segítséget a Semmelweis Egyetem Retinalaboratóriuma. – Velünk párhuzamosan a világban több kutatócsoport is próbálkozott a felnőtt emberi retina túléltetésével, de a mi eredményeink messze túlszárnyalták azokat. A siker elérésében nagy segítségünkre volt a közel másfél évtizedes, állati szövettenyészeteken megszerzett tapasztalat, de szükség volt jó adag innovációra is – mondta el lapunknak Szabó Arnold.

A Science-ben leírt, Roska Botond, Hillier Dániel vezetésével és a Semmelweis Egyetem részvételével, a bázeli Institute of Molecular and Clinical Ophthalmology Basel kutatóintézetben végzett kísérlet célja a fényérzékenység és a látás visszaállítása volt a vak retinában. Ehhez a kígyók hőérzékelésében is szerepet játszó rendszert vettek alapul: a kígyók ugyanis nemcsak látnak, de egy speciális szervükkel a hőt is érzékelik. A kutatók mesterségesen módosított, hőre érzékeny ioncsatornát juttattak vak egerek retinájába, melyeket a látható spektrumon kívül eső infravörös fénnyel gerjesztettek. A rendszer segítségével visszatért a retina fényérzékenysége, az információ a látópályán keresztül a látókéregbe is eljutott, részben pedig az egerek funkcionális látását is sikerült visszaállítani. A kísérletet testből eltávolított, mesterségesen túléltetett vak emberi retinaszöveten megismételve igazolták, hogy az eljárással a humán retina fényérzékenysége is visszaállítható.

Vajon az eljárás egyformán segíthet a vakon születetteken, illetve azokon, akik életük valamely stádiumában vesztették el látásukat? Szabó Arnold szerint nehezen képzelhető el olyan univerzális terápia, amely a vakság okától és a látórendszer állapotától függetlenül minden esetben alkalmazható lehet. A most bemutatott eljárás különleges jelentősége, hogy nem teljesen vak emberekben, részlegesen megtartott látás mellett is alkalmazható. Az infravörös fénnyel történő gerjesztés ugyanis nem zavarja meg a még látó sejtek működését, sokkal inkább egy kiegészítő látást biztosít. A fényérzékelést teljesen elvesztett vak emberek számára a technikailag egyszerűbb, de szintén génterápiával bejuttatott, látható fénnyel gerjesztett ioncsatornák jelenthetnek megoldást. Bár az eljárás a gyógyászatban még nem elérhető, ezekkel a módszerekkel a világban már több klinikai teszt folyik.