A XVII. századig a tudományosnak tűnő eredmények nem szóltak többről, mint a kísérletek puszta leírásáról – szerkesztői munkáról és lektorálásról akkortájt nem beszélhettünk. Az 1665-ös esztendő jelentős fordulópont a tudományos publikálás történetében: Franciaországban január 5-én jelent meg a Journal des Scavans, az első valódi tudományos folyóiratnak tekintett periodika. A lap többször szünetelt, ám mindannyiszor újraindult. Azóta sok ezer hasonló célú periodika született.
Eleinte a folyóiratok szerkesztői maguk döntötték el, hogy mi alkalmas a megjelenésre és mi nem, de a viktoriánus korban már olyan mértékű specializálódás ment végbe, hogy a szerkesztők külső szakembereknek küldték el a cikkeket. Olyanoknak, akik az adott terület szakértőinek számítottak. Az 1900-as évek közepétől a szaklapok már csak akkor jelentettek meg új tudományos eredményt, ha azt külső szakértői testület elfogadásra méltónak találta. Azonban számos eredményt elutasítanak, mások szerzőit újabb vizsgálatok elvégzésére kötelezik. (Ennek ellenére a közelmúltban is előfordult, hogy a szerző adatokat hamisított, megismételhetetlen kísérletekről számolt be a megjelenés érdekében.) A szűken vett szakmán kívülieknek mind nehezebb a közlemények megértése. A szakzsargont nem ismerik, ráadásul a szerzők zöme sem törekszik a közérthetőségre.
Fotó: Reuters
Napjainkban a világ a koronavírussal kapcsolatos eredményekben tobzódik – a dokumentumok nagy többsége ingyenesen olvasható az interneten. De csak azért, mert az eredmények könnyebben megszerezhetők, még nem jelenti azt, hogy azok üzenete bárki számára könnyen felfogható. Akkor is kihívást jelent, ha az olvasó jártas a tudomány világában. A koronavírus-járvány eredményeinek követése azért sem egyszerű, mert sokkal több cikk születik, mint amennyit bárki el tudna olvasni. Megannyi beszámoló szól a koronavírus génállományának meghatározásáról, hogyan terjed emberről emberre a tünetek megjelenése előtt. A közlési dagályban számos gyenge, megtévesztő állítást megfogalmazó közlemény is megjelent. Némelyik szenzációs címsorokkal felturbózva a média figyelmét is felkeltette. Áprilisban az amerikai Stanford Egyetem kutatócsoportja azt állította, hogy a Covid–19 halálozási aránya jóval alacsonyabb más szakértők becsléseinél. Andrew Gelman, a Columbia University statisztikusa a cikket olvasva olyan mérges lett, hogy nyilvánosan bocsánatkérést követelt. – Időt és energiát pazaroltunk e cikk megvitatására, amelynek fő üzenete néhány olyan szám volt, amelyek statisztikai hiba eredményei – írta blogjában, amit a The New York Times idézett.
