„Még kicsit együtt lehettünk”
Mire Zsuzsáék megérkeztek, már rendőrök is voltak a helyszínen. Kiderült: közvetlenül a halála előtt Tóni bácsi a háza előtt füvet nyírt, és éppen szót váltott egy járókelővel, amikor összeesett. Az idegen férfi azonnal hívta a mentőket, akik perceken belül kiértek, és megkezdték az újraélesztést, de fél óra elteltével sem jártak sikerrel.
– Kértük a rendőröket, hadd vigyük be aput a lakásba, ne kelljen a járdán feküdnie. Együttéreztek velünk, de egy jogszabályra hivatkozva, miszerint apu közterületen hunyt el, nemet kellett mondaniuk – idézte fel könnyezve a történteket Zsuzsa. – Anyuval 63 évig voltak házasok, náluk szebb párt sose láttam, nem csoda, ha a mamánk szinte összeomlott! Andikával letérdeltünk apu mellé a járdára, ölünkbe vettük a fejét, azt simogatva vártuk a halottszállítót, ami három óra múlva érkezett. Bármily szörnyű is volt az egész, valahol jó is, mert így még kicsit együtt lehettünk, volt rá idő, hogy szépen elbúcsúzzunk.
Igazolt hiányzó
A temetésen a három lány és egy-egy unoka külön-külön megírt levelekben búcsúzott az elhunyttól. Előre felvették, képtelenek lettek volna a ravatalnál felolvasni. Csak a középső lány és annak családja nem volt jelen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!