– Észrevettem, hogy az ismert sztyeppei, azaz szkíta aranykincseket, műtárgyakat, a hun és az ótürk művészeti alkotásokat, valamint az eredetmondákat is lehetett ennek a hármas szimbolikai rendszernek az alapján értelmezni, ugyanakkor egyes bonyolultabb műveket már nem. Az összetettebb műalkotások esetében a három állatkörös naptárrendszer mellé még illeszkedik egy további, ami az evilág és a túlvilág közti „közlekedést” írja le.
Az általános sorrend a zodiákusok és a plusz tengely összeírására a műalkotásoknál ez: mindig a Tejúton történik a leszületés, majd a téli jegyeket kell megjárnia a léleknek (e jegyek ideje alatt el lehet pusztulni vagy túl lehet élni), majd a visszatérés vagy elszólíttatás a Szűz, esetleg a Mérleg jegyében történik, vagy a kettő közötti időben. Ez a „menetrend” szerepel a nagyszentmiklósi kincs darabjain vagy a Csodaszarvas-legendában is.
Fotó: Kállai Márton/SZABADFÖLD.HU
– És hogyan kapcsolódik ide Csontváry posztimpresszionista-szimbolista festészete?
– A sztyeppi műalkotások és például Csontvárytól a Magyarok bejövetele festmény – amely elveszett, csak archív fotó van róla –, szimbolikai rendszerének hasonlatossága döbbenetes. Igen hasonlóan festett egyébként Philip Otto Runge, a német romantikus festészet alapítója is. Ezért kezdtem el foglalkozni Rungéval.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!