Az 1937. június 2-i közgyűlésen ehhez a napirendhez egyetlen hozzászóló jelentkezett, Bessenyey Zénó, aki egyben a Közmunkák Tanácsának elnöke is volt. Az előterjesztéssel egyetértve, amennyiben ahhoz kapcsolódóan bármilyen más utcaelnevezés vagy intézkedés szükséges, bejelentette a tanács támogatását. Kiemelte, hogy a nemzet a belső megújulásához erőt tud gyűjteni szent királyunk példájából és a soron következő év eseményeiből. „A nemzetnek olyan szomorú állapotában, mint amilyenben az elmúlt időkben voltunk és most is vagyunk, fokozottabb mértékben fennálló vágy a nemzet nagyjai felé való tekintés és hogy a nemzet nagyjaiból erőt merítsen egy nemzet a további, jövőbeni küzdelmekhez. […] Azt hiszem, ahhoz, hogy Szent Istvánnak újabb és újabb emléket állítsunk, nincs szükség aktualitásra. Ő legnagyobb királyunk nemcsak azért, mert elődei vitéz honfoglalását és hódításait – hogy így mondjam – legalizálta, értelmet, jövőt és alapot adott a magyarok itteni honfoglalásának, hanem azért is rendkívül nagynak tartjuk őt, mert az ő intézkedései olyanok, amelyek ma is, majdnem ezer év után is megállják helyüket. Megállják helyüket a vármegyei közigazgatási, adórendszeri és katonai intézkedései, de főképen az a kezdeményezése, hogy az Ázsiából idevándorolt magyar nemzetet megtette a nyugati kereszténység keleti őrállójává. A magyar nemzet erről a feladatáról ezer éven át sohasem feledkezett meg. Sajnos, a nyugati civilizáció és kereszténység sokszor elfeledkezett arról, hogy mivel tartozik a magyar nemzetnek.”