Harminc év elteltével most először sikerült közvetlen méréseket végezni a Vénusz atmoszférájának felső részében. Az adatok megmutatják, hogy a napciklusok milyen változásokat idéznek elő a Föld szomszédjánál.
A Vénusz kicsit hasonlít a bolygónkra: nagyjából akkora mint a Föld, összetételükben sincs sok eltérés.
Fontos különbség azonban, hogy a Vénusz egy mérgező, pokoli világ, ahol nincs esély az élet megjelenésére.
Hogy miként vett ilyen eltérő fejlődési irányt az égitest, és mit jelent ez a távolabbi bolygók lakhatóságára nézve, azt a Vénusz további tanulmányozása tudná érdemben megválaszolni. Ennek ellenére viszonylag kevés küldetés foglalkozott a Vénusszal, nem véletlenül: a felszínre küldhető leszállóegységek nem bírnák pár percnél tovább az elképesztő hőséget (462 Celsius-fok) és nyomást.
Nincsenek könnyebb helyzetben az űrszondák sem; a planéta légköre rettenetesen vastag, szinte lehetetlen keresztüllátni rajta.
Fotó: JOHNS HOPKINS APL/NAVAL RESEARCH LABORATORY/GUILLERMO STENBORG AND BRENDAN GALLAGHER / NASA
A napciklus és a Vénusz légköre
A jól ismert körülmények ellenére a kutatók nem adják fel a munkát, több, a bolygó feltérképezését célul kitűző küldetés is előkészítő fázisban van. Addig viszont más missziót teljesítő űrszondák adataira lehet csak hagyatkozni.
Szerencsére jelenleg kéznél van a Parker űrszonda, ami elsősorban a Napot fogja tüzetesebben vizsgálni, ám most, hogy elhaladt az égitest mellett (annak gravitációs mezejét használva a manőverezéshez), lehetősége nyílt adatokat gyűjtenie a planétáról.
Az észlelt rádiójelek nagy segítséget nyújtanak a kutatóknak abban, hogy kiszámolják, milyen sűrű jelenleg a Vénusz ionoszférája. Hasonló méréseket utoljára 1992-ben végeztek a bolygókutatók.
Kiderült, hogy az eltelt közel 30 év alatt a Vénusz ionoszférája vékonyodott.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
