Új kártevő pusztítja a kajszit

Borbély Csaba PhD-hallgató a tavalyi karantén idején kiment a kertjébe, elidőzött a fák között, majd a kajszin valami különöset vett észre. Ez a kajszilevéltetű volt, amelynek első magyarországi megjelenését a Journal of Plant Diseases and Protection szaklapban közölte le társaival.

Zöld őszibarack-levéltetű, azaz szárnyas imágó (Myzus pericae) Forrás: Scott Bauer/Wikipedia

Napjainkig több mint 1400 idegenhonos rovarfajt hurcoltunk be Európába, köztük több mint száz levéltetűfajt. – A kajszilevéltetű kelet-ázsiai eredetű (egyébként maga a kajszi is). 2017-ben jelezték első európai megjelenését Olaszországból, ide feltehetőleg növényi szaporítóanyaggal (facsemete, bonszai fák) érkezhetett.

Olaszországból jó eséllyel már a saját szárnyán vitorlázott át hozzánk a magaslégköri áramlatok segítségével, de természetesen nem zárható ki a fertőzött növény behozatalának lehetősége sem

– tájékoztatott Borbély Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) PhD-hallgatója, a kártevőről szóló cikk első szerzője. A fiatal kutató arra is rávilágított, hogy a vizsgálatot nem egyedül végezte, a munka a MATE Növényvédelmi Intézet, valamint a Genetika és Biotechnológia Intézetének együttműködésé­ben zajlott Markó Viktor témavezetése mellett. A szakemberek hagyományos morfológiai és genetikai úton is azonosították a hazánkban korábban ismeretlen fajt, amely 2020 tavaszán számos régióban soha nem tapasztalt levéltetű-kártételt okozott. Nagy valószínűséggel már 2018-ban megjelent nálunk. Egy 1993-as japán tanulmány szerint a kártevő áttelelő tojásainak fagytűrő képessége meghaladja magáét a kajsziét (a téli hónapok során a mínusz harminc Celsius-foknál alacsonyabb hőmérsékletet is elviseli), tehát elterjedésére mindenhol számítani lehet, ahol a kajszi megél.

Zöld őszibarack-levéltetű, azaz szárnyas imágó (Myzus pericae)
Fotó: Scott Bauer/Wikipedia

A kajszilevéltetű károsítja a fát, a termést, és egy veszélyes növényi betegséget, a kajszihimlőt okozó vírust is képes aktívan terjeszteni. Annyira gyakorivá vált, hogy a levelek fonákján található kolóniáira szinte bárhol ráakadhatunk, ahol kajszifák vannak.

Borbély Csaba szerint eredeti élőhelyén más közeli rokon növényeken, például japánkajszin is megtalálták. Európában eddig csak kajsziról sikerült kimutatni. Kutatótársaival célzottan keresték a kajszi nálunk is előforduló rokon növényein (szilván, kökényen, cseresznyeszilván, őszibarackon és mandulán), de nem találták meg annak ellenére, hogy a kajszin tömeges volt.

A levéltetvek júniusban elhagyják a fát, de a károsított hajtásvégek gyakran visszaszáradnak, a fásodó hajtások görbültek maradnak és gyakran abnormálisan elágaznak. A fát a kártétel gyengíti és valamennyire rontja a következő évi termés mennyiségét és minőségét, de a fa kiheveri a károsítást. Ha a levéltetű kajszihimlővel is megfertőzte a növényt, az élete végéig fertőzött marad, de maga a vírusfertőzés csak lassú leromlást okoz. A termésen jellegzetes foltok jelenhetnek meg, romlik a cukortartalom és a zamat, a fa életkora csökken.

A legfontosabb kérdés, hogy mit tehetünk e kártevő ellen.

A kutatók az őshonos és behurcolt természetes ellenségek (katicák, fülbemászók, ragadozó poloskák, zengőlegyek) táplálkozását is megfigyelték a kolóniákon. Ezek a természetes ellenségek azonban csak ritkán érik el a hatékony védelemhez szükséges egyedszámot, ezért valamilyen kiegészítő kezelésre (ez történhet akár valamilyen ökológiai növényvédelemben is alkalmazható szerrel, például olaj vagy káliszappan-hatóanyaggal) általában szükség van. Sokat segíthet a fák megfelelő, nem túl intenzív metszése és a megfelelő tápanyag-ellátottság biztosítása. Ezenfelül az ellenállóbb fajták ültetése is egy jó védekezési stratégia lehet.

A levéltetvek fejlődéséhez intenzíven növekvő hajtásvégekre van szükség. Mivel a fásszárú növények növekedése a nyári hónapok során lelassul, a rajtuk elő legtöbb levéltetűfaj ilyenkor szárnyakat fejleszt, és átvándorol valamilyen intenzíven növekvő lágyszárúra. Mivel a kajszilevéltetű a tudomány előtt alig ismert faj, a nyári tápnövényei még felderítetlenek. Ennek meghatározása egy fontos kutatási cél az elkövetkező évekre.