1343. szeptember 14-én Erzsébet magyar királyné elindul római zarándoklatára

Erzsébet nem véletlenül időzítette fogadalmának teljesítését éppen erre az időpontra.

A városba történő bevonulása királynéhoz méltó volt. Érkezésekor Róma legjelentősebb családjai, az Orsinik és Colonnák fogadták, az összesereglett nép pedig fennhangon, éljenezve üdvözölte. A Szent Péter-templomban – a szemtanú Küküllei beszámolója szerint – Erzsébet „királynéi felséghez illő ajándékokat, kelyheket, remek ékességeket és forintokat helyezett Szent Péter apostol oltárára és az ereklyékhez.” A Szent Péter-bazilika 1361. évi vagyonleltára az ő ekkor tett adományai közé sorolja többek között azt a művészettörténeti érdeklődés homlokterébe tartozó dossalét is, amely Szűz Mária mellett több magyar szentet is ábrázol: Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót, valamint Árpád-házi Szent Erzsébetet és Margitot.

A királyné kegyessége, valamint itáliai utazása tett adományai lenyűgözték Itália lakosságát. Nápolyi útja azonban nem járt sikerrel. Már október 4. körül visszaérkezett a királyság fővárosába, ahol azt kellett tapasztalnia, hogy menye még az ő erőfeszítései ellenére sem mutat semmiféle tiszteletet András herceg irányában, ráadásul a pápa is vonakodik őt megkoronáztatni. „A fájdalom éles tüskéjének szúrásától” fájt a szíve, amikor mindezt megtapasztalva 1344. február 25-én hajóra szállt, hogy hazainduljon. 1344. május 21-én érkezett vissza Visegrádra másik két fiához, Lajos királyhoz és István herceghez, hogy András érdekeit immár velük együtt, otthonról képviselje.

A szerző Teiszler Éva tudományos munkatárs

Az eredeti írást a Magyarságkutató Intézet honlapján olvashatják!

Borítókép: a római Castel Nuovo, András herceg és Erzsébet királyné tartózkodási helye (fotó: Flickr)