időjárás 13°C Diána, Rikarda 2021. September 18.
logo

1343. szeptember 14-én Erzsébet magyar királyné elindul római zarándoklatára

Forrás: Magyarságkutató Intézet
2021.09.14. 08:08 2021.09.14. 10:27
1343. szeptember 14-én Erzsébet magyar királyné elindul római zarándoklatára

Küküllei János, I. Lajos király (1342–1382) történetírója feljegyzi, hogy I. Károly király halála (1342. július 16.) után az özvegy királyné, Erzsébet „fogadalmat tett, hogy felkeresi a szentek ereklyéit, és megtiszteli Péter és Pál apostolok küszöbét”. 1343. június 8-án el is indult Visegrádról népes kísérettel és tömérdek kinccsel, úti céljának első állomása azonban nem az „örök város”, hanem Nápoly volt. A királynét és magyarországi kíséretét szállító hajók július 24-én futottak be a nápolyi kikötőbe.

Erzsébet nem véletlenül időzítette fogadalmának teljesítését éppen erre az időpontra. Minden jel arra utal, hogy utazását bár körültekintően, mégis rendkívüli gyorsasággal szervezték meg 1343 májusában. Középső fia, András herceg ekkor már csaknem tíz éve Nápolyban tartózkodott annak az apja és Bölcs Róbert nápolyi király (1309–1343) által 1333-ban megkötött házassági szerződésnek a folyományaként, amelytől a magyar udvar András nápolyi királlyá válását remélte. Róbert király 1343. január 20-án bekövetkezett halála után az András és Róbert unokája, Johanna között tervezett házasság meg is valósult, de mivel az elhunyt uralkodó végrendeletében egyedüli örökösének Johannát nevezte ki, András nápolyi királlyá koronázása kétségessé vált. Johanna nagyapja végrendeletére hivatkozva felvette a királynői címet, és környezete támogatásával próbálta megakadályozni azt, hogy férje fejére korona kerüljön. Ilyen körülmények között a magyar királyné személyesen akarta látni fia helyzetét, és igyekezett befolyással lenni annak jobbítására, ezért Nápolyba látogatott. Miközben hosszasan a városban időzött, Küküllei tudósítása szerint követeket küldött a pápához, hogy az „áldásával András király urat koronával ékesítse”. A királyné csak ezután, szeptember 14-én indult el Rómába.

A városba történő bevonulása királynéhoz méltó volt. Érkezésekor Róma legjelentősebb családjai, az Orsinik és Colonnák fogadták, az összesereglett nép pedig fennhangon, éljenezve üdvözölte. A Szent Péter-templomban – a szemtanú Küküllei beszámolója szerint – Erzsébet „királynéi felséghez illő ajándékokat, kelyheket, remek ékességeket és forintokat helyezett Szent Péter apostol oltárára és az ereklyékhez.” A Szent Péter-bazilika 1361. évi vagyonleltára az ő ekkor tett adományai közé sorolja többek között azt a művészettörténeti érdeklődés homlokterébe tartozó dossalét is, amely Szűz Mária mellett több magyar szentet is ábrázol: Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót, valamint Árpád-házi Szent Erzsébetet és Margitot.

A királyné kegyessége, valamint itáliai utazása tett adományai lenyűgözték Itália lakosságát. Nápolyi útja azonban nem járt sikerrel. Már október 4. körül visszaérkezett a királyság fővárosába, ahol azt kellett tapasztalnia, hogy menye még az ő erőfeszítései ellenére sem mutat semmiféle tiszteletet András herceg irányában, ráadásul a pápa is vonakodik őt megkoronáztatni. „A fájdalom éles tüskéjének szúrásától” fájt a szíve, amikor mindezt megtapasztalva 1344. február 25-én hajóra szállt, hogy hazainduljon. 1344. május 21-én érkezett vissza Visegrádra másik két fiához, Lajos királyhoz és István herceghez, hogy András érdekeit immár velük együtt, otthonról képviselje.

A szerző Teiszler Éva tudományos munkatárs

Az eredeti írást a Magyarságkutató Intézet honlapján olvashatják!

Borítókép: a római Castel Nuovo, András herceg és Erzsébet királyné tartózkodási helye (fotó: Flickr)