A magyarok készítette csatorna, ami a rómaiakon is kifogott
Forrás: ORIGO
2021.09.28. 11:17 2021.09.28. 19:25
Százhuszonöt éve, 1896. szeptember 27-én avatták fel ünnepélyesen, három király jelenlétében a zavartalan al-dunai hajózást lehetővé tevő Vaskapu-csatornát. A munka befejezését 1895-re tervezték, de az egyre késett. Végül 1896. szeptember 27-én a millenniumra való tekintettel sor került az ünnepélyes felavatásra – olvasható az Origó cikkében.
Az akadályok leküzdését már a rómaiak megkísérelték
A Vaskapu a Duna alsó szakaszának utolsó, három kilométer hosszú és egyes helyeken 162 méterig keskenyedő szorosa Szerbia és Románia határán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, ahol a folyam 20 métert esik, mire kilép a Román-alföldre.
A Vaskapu a kiálló sziklák és a nagy sodrás, a szélsőségesen váltakozó vízhozama és vízsebessége miatt a szabályozás előtt csak magas vízállás esetén, kanyargós útvonalon, aszályos években mindössze 70-80 napon keresztül volt hajózható.
Az akadályok leküzdését már a rómaiak is megkísérelték: mivel a meder szikláit nem tudták eltávolítani, a 2. század elején hajózócsatornát építettek a jobb partnál, és a fából épült galériáról lóval vontatták kis merülésű hajóikat.
A reformkor egyik legnagyobb tervezőjeként emlegetett Vásárhelyi Pál életművét kései utódai is elismerik.
Az Al-Duna idővel elvesztette kereskedelmi jelentőségét, az addig elhanyagolt keleti kapcsolatok csak a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesés idején kerültek előtérbe.
Széchenyi István gróf 1830-ban Pestről négyevezős csónakon a Fekete-tengerig hajózott le, ám nem tudta meggyőzni a török hatóságokat az akkor határfolyó Dunán tervezett építkezés hasznáról.
Az arany ember című regényt ihlető Ada Kaleh-sziget, amely három faluval együtt a víz alá került Fotó: WIKIMEDIA COMMONS
Kimondták a dunai közlekedés szabadságát
Széchenyi – immár királyi biztosként – Vásárhelyi Pált bízta meg a folyó vizsgálatával, aki megállapította: a zúgók megszüntetésére nem áll rendelkezésre alkalmas technika. Tervei alapján így 1833–1837 közt a Kazán-szorosban két kilométer hosszú, három méter mély hajóút, Orsovától Báziásig pedig 122 kilométeres, Széchenyiről elnevezett, hajók vontatására alkalmas parti út épült, megkerülve a zuhatagokat, ezzel a hajózás a korábbi három hónap helyett évente már öt hónapra lett biztonságos. A
helytartó tanács 1840-ben átfogó szabályozási tervet is készíttetett, ám a munka a magas költségek miatt nem kezdődött meg.
A krími háború (1853–1856) alatt a Habsburg Birodalom megszállta az Al-Dunát, és Gustav Vex hadmérnök elkészítette a Vaskapu-csatorna terveit. A háborút lezáró párizsi béke kimondta a dunai közlekedés szabadságát, így a Vaskapu-szabályozás nemzetközi kérdés lett. 1871-ben a Dunai Gőzhajózási Társaság megbízására az amerikai William Mac Alpin készített szabályozási terveket, ám ezek sem valósultak meg.
A politikai akadályokat 1878-ban a török uralom alól felszabadult balkáni területek sorsát rendező berlini kongresszus elhárította.
Az al-dunai szabályozást az Osztrák–Magyar Monarchiára bízták, amely ennek fejében hajózási illetéket szedhetett, és Szerbia is hozzájárult partjainak igénybevételéhez. A munkálatokat teljes egészében a magyar államkincstár finanszírozta, ez volt a kor legnagyobb állami beruházása. A munkálatok szervezésében Baross Gábor vállalt oroszlánrészt, a „vasminiszter” emléktáblája ma is látható a Duna 1036,3 folyamkilométerénél.
A Magyar Nemzet közéleti napilap, fejlécén a polgári jelző olvasható, amely értékrendet, irányvonalat, stílust is tükröz. Konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkkal Előfizetés
Segítsen megtervezni egy új állásportált! Ossza meg velünk álláskereséssel kapcsolatos szokásait és tapasztalatait!