Zátony

A reformkor egyik legnagyobb tervezőjeként emlegetett Vásárhelyi Pál életművét kései utódai is elismerik. A Tisza árvízvédelmi problémáinak megoldására kidolgozott e századi fejlesztést a 175 évvel ezelőtt, 1846. április 8-án elhunyt szakemberről nevezték el.

Vásárhelyi Pál portréja és kézjegye egy 1846-os levélrészleten Fotó: Oláh Tibor Forrás: MTI/Oláh Tibor

Létfontosságú szavazást tartottak arról 1846. április 8-án, hogy miként szabályozzák a Tiszát. Vásárhelyi Pál sápadtan nézett az urakra. Csak néhány perc volt a szavazás. Paleocapának nagy többsége volt az adót gyűlölő nemes urak között, és Károlyi gróf néhány perc múlva érces hangon hirdette ki az eredményt: „A Társulat Paleocapa Péter úr terve mellett döntött!” Az urak harsányan kiáltozni kezdtek.

Ekkor Vásárhelyi Pál hirtelen felugrott, és az asztalra vágott. Hogy csend lett, remegő ajakkal így szólt az urakhoz: „Megöltétek a Tiszát!” – aztán összeesett. A teremben kavarodás támadt. Az urak dermedten bámultak egymásra, a szolgák orvosért futottak, de hiábavaló volt minden. Vásárhelyi Pál, a legnagyobb magyar mérnökzseni meghalt. Szendrey­ László 1941-ben a magyar népművelők országos folyóiratában emlékezett meg ekként Vásárhelyi Pál haláláról.

Vásárhelyi Pál portréja és kézjegye egy 1846-os levélrészleten
Fotó: MTI/Oláh Tibor

A felvidéki Szepesolasziban 1795-ben született Vásárhelyi 1819-től vett részt a Körösök vízrajzi felmérésében, 1826-tól a Dunát térképezte fel. Ő irányította a folyó Pétervárad és Orsova közötti szakaszának felmérését, majd 1833-tól az Al-Duna szabályozásának vezetője. Amit akkor tudni lehetett a hazai folyókról, azt ő tudta.

Széchenyi Istvánnal 1833–34-ben négy hónapos nyugat-európai körúton tanulmányozták a víz alatti sziklák, zátonyok eltávolítását, beszerezték az ehhez szükséges kotrógépeket, Hollandiában megnézték a csatornaépítés legmodernebb technikáját. Hazatérve Vásárhelyi Pál belátta, hogy a rendelkezésre álló csekély pénzből megbízható al-dunai hajóutat nem lehet kiépíteni, ezért csak a fő akadályok eltávolítását és vontatóút kiépítését javasolta. A később Széchenyiről elnevezett, sziklába vágott, sok helyen támfalakkal és hidakkal kiegészített utat 1837-ben adták át. A mérnök ezután a vaskapui zúgók és sziklaszorosok között haladó folyó szabályozásának vezetője lett, a munkát azonban nem tudta befejezni. Az utolsó simítások csak 1890–99 között készültek el. Az első hajó 1896 őszén haladt át a Vaskapun, de további két év kellett, mire megindulhatott a rendszeres forgalom.

Vásárhelyi Pál súlyosan megbetegedett az al-dunai munkálatok során, s csak a feladat iránti lelkesedése tartotta a helyszínen. Széchenyi akkor írt sorai nemcsak Vásárhelyiről szóltak: „a magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlságba ne menjen…”

A mérnök később részt vett a Száva folyó szabályozásának előkészítésében, majd a Fertő tó levezető csatornáját építette meg, mely lehetővé tette a Hanság megművelését. 1838-ban pesti kétnyílású lánchíd tervét nyújtotta be, 1843-ban elkészítette Magyarország vízrajzi térképét. 1845-től Széchenyi István műszaki tanácsadójaként dolgozta ki a Tisza szabályozási tervét. Az árvizek levonulásának gyorsítását a folyó esésének növelésével akarta elérni, amit a kanyarok átvágásával oldott volna meg. A költséges terv a Tiszavölgyi Társulat ülésein heves vitákat váltott ki, amelyek során Vásárhelyi szívszélhűdést kapott, és Budán 1846. április 8-án meghalt.

A bevezetőben említett külföldi szakértő, az olasz Paleocapa Péter a Tisza hullámterét töltések közé kívánta szorítani, s csak 25 átmetszést tartott szükségesnek. A Vásárhelyi koncepcióját leszavazók lassan belátták, hogy az olasz ötlete károsan hatna a folyóra, a felülvizsgálat során fokozatosan visszatértek Vásárhelyi Pál elképzeléseihez. A munkálatok végül a két terv összegyúrása alapján indultak meg 1846. augusztus 27-én Tiszadob határában, a későbbi Széchenyi-gát építésével és a Tiszadob–Tiszaszederkény közötti mesterséges meder kialakításával.

A Tisza alföldi szakaszán 1879-ig végül összesen 112 átvágás készült el, amellyel lénye­gében új folyó született: a teljes hossz a korábbi 1419 kilométerről 962 kilométerre (38 százalékkal) csökkent. A folyó felső szakaszán jól haladtak a szabályozási munkák, a déli részen kevésbé. A hatalmas áradat 1879. március 12-én átszakította a Szegedet védő töltést. A folyó csak mintegy fél esztendő múltán húzódott vissza a medrébe, leírhatatlan pusztulást hagyva maga után. A kormány az addigi szabályozás radikális felülvizsgálatát követelte. A szakértők megállapították, hogy csak a töltések és átvágások együttes alkalmazása hatékony a Tisza esetében.

A hazai folyók azóta is időről időre megmutatják erejüket. Az elmúlt két évtizedben a Dunán háromszor (2002, 2006, 2013), a Tiszán ötször (1998, 1999, 2000, 2001, 2006), valamint a Sajón, a Hernádon, a Murán, de a kisebb vízfolyásokon is a korábbiaknál nagyobb vízszintek alakultak ki. Mivel a gátak nem emelhetők az égig, új megoldás kell. A legszükségesebb hullámtéri beavatkozások mellett új tározók épültek, illetve épülnek a Tisza mentén. Tucatnyi tározóról van szó, amelyek ha elkészülnek, másfél milliárd köbméter vizet tarthatnak vissza, ez a megoldás a Tisza hazai szakaszán mintegy egy méterrel csökkentheti a vízszintet. (A hat eddig elkészült tározó 721 millió köbméter vizet tud befogadni.)

Vásárhelyi Pál 1835-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1838-ban rendes tagja lett. Számos tanulmánya maradt fenn, közülük a legfontosabb a folyók sebességének eloszlását megadó matematikai formula, valamint a Berettyó szabályozásáról szóló akadémiai értekezése. Emlékére 1905-ben szobrot avattak Szegeden. Ez volt az ország első olyan alkotása, amelyet mérnök tiszteletére emeltek.