Uzundara a része volt egy nagyobb, a mai üzbegisztáni Boysun térségében kialakított erődrendszernek, amely a hellenisztikus időszakban az ősi Baktriát, a nyugati világ legkeletibb szegletét védte az északi határokon portyázó nomádoktól. A helyszínen végzett műszaki felmérések adatai szerint

az erőd legfőbb része egy négyszögből és egy háromszögletű fellegvárból, illetve egy tizenhárom szögletes toronnyal megerősített külső falból állt.

Baktria erődrendszere Krisztus előtt a III. század elején, a szeleukida I. Antiokhosz uralkodása idején épült; a Szeleukida Birodalmat Nagy Sándor egyik hadvezére, Szeleukosz alapította. Uzundara azonban teljesen megsemmisült egy nomád támadás során, amikor az úgynevezett Diodotid-dinasztia egyik uralkodója, I. Eukratidész ült a trónon.

A legutóbbi ásatások során a régészek feltárták az egyik védő tornyot, az erődfal egy szakaszát, valamint jelentős számú műkincset,

ami megerősítette a szakemberek korábbi feltételezését, hogy az erődöt a Krisztus előtt a II. század elején újjáépítették, majd a III. században elhagyták.

A csapat a galériák felső rétegeiben I. Eukratidész érmeire bukkant, aki időszámításunk előtt 235–200 körül uralkodott, míg a korai szakaszhoz tartozó alsó rétegekben Nagy Sándorhoz köthető fegyvereket és érméket tártak fel. Az északkeleti toronnyal szomszédos erődfal külső galériájában egy pajzs töredezett részeit is felfedezték.

A tökéletes állapotban fennmaradt leletek megerősítették az erőd történetével kapcsolatos elképzeléseket

– mondta Nigora Dvurecsenszkaja, az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az erőd lerombolása óta most láttuk meg először Uzundra falait.

Hozzátette: 

a komplexum falai is végre a felszínre kerülhettek az ásatás révén, amelyek körülbelül három méter magasak lehettek.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Institute of Archaeology RAS