Azt hitték, egy távoli csillagot látnak, kiderült, egy óriásbolygót találtak a közelben

A Naprendszer harmadik legnagyobb tömegű bolygójára, a Neptunuszra 175 éve, 1846. szeptember 23-án bukkant rá Johann Galle német csillagász, barátja, Urbain Le Verrier francia matematikus számításai alapján. A Naptól számított nyolcadik óriásbolygó felfedezése, amit az égi mechanika diadalának tekint a tudománytörténet, új fejezetet nyitott a modern észlelőcsillagászatban – olvasható az Origo cikkében.

Forrás: ORIGO2021. 09. 24. 13:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már a felfedezése előtt is látták, de csak halvány csillagnak hitték

Az ókortól egészen 1781 márciusáig a csillagászok úgy vélték, hogy a Földön kívül összesen öt bolygó létezik, amelyek közül a Szaturnusz számított a legkülső planétának. A csillagászati megfigyeléseket a távcső feltalálása forradalmasította, a 17. század elején. A legelső tudós, aki az 1608 körül a Németalföldön feltalált lencsés távcsövet az ég felé fordította, Galileo Galilei itáliai fizikus és csillagász volt.

A távcsőnek köszönhetően Galilei fedezte fel a Hold felszínét borító krátereket, hegyláncokat és kanyonokat, megcáfolva Arisztotelész dogmaként kezelt tételét, miszerint a Hold tökéletesen sima felületű test.

De ugyancsak Galilei nevéhez fűződik a Jupiter holdjainak a felfedezése, amivel bebizonyosodott, hogy a Naprendszeren belül is léteznek önálló keringési rendszerek.

Galilei távcsövei megmutatták, hogy a bolygók nem csillagszerű égitestek, amit a Vénusz fázisainak, valamint a Jupiter korong alakú formájának a felfedezése igazolt. Galilei korában,

Sőt, még utána is hosszú ideig úgy vélték, hogy a Szaturnusz a Naprendszer utolsó bolygója.

Noha a gyűrűs bolygót, a Szaturnuszt sorrendben követő Uránusz a földközelsége idején szabad szemmel is megpillantható, de ennek ellenére egészen 1781. március 13-ig kellett várni a felfedezésére.

(A korabeli feljegyzések szerint 1690 és 1771 között többször is megpillantották az Uránuszt, de minden egyes esetben halvány csillagnak vélték.) A 18. század egyik legnagyobb észlelőcsillagásza, a német származású, ám Angliában letelepedett Sir William Frederick Herschel, aki muzsikusból lett asztronómus, több mint 400 távcsövet épített.

Az ő nevéhez fűződik a 18. Század legnagyobb tükrös teleszkópjának a megépítése is,

amely 126 cm átmérőjű főtükörrel, és 12 méteres fókusszal rendelkezett. Herschel 1781. március 13-án késő este, a házának kertjében felállított teleszkóppal vizsgálta az eget, amikor a távcső okulárjában egy zöldes színű elmosódott kis korongra lett figyelmes.

Eleinte üstökösnek vélte az égitestet, és csak az ezt követő észlelések során bizonyosodott be, hogy a Naprendszer egy új és addig ismeretlen bolygóját fedezte fel.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: YOUTUBE

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.