Csaknem ötven ember halálát és mintegy harmincmilliárd dollárnyi kárt okozott augusztus végén és szeptember elején az Ida hurrikán az Egyesült Államok déli és keleti részén. Ez a pusztító jelenség – ahogy tizenhat évvel ezelőtt a Katrina – New Orleans térségében érte el az amerikai partot, négyes erősségű hurrikánként. Négyszázezer embert kellett evakuálni, egymillióan maradtak áram nélkül a vihar idejére. A rendkívüli erősségű, kétszáz kilométer/órát meghaladó szél és a dagály együttes erővel a partok felé duzzasztotta a tengert – helyenként majdnem öt méterrel növekedett meg a vízszint. (New Orleansnál a vihardagály és a szélvihar egy szakaszon megfordította a Mississippi folyó áramlását.) Amikor az Ida hurrikán Louisiana államból és Mississippiből továbbindult, trópusi viharrá szelídült. Esős napokat okozott, de nem járt katasztrofális áradásokkal. Tennessee és Kentucky legtöbb részén csak néhány centiméternyi eső esett. Majd megerősödött, és annyi eső esett, amihez hasonló léptékű égi áldás százévente egyszer fordul elő New York környékén. A heves esőzést követő áradás miatt New York polgármestere rendkívüli állapotot hirdetett, és megtiltotta a közlekedést. Mintha ez önmagában nem lett volna elég, a vihar egy kivételesen esős hónap végén érkezett meg. Washingtonban a vihar előtti harminc napban az átlagos csapadék kétszerese esett. A felázott talaj, a megáradt patakok nem tudták elvezetni a felgyülemlő vizet.
Dereka Carroll-Smith, a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet kutató meteorológusa szerint – szavait a Popsci.com idézte – az ilyen viharok egyértelműen jelzik, hogy mi várható a keleti parton a jövőben. A globális hőmérséklet-emelkedés hatására a hurrikánok nem feltétlenül lesznek gyakoribbak, de mivel a szárazföld felé induló meleg légtömegek kezdetben több vizet tartalmaznak, a jövő viharai a megszokottnál jelentősen több csapadékkal áztathatják el a térséget. A hurrikánok gyakori kísérői a tornádók. A modellek közül csak az egyik mutatott nagyobb tornádóképződési potenciált, más kutatások pedig azt sugallják, hogy egy gyenge hurrikán sok tornádót hozhat létre, míg az erős keveset. Carroll-Smith szerint a kutatók nem egészen értik azokat a körülményeket, amelyek miatt a hurrikánok tornádókat váltanak ki.
A kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy értelmezzék, feldolgozzák az elmúlt viharok körülményeit, hogy pontosabban megjósolhassák a következők hatásait.
Borítókép: Sean Rayford/Getty Images North America/Getty Images via AFP
