A közepén mészkő ülőhelyet kialakítása alapján kényelmes tartózkodásra tervezhették. Mindössze néhány hasonlót találtak eddig, főként a mai óvárostól délre lévő akkori Jeruzsálemben, Dávid városában.
Csakis a gazdagok engedhették meg maguknak a vécét. Ezer évvel később, amikor a Misna és a Talmud bölcsei különböző kritériumokat vetettek fel a gazdagság meghatározására, Joszi rabbi azt javasolta, hogy azt tekintsék gazdagnak, akinek saját asztala mellett saját illemhelye is van
– emlékeztetett a lapban az IAA segítségével az ásatásokat vezető Jákov Bilig.
A mészkő ülőke alatti gödörben nagy mennyiségű kerámiacserepet és állati csontokat találtak. Gondosan összegyűjtötték a leleteket és magát a talajt is, mert elemzésükkel fény derülhet az első szentély időszakában élő emberek életmódjára és étrendjére, sőt egykori betegségeikre is.
Az ásatások során lenyűgöző építészeti maradványokat is felfedeztek, köztük művészi módon kialakított kőgerendákat, amelyeket a korra jellemző mintázatokkal díszítettek, és kis méretű faragott oszlopokat, amelyeket ablakok megtámasztására használtak.
A régészek bizonyítékokat találtak arra is, hogy díszfákkal, gyümölcsfákkal és vízinövényekkel teli kertet ültettek a vécéfülke közelébe, és mindez alátámasztja a feltételezést, hogy nagy méretű, gazdag palota állt egykor ezen a domboldalon.
A leletmentő ásatásokra a Bét Sac nevű, új turisztikai központ építése előtt került sor, amikor a régészek Dávid városától délre váratlanul nagyszabású építményre bukkantak az első szentély, vagyis a babilóniai rombolás és fogság előtti időszakból.
Az IAA, a Tel-avivi Egyetem és a Jeruzsálemi Héber Egyetem tudósai szerdán mutatják majd be az új feltárásokat a Jeruzsálem és környékének kutatásáról rendezett közös, kétnapos konferenciájukon.
(A borítóképen, amely csak illusztráció, az izraeli régészek egyik ásatása látható Fotó: MTI/EPA/Pool/Atef Szafadi)