Miért cipelik magukkal kicsinyeik holttestét a főemlősök?

Amikor egy emberszabású majom kicsinye elpusztul, az anya – mintha látszólag tudomást sem venne erről – napokig, hetekig vagy akár hónapokig tovább cipeli magával. A gyász eme fura megnyilvánulása ráadásul jóval gyakoribb egy új kutatás szerint, mint azt korábban feltételezték – írja a Petplace.

Szeptemberben publikálta a Live Science magazin annak a tanulmánynak az összefoglalóját, amelyben kutatók több mint négyszáz olyan esetet elemeztek, amikor az anya a pici halála után sem mondott le róla.

A kutatásba összesen ötven majomfajt vontak be, ezáltal elkészítették az eddigi legnagyobb, a témával foglalkozó adatbázist. Érdekesség, hogy a nőstény döntésében olyan tényezők játszottak szerepet, mint a saját és kölyke életkora, valamint utóbbi halálának körülményei, illetve annak hirtelensége – írja az oldal.

Miért cipelik magukkal elpusztult kölykeiket a főemlősök?

Elisa Fernández-Fueyo, a University College London antropológusa, a tanulmány vezető szerzője a Live Science kérdésére elmondta, hogy efféle viselkedést már a huszadik században is megfigyeltek a majmoknál: egy 1915-ös tanulmányban például egy fogságban élő rézuszmajom esetét mutatták be, amelynek eredményei szintén azt mutatták, hogy a kölyök és az anya kora, illetve a pusztulás hirtelensége egyaránt hat az állatok viselkedésére.

Érdekesség, hogy a vizsgált majom hetekig cipelte tovább kicsinye tetemét.  

Az új tanulmány az 1915 és a 2020 közötti eseteket taglalja: a szakemberek a vizsgált fajok (köztük fülesmakifélék, lemúrok és emberszabású majmok) megközelítőleg nyolcvan százalékánál megfigyelhették a halott utódok cipelését. Csakhogy a leggyakrabban mégis az emberszabású majmoknál fordult ez elő, és ők cipelték a legtovább az elpusztult bébiket.

Példának okáért 2020 márciusában a kutatók 12 olyan esetről számoltak be nőstény páviánoknál, amelyek tíz napig hordozták magukkal elpusztult kölyküket. Míg 2017-ben egy olasz vadrezervátumban élő makákó ugyanezt négy héten keresztül csinálta, mígnem teljesen mumifikálódott az újszülött teste. 2003-ban pedig, miután egy csimpánzanyának két kölyke is elpusztult valamilyen légzőszervi rendellenesség következtében, az állat hónapokig nem tudott megválni a tetemüktől – olvasható a Petplace cikkében.

A teljes cikk, benne az egyes fajok gyászolási szokásaival ITT olvasható tovább.

Borítókép: Unsplash