A felső légkörben zajló látványosabb villanások már régóta a csillagászok és az űrhajósok érdeklődésének középpontjában állnak, ezeket általában igyekeznek egzotikus nevekkel ellátni. Közéjük tartoznak a kék nyalábok, a vörös lidércek, valamint a gyűrűlidércek.
A vörös lidércek a rövid életű felvillanások közé tartozó fényjelenségek. Kizárólag viharfelhők felett keletkeznek, nagyobb villámkisülések után. A színük után nevezik őket vörösnek, a lidérc pedig a népi hiedelmekből ered.
A kék nyalábok abban különböznek a vörös lidérctől, hogy közvetlenül a viharfelhő tetejéről indulnak ki, és gyakran keskeny tölcsért formáznak, 20-40 kilométer magasságban. Többnyire fényesebbek, mint a vörös lidércek, és kék színűek.
A gyűrűlidércek általában közel 400 kilométer átmérőjű, elmosódott, lapos formájú légköri fényjelenségek, és az ionoszférában fordulnak elő körülbelül 100 kilométeres magasságban.
Pesquet szerint a felvételen látható jelenség is az úgynevezett tranziens fényes események közé tartozik.
Valószínűleg egy kék nyaláb, bár formája eltér a megszokottakétól. A repülőgép-pilóták már jóval korábban találkoztak hasonló villanásokkal, a jelenséget tudományosan azonban csak a közelmúltban kezdték alaposabban tanulmányozni.
Időközben kiderült, hogy a kék nyalábok, vörös lidércek, gyűrűlidércek nem pusztán látványosak, de a klímát is befolyásolhatják.
A vizsgálatokat megnehezíti, hogy a felső légköri fényjelenségek a Földről csak nehezen vagy egyáltalán nem láthatók, a megfigyelések, adatok általában a Nemzetközi Űrállomásról származnak. A Nature magazin egyik 2021-es számában publikált kutatásban például sikerült műszerekkel dokumentálni a villanásokkal járó elektromágneses hullámokat is.
„Ezek az új légköri felfedezések lenyűgözőek, és megmutatják, hogy sok mindent kell még megtudnunk a világegyetem működéséről” – írta egy korábbi közleményben Astrid Orr, az Európai Űrügynökség munkatársa.
Az eredeti cikket és a fotókat ITT érheti el.
Kiemelt kép: illusztráció. Fotó: Pexels
