A program az amerikai űrügynökség, a NASA vezetésével, az európai ESA és a kanadai CSA űrügynökségek részvételével megvalósuló közös fejlesztés. Névadója James Webb, a NASA történetének második főigazgatója, akinek meghatározó szerepe volt az Apollo-holdprogramban. Ahogy az egykoron a Hubble esetében, most a James Webb-űrtávcső (JWST) ígér a csillagászat szinte minden területén korszakalkotó felfedezéseket. A Svábhegyi Csillagvizsgáló közleményében olvasható, hogy a NASA valaha épített legnagyobb és legérzékenyebb infravörös űrtávcsöve segítségével kozmikus eredetünk nagy kérdéseire keresik a választ a kutatók: az univerzum történetének régmúltját szeretnék feltérképezni, az ősrobbanást követő fejlődési szakaszokat. Vizsgálni fogják még a közelebbi csillagok és a körülöttük levő bolygórendszerek kialakulását, valamint az élet hordozására alkalmas exobolygókat is.
Az ősrobbanás után létrejövő galaxisok első generációjának születéséig láthat vissza az időben az új űrteleszkóp
– tájékoztatott Ábrahám Péter, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója.
A JWST nem Föld körüli pályán kering majd, mint a Hubble, hanem a Nap és a Föld alkotta rendszer egyik Lagrange-pontjának a környezetében. Ez a Földtől mintegy másfél millió kilométer távolságban található régió amiatt különleges, mert az itt elhelyezett űreszközök a Földdel együtt, egy év alatt kerülik meg a Napot. A JWST távcsövét egyébként nem zavarja sem a Nap, sem a Föld fénye. Miközben az űrtávcső kifelé néz a Naprendszerből, a beszűrődő fénytől és a felmelegedéstől egy öt rétegből álló, hatalmas (teniszpálya méretű) árnyékoló ernyő védi a hátsó, vagyis a Nap felőli oldalán. Az űrtávcső főtükre egy kinyitott állapotában hat és fél méter átmérőjű mozaiktükör, amely 18 hatszögletű szegmensből áll. A berilliumból készített, vékonyan aranyozott szegmensek egyenként húsz kilogramm tömegűek és 1,32 méter átmérőjűek. Maga a teljes űrtávcső starttömege a feltöltött üzemanyagtartályokkal és a rakétához csatlakozó adapterrel együtt 6,2 tonna.