A tűz által vetett árnyékok inspirálhatták az ősi kőkarcok formáját

A Franciaországban feltárt, ötven darab vésett kő tanulmányozása során kiderült, hogy korai őseink valószínűleg a tűz fényének hatására alkottak különböző, bonyolult műalkotásokat. A York-i és a Durhami Egyetem kutatói a kövekre metszett művészi mintákat elemeztek, amelyeket valószínűleg magdaléni kultúra idején élt emberek készítettek, a korai vadászó-gyűjtögető kultúra 23 ezer és 14 ezer évvel ezelőtti kőeszközeivel.

A PLOS ONE tudományos szaklapban publikált tanulmány azt sugallja, hogy a mintákat körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt faragták, közel a tűz villogó fényéhez, amit a kövek szélein látható, feltehetően a tűz közelségéből eredő hőkárosodások jeleznek – írja az Origo.A kutatók a felfedezésüket követően maguknak a köveknek a replikálásával kísérleteztek, és 3D-s modellekkel, illetve úgynevezett virtuális valóság-szoftverrel úgy hozták létre azokat, ahogyan azt a történelem előtti művészek láthatták: egy kandalló melletti fényviszonyok mellett.

Korábban azt feltételezték a tudósok, hogy az egyes plaketteken látható hőkárosodásokat valószínűleg baleset okozta, ám a másolatokkal végzett kísérletek azt mutatták, hogy a sérülés jobban megfelelt annak, ha szándékosan tűz közelébe helyezték őket

– mondta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Andy Needham, a Yorki Egyetem Régészeti Tanszékének munkatársa és a York Kísérleti Régészeti Kutatóközpont társigazgatója a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A modern időkben azt gondolhatnánk, hogy a művészet egy üres vásznon nappali fényben vagy rögzített fényforrással jött létre; de ma már tudjuk, hogy 15 ezer évvel ezelőtt az emberek a tűz körül alkottak, amely villódzó alakzatokat és árnyékokat vetett a falra.

A szakemberek szerint az ilyen körülmények között végzett munka drámai hatással lehetett arra, ahogyan a történelem előtti emberek megtapasztalták a művészetet. Úgy vélik,lehetséges, hogy talán ez aktiválta azt az evolúciós képességet, amelynek célja, hogy megvédjen minket a ragadozóktól.Ez az úgynevezett „pareidolia", ahol az észlelés értelmes értelmezést ír elő, például egy állat formáját, arcát vagy mintáját, ahol nincs. A pareidolia szó a görög para, azaz ebben a kontextusban „rendellenes", és az „eidolon", azaz „kép" szóból származik, ami az eidos szóból (kép, forma) ered.

A tűzfénynél alkotni nagyon zsigeri élmény lehetett, ami aktiválta az emberi agy különböző részeit

– tette hozzá Dr. Needham.

Tudjuk, hogy a villódzó árnyékok és fények fokozzák az evolúciós képességünket, hogy formákat és arcokat lássunk meg az élettelen tárgyakban.

A magdaléni kultúra hideg időszakokkal átitatott korszakában a korai művészet virágzott, a barlangművészettől és a szerszámok és fegyverek díszítésétől a kövek és csontok véséséig.

Izzy Wisher, a Durhami Egyetem Régészeti Tanszékének PhD-hallgatója, a tanulmány társszerzője szerintaz emberek jól alkalmazkodtak a hideghez, állati bőrből és szőrből készült meleg ruhát viseltek, és a tűz nagyon fontos volt a testük melegen tartása szempontjából.Eredményeik tehát megerősítik azt az elméletet, hogy a tűz meleg izzása a közösség központjában állt, amely szorosan kapcsolódott a társasági összejövetelekhez, a történetek meséléséhez és a korabeli művészeti alkotásokhoz.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)