Komoly fordulóponthoz érkezett kis hazánk. Az időutazó ma nem a magyar ember józan eszétől fél, hanem a budapesti protesztnépségtől, akik főkolomposaik révén már oly sokszor munkálkodtak azon, hogy az a bizonyos dunai gőzhajó felrobbanjon, zátonyra fusson, elrozsdásodjon. Vagy hogy eladják a bárkát ócskavasnak, miközben a fővárost vörös rongyokba csavarják.
Szentül remélem, hogy ma, 2022. április 3-án, amikor a nemzet a jövőjéről dönt, a budapestiek is észnél lesznek. Mert abban a városban élnek, amelyet nem a mai kis ország székesfővárosának építettek fel a századok során, hanem az 1920 előtti teljes, több mint 325 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Magyar Királyságnak. Ez voltaképpen a mostani ellenoldal által gyűlölt történelmi Nagy Magyarország, amelynek eszményét az Időutazás a magyar múltba cikksorozat is ápolja.
