Ezért maradhatnak tovább az űrben a férfiak, mint a nők

A nők és a férfiak szervezete eltérően reagál a kozmikus sugárzásra, ezért a NASA egyelőre eltérő űrben tartózkodási időtartamot határozott meg a nők és a férfiak számára. Ez azonban hamarosan változni fog.

A Földet minden nap ionizáló sugárzás, azaz olyan nagy energiájú hullámok ostromolják, amelyek képesek elektronokat eltávolítani a test atomjaiból. A magas szintű ionizáló sugárzás sugárbetegséghez és rákhoz vezethet. Szerencsére bolygónk magnetoszférája és légköre megakadályozza, hogy ez a sugárzás – amelyet a Nap és a felrobbanó csillagokból származó galaktikus kozmikus sugárzás generál – akadálytalanul elérje a földi életet. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) azonban, amelyet a magnetoszféra még mindig véd, de a légkör már nem, az űrhajósok magasabb szintű ionizáló sugárzásnak vannak kitéve, ami növeli a rák kialakulásának kockázatát pályafutásuk során – olvasható az origo.hu cikkében.

A NASA által 1989-ben meghatározott jelenlegi határértékek szerint az űrhajósok pályafutására vonatkozó effektív dózishatár a rákos halálozás élettartamra vonatkozó legfeljebb 3%-os többletkockázatán alapul. Ezt a kockázatot az életkor és a nem alapján egy folytonos skála segítségével értékelik, amely egy 30 éves nő esetében a 180 millisievert (mSv) sugárzás alsó határától egy 60 éves férfi esetében a 700 mSv felső határig terjed.

De vajon miért alacsonyabb a női űrhajósok sugárterhelésének a határértéke, mint a férfi űrhajósoké?

R. Julian Preston, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala Sugárvédelmi Osztályának speciális kormányzati alkalmazottja szerint a NASA a női űrhajósokra vonatkozó alacsonyabb sugárzási határértéket a következő megállapításon alapult.

Amikor a nők és a férfiak hasonló ideig magas sugárzásnak voltak kitéve, a nőknél több mint kétszer akkora volt a tüdőrák kialakulásának kockázata, mint a férfiaknál.

Általánosságban úgy vélték – nagyrészt a japán atombombák túlélői alapján –, hogy különösen a tüdőrák esetében a nők érzékenyebbek az ionizáló sugárzásra, mint a férfiak

– mondta a Live Science-nek Preston, aki a Nemzeti Sugárvédelmi és Mérési Tanács bizottságainak tagja.

Ezeknek az irányelveknek valódi karrierkövetkezményei voltak. 2018-ban Peggy Whitson, a NASA űrhajós testületének korábbi vezetője, aki nyilvánosan hangot adott a női űrhajósokra vonatkozó sugárzási határértékekkel kapcsolatos csalódottságának, kénytelen volt nyugdíjba vonulni, miután 57 évesen elérte a sugárterhelésre vonatkozó felső határt.

A NASA sugárzási határértékei azonban várhatóan a közeljövőben megváltoznak.

2021-ben a NASA felkérte a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémiák által összehívott szakértői testületet, hogy értékelje az űrügynökség tervét, miszerint a sugárzási határértékét 600 mSv-re változtatja minden korú és nemű űrhajós számára.

A NASA ezt a határértéket úgy határozta meg, hogy az ügynökség rákkockázati modelljét alkalmazta a legérzékenyebb egyénekre: a pályakezdő nőkre.

A NASA kiszámította a sugárterhelés okozta halálozás átlagos kockázatát erre a csoportra vonatkozóan, és ezt a kockázatot – amely a korábbinál sokkal nagyobb hibahatárt enged meg – dózisra konvertálta. Ez a 600 mSv dózis megfelel annak a sugárterhelésnek, amelyet egy űrhajós négy-hat hónapos expedíció során kapna az ISS-en. Összehasonlításképpen: a NASA szerint a Földön egy ember által kapott átlagos éves sugárzási dózis körülbelül 3,6 mSv, míg az ISS-en évente 300 mSv.

Az új határérték csökkentené a dózist a férfiak egyes csoportjai, különösen az idősebb férfiak esetében

– mondta Preston, aki egyben a Nemzeti Akadémiák szakértői testületének alelnöke is volt a legénységgel végzett űrrepülések rákkockázatának felmérésével kapcsolatban. 

Ez azt jelentené, hogy a nők hosszabb karriert futhatnának be.

A NASA által javasolt terv tartalmaz egy felmentést a maximális expozíciós határérték alól a hosszabb küldetések esetében, mint például egy esetleges Mars-utazás, amely az űrhajósokat becslések szerint 900 mSv-nek tenné ki. Ez a dózis azonban valószínűleg kevesebb, mint az európai, kanadai és orosz űrügynökségek által az űrhajósok számára jelenleg alkalmazott 1000 mSv-es terhelési határérték.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)