Száműzetésben halt meg Pilátus, aki halálra ítélte Jézust

A lovagrendű családból származó és magasabb hivatalt sohasem viselt Quintus Pontius Pilatus akkor ért karrierje csúcsára, amikor Tiberius császár, a „legalkotmányosabb princeps" i.u. 26-ban megtette Júdea helytartójának. Ezekben az időkben Róma vazallus királysága, Júdea, „a lázadók és a fanatikus próféták földje" számított a legkevésbé vonzó célpontnak a római impérium provinciái közül a prokurátori hivatalért versengők között. A rómaiakkal szemben ellenséges és zendülésre hajlamos földön embert próbáló feladat volt fenntartani a békét, a Pax Romanát. Akkortájt, amikor Pilatus Júdeába érkezett és elfoglalta a hivatalát, egy új tanító bukkant fel az olajfák földjén, aki a szeretet erejéről, és a lelkekben lakozó Isten országáról prédikált; a názáreti Jézus – olvasható az Origo cikkében.

Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!

(Máté evangéliuma, Mt.27,24)

Prokurátori kinevezést kap a „szegény rokon"

A lovagrendű Marcus Pontius fia, Quintus Pontius Pilatus i.u. 14. és 16. között katonai tribunusként szolgált Germanicus seregében, a híres római hadvezér fényes győzelemmel végződött germániai hadjárata alatt. Pilatus később Rómában telepedett le, és az „isteni" Augustus egyik közeli rokonát, Marcus Antonius unokáját, Claudia Proculát vette nőül.

Pilátus és felesége Claudia, a Passió című filmben (Fotó: Pinterest)

Előkelő származású felesége révén Pilatus közeli kapcsolatba került a Iulius-Claudius dinasztiával, és ez komoly szerepet játszott későbbi közéleti karrierjének alakulásában. A római császárságot megalapító Augustus i.u. 14-ben bekövetkezett halála után adoptált fia, Tiberius követte őt az impérium élén. Octavianus – akit a szenátus a polgárháború lezárásában játszott szerepe miatt i. e. 27-ben az „Augustus" (felséges) kitüntető névvel ruházott fel –, a véres polgárháborúk tanulságaként megértette, hogy az 1. század végére hatalmasra növekedett birodalmat nem lehet tovább egybe tartani a régi köztársasági államrend keretei között.

„A szenátus és a római nép” a Római Köztársaság címere, ami a principátus korában is megmaradt (Fotó: YouTube)

Az augustusi reformok formálisan ugyan meghagyták a régi római hagyományokat megtestesítő köztársasági intézményeket,

de ettől kezdve a tényleges hatalom a princeps, a szenátori rend első emberének a kezében öszpontosult.

Augustus, majd a császári bíborban őt követő Tiberius is kínosan ügyeltek a köztársasági államrend látszatának fenntartására.

Tiberius, a „legalkotmányosabb princeps” kínosan ügylet az augustusi államrend fenntartására (Fotó: Wikimedia Commons)

Tiberius is követte azt az Augustus által bevezetett gyakorlatot, hogy a provinciák és a légiók egy része formálisan a szenátus fennhatósága alatt maradt, és a császár csak a saját irányítása alá tartozó tartományok felett gyakorolhatott közvetlen irányítást. Mivel a kényes helyzetű Júdea császári irányítás alatt maradt, így esett meg, hogy Tiberius i.u. 26-ban a „szegény rokont", Quintus Pontius Pilatust nevezte ki a forrongó vazallus királyság római helytartójának.

Hálátlan helytartóság a „lázadók és fanatikus próféták" földjén

A riválisok közül többen is kaján kárörmmel vették tudomásul, hogy Pilátus egy „zűrös" tartományt kapott a császártól. A lovagrendű római korábban még sohasem viselt ilyen magas hivatalt, ezért nem volt semmiféle gyakorlata a prokurátori teendők ellátásában. Tiberius számára a Pax Romana, vagyis a birodalom békéjének fenntartása számított az elsődleges prioritásnak, ami különösen Júdeában számított kényes feladatnak.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Munkácsy Mihály – Krisztus Pilátus előtt (1881) (Fotó: Wikipedia)