Előkelő származású felesége révén Pilatus közeli kapcsolatba került a Iulius-Claudius dinasztiával, és ez komoly szerepet játszott későbbi közéleti karrierjének alakulásában. A római császárságot megalapító Augustus i.u. 14-ben bekövetkezett halála után adoptált fia, Tiberius követte őt az impérium élén. Octavianus – akit a szenátus a polgárháború lezárásában játszott szerepe miatt i. e. 27-ben az „Augustus" (felséges) kitüntető névvel ruházott fel –, a véres polgárháborúk tanulságaként megértette, hogy az 1. század végére hatalmasra növekedett birodalmat nem lehet tovább egybe tartani a régi köztársasági államrend keretei között.
Az augustusi reformok formálisan ugyan meghagyták a régi római hagyományokat megtestesítő köztársasági intézményeket,
de ettől kezdve a tényleges hatalom a princeps, a szenátori rend első emberének a kezében öszpontosult.
Augustus, majd a császári bíborban őt követő Tiberius is kínosan ügyeltek a köztársasági államrend látszatának fenntartására.
Tiberius is követte azt az Augustus által bevezetett gyakorlatot, hogy a provinciák és a légiók egy része formálisan a szenátus fennhatósága alatt maradt, és a császár csak a saját irányítása alá tartozó tartományok felett gyakorolhatott közvetlen irányítást. Mivel a kényes helyzetű Júdea császári irányítás alatt maradt, így esett meg, hogy Tiberius i.u. 26-ban a „szegény rokont", Quintus Pontius Pilatust nevezte ki a forrongó vazallus királyság római helytartójának.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!