A kerecsen Magyarország kultikus madárfaja nagy valószínűséggel a kerecsensólyom Altaj-hegységi változata, nálunk fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint. A faj európai állományának jelentős része a Kárpát-medencében fészkel, így megőrzésében is kiemelt szerepe van a magyarországi hazai természetvédelemnek – áll a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményében.
Mint írják, az Európai Unióban hazánkon kívül jelentősebb számban, Ausztriában, Szlovákiában és Romániában, valamint Csehországban és Bulgáriában található még néhány fészkelő pár.
Mint felidézik, a kerecsensólyom a ragadozó madarak általános üldözése és a mezőgazdaságban nagy mennyiségben használt kiemelten veszélyes vegyszerek miatt az 1970-es évekre a kipusztulás szélére került Közép-Európában.
Az MME 1974-es megalakulásakor
a hazai állományt kevesebb mint tíz fészkelő párra becsülték. Az ezt követő három évtizedben az MME és a közben sorra megalakuló nemzeti parkok fajmegőrzési munkájának eredményeként a magyar állomány jelentősen megerősödött
– hangsúlyozza az MME közleménye, amely szerint a kiemelkedő hazai kerecsensólyom-védelmi eredmények nemzetközi elismerésben részesültek és a munkát az Európai Unió LIFE programja is támogatta.
A közlemény emlékeztet, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság koordinálásában 2006 és 2010, majd 2010 és 2014 között valósult meg két kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt, amelyek a tagállamok szavazata alapján Brüsszelben elnyerték a Legjobb LIFE projektek díját is: Az észak-alföldi régió kerecsensólyom-állományának közvetlen védelmével legutóbb a 2010-ben zárult első projekt foglalkozott, míg a második fő célja a hazai tapasztalatok átadása volt Bulgária és Románia számára. Hozzátéve, hogy a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság koordinálásában 2014 és 2018 között zajló harmadik projekt
a sólymok táplálékául szolgáló emlősfajok védelmében ért el sikereket.
A sikeres fajmegőrzési program hatására a hazai állomány 2010-ig folyamatosan növekedett, majd országosan mintegy 150–180 fészkelő pár környékén stabilizálódott. Ugyanakkor az egyes fészkelőterületek között jelentős különbségek alakultak ki: míg Dél-Magyarországon lassan továbbra is nőtt az állomány, addig az észak-alföldi régióban jelentős csökkenést tapasztaltak a szakemberek – áll a közleményben.